1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3.e. Budapest személyi és családi adatai (1961)

I. Az adatok ismertetése

A kereső férfiak és a kereső nők korszerinti megoszlása 1960-ban majdnem azonos volt, 1949-hez képest az idősebbek aránya megnövekedett. A keresők százalékos megoszlása Korcsoport 1949 1960 férfi nő férfi nő 14—19 éves a) 5,6 7,4 7,7 7,1 20-29 „ 22,1 25,5 17,2 18,6 30-39 „ 22,7 20,2 21,6 22,2 40-49 „ 22,6 19,1 19,0 18,1 -50 éves és idősebb 27,0 27,8 34,5 34,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 aj 1949-ben a 14 éveméi fiatalabb keresőkkel együtt. A munkaképes korú férfiak 95%-a, a munkaképes korú nők 73%-a kereső. A férfiak aránya az országostól (96%) alig tér el, a nőknek azonban az országos aránynál (51%) sokkal nagyobb része kereső. A 15—24 éves nők 70%-a kereső, a 25—49 éves nők 75%-a. A munkaképes korú népesség kor és nem szerinti kereső aránya a következőképpen alakult: 1949 1960 100 azonos korú 100 azonos korú Korcsoport férfi nő férfi nő közül kereső közül kereső 15-19 éves , . . 61 46 70 5.9 20-29 „ 91 55 94 81 30-39 „ 97 47 100 76 7539 éves 89 50 92 75 40—49 éves , , 98 45 100 71 <50— 54 „ 98 43 100 66 4054 éves 98 44 100 69 -lő — 59 éves . . . 97 99 Munkaképes korú együtt b) 93 48 95 73 Munkaképes kornál idősebb 89 41 96 59 i>) Férfiaknál 15-59, nőknél 15-54 éves. Népgazdasági ág A foglalkoztatottság nagymérvű emelkedése mellett a keresők népgazdasági ági összetételében az ipar-építőipar fejlődésén kívül jelentős változás 1949 óta nem volt. A népszámlálás időpontjában Budapest keresőinek 48%-a tartozott az iparhoz-építőiparhoz. Az ipari-építőipari keresők száma 1960. január 1-én 564 000 fő volt, 327 000-rel több, mint 1910-ben és 193 000-rel, 52%-kal több, mint 1949-ben. Az ország összes ipari-építőipari keresőinek 34%-a a fővárosban van. Az ipari keresők iparcsoportonkénti összetétele jelentősen megváltozott 1949 óta. Az összes ipari keresők száma 1949-hez képest 149 000 fővel, arányuk pedig 40%-ról 42%-ra emelkedett ; a 18 iparcsoport közül a gépgyártási, a villamosgépipari, a műszeripari, a vas- és fémtömegcikkipari, valamint a vegyesipari keresők aránya emelkedett, a többi iparcsoporté csökkent; a nyomdaiparban, a ruházati iparban és az élelmiszergyártásban pedig kevesebb a keresők száma, mint 1949-ben. Az építőiparban, amelyhez az előző öt népszámláláskor majdnem azonos számú kereső tartozott, 1960-ban 1949-hez képest több mint két és félszeresére, 70 000 főre emelkedett a keresők száma. A mezőgazdasági keresőknek Budapesten különben sem számottevő aránya csökkent. A népgazdasági ágak közül csökkenő irányzatú még a kereskedelmi, közszolgálati és szolgáltatási keresők aránya. A szolgáltatási keresők arányának alakulásában elsősorban a háztartási alkalmazottak számának nagymértékű csökkenése érezhető. Az 1910. évi 70 100 fővel szemben 1960-ban már csak 7 400 háztartási alkalmazott volt. A háztartási alkalmazottakat figyelmen kívül hagyva a szolgáltatásban dolgozó keresők aránya jelentős mértékű emelkedést mutat. A nyugdíjasok aránya 1910 óta nagymértékben növekedett (1910-ben 2%, 1960-ban 14%). A nyugdíjasok száma 1949 óta közel kétszeresére, 160 000 főre emelkedett. Az ország nyugdíjasainak 38%-a a fővárosban él. Az összes közszolgálati keresők 30%-a budapesti lakos. A keresők száma 1949 óta több mint 300 000 fővel emelkedett, ennek túlnyomó része az ipariépítőipari keresők (193 000 fő) és a nyugdíjasok (77 000 fő) növekedéséből származik. 2 Budapest 17