1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3.e. Budapest személyi és családi adatai (1961)

I. Az adatok ismertetése

Nemzetiség, anyanyelv, nyelvismeret, állampolgárság Budapesten 1960. január 1-én közel 17 000 nem magyar anyanyelvű és több mint 13 000 más nemzetiségű személy tartózkodott. Arányuk a lakossághoz viszonyítva 0,9, ill. 0,7%. A századforduló idején a nem magyar anyanyelvűek aránya még 22% volt, ekkor a lakosságnak 15%-a német anyanyelvűnek vallotta magát. 1960-ban a nem magyar anyanyelvűek 79%-a beszélt magyarul. A fővárosi lakosságnak közel 15%-a anyanyelvén kívül más nyelven is beszél. Ez az arány 1949 óta közel 1%-kal emelkedett. Jelenleg a férfiak 16%-a, a nők 14%-a beszél anyanyelvén kívül más nyelven is. Az anyanyelvükön kívül más nyelven is beszélő népesség aránya legmagasabb az V. kerületben (26%), valamint Buda belső kerületeiben (20—25%), legkisebb arányú a XVIII. és a XXI. kerületben (7—7%). A világnyelvek közül a főváros lakosságából legtöbben a német nyelvet beszélik (több mint 195 000 fő); Budapesten minden kilencedik ember tud németül. Mintegy 33 000-en beszélnek angolul, ugyanennyien franciául és 31 000-en oroszul. Az elmúlt két évtized alatt legnagyobb arányú változás az oroszul tudók számában történt. Az orosz nyelvet beszélők aránya 1941 óta közel hatszorosára, 1949 óta pedig több mint kétszeresére növekedett. A franciául tudók aránya az elmúlt közel két évtized alatt fokozatosan csökken, 1941-ben a népesség 3,3%-a, 1949-ben 2,2 %-a, jelenleg 1,8%-a beszéli a francia nyelvet. Az angolt és az oroszt a férfiak, a franciát és a németet a nők beszélik többen. Az összeírás időpontjában Budapesten közel 8200 külföldi állampolgár tartózkodott. Arányuk a lakossághoz viszonyítva 0,5%. Kereső-eltartott arány 1960. január 1-én 1 173 000 fő, Budapest népességének 65%-a volt kereső, jóval több, mint az országban átlagosan. A keresők száma az egyes népszámlálások között — különösen 1949-től 1960ig — nagymértékben emelkedett: a század első népszámlálásától 1941-ig több mint kétszeresére nőtt, 1941 és 1949 között — a második világháború hatásaként — közel 12%-kal csökkent. 1949-től csaknem 35%-kai emelkedett, így 1960-ban több mint két és félszerese volt az 1900. évinek. Az eltartottak száma 1900 és 1949 között mintegy 70%-kal nőtt, 1949 óta pedig 12%-kal csökkent. A keresők számának alakulása a következő: A keresők számának százalékos alakulása Év Keresők száma az 1900. évi az előző népszámlálás adatához viszonyítva 1900 436 426 100,0 — 1910 587 947 134,7 134,7 1920 620 971 142,3 105,6 1930 781 524 179,1 125,9 1941 986 442 226,0 126,2 1949 872 231 199,9 88,4 1960 1 173 380 268,9 134,5 1900-ban a népességnek alig több mint fele volt kereső. A század első ötven esztendeje alatt a keresők aránya 51%-ról csupán 55%-ra, az előző népszámlálás óta jóval nagyobb mértékben: 55%-ról 65%-ra emelkedett. Ennek eredményeképpen 100 keresőre az 1900. évi 97 eltartottal szemben csupán 54 eltartott jut. 1960-ban a népességnek 56%-a volt aktív kereső (nyugdíjasok nélkül számítva) az 1949. évi közel 50%-kal szemben, 100 aktív keresőre pedig 78 eltartott, ill. inaktív kereső jutott, jóval kevesebb, mint 1949-ben (101 fő). A keresők és eltartottak aránya 1900-tól a következőképpen alakult: Keresők Eltartottak 100 keresőre üiV az összes népesség százalékában jutó eltartott 1900 50,7 49,3 97 1910 52,9 47,1 89 1920 50,4 49,6 98 1930 54,2 45,8 85 1941 57,6 42,4 74 1949 54,8 45,2 82 1960 65,0 35,0 54 A keresők számának emelkedése az előző népszámláláshoz képest 70%-ban, 1900-tól 1949-ig 43%-ban adódott a nők foglalkoztatottságának növekedéséből. 1960-ban 212 000 fővel (63%-kal) 15