Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - IV. Népszámlálási fogalmak és fogalomeghatározások

nak az A vagy B kategóriába sorolása vitatott) — és esetleg munkaképtelen öregek — munkaképtelen fiatalok csoportjaira is. Megjegyzendő még, hogy a kereső-eltartott kérdés tisztázásához további feldolgozások is hozzájárulhatnak. így például a keresők megoszlása eltartottjaik száma szerint; családstatisztikai — reprezentatív — feldolgozások a több keresőre jutó eltartottak kérdésének megvilágítására stb. A nem fizetett ún. segítő családtagok az általános gyakorlatnak megfelelően a keresők közé tartoznak; de célszerű, ha mindig külön kategóriába soroltatnak (például a foglalkozási viszony-tagolás alapján); tehát különválaszthatók. Az, hogy a magyar népszámlálások feldolgozásaiban ez a réteg következetesen külön kategóriát alkot, adataiknak a felmerülő különféle szempontoknak leginkább megfelelő csoportok egyikébe (vagy a keresőkhöz, vagy külön csoportba, vagy pedig az eltartottakkal közös gyűjtőkategóriába) való besorolását is lehetővé teszi. A segítő családtagok külön kategóriába foglalása egyébként már csak azért is indokolt, mert a segítő-családtag fogalom elbírálására — főleg a mezőgazdaság és különösképpen a nők körében — nincsenek egyöntetű, biztos támpontok. Úgyhogy az egymást követő népszámlálások kereső—eltartott arányában mutatkozó eltéréseket kisebb-nagyobb mértékben a segítő családtag fogalom elütő meghatározása is indokolja. A háztartásban foglalkoztatottak (háziasszonyok stb.) külön kimutatása hasonlóképpen indokolt volna. Ennek a gazdasági szempontból is az eddiginél nagyobb figyelmet érdemlő kategóriának számbavételére Magyarországon csak egy ízben, 1930-ban történt kísérlet. Ez a kísérlet csupán az ún. háztartásvezető-háziasszonyok számának megállapítására (egy külön eltartott-kategóriába sorolásukra) szorítkozott. Az így nyert adatok — megközelítő voltuk ellenére — tanulságosak voltak. Az említett népességcsoportnak külön kategóriába foglalása azonban egyúttal megzavarta a kereső-eltartott arány szokásos mérlegét; a háztartásvezetők külön kimutatása ugyanis automatikusan a női segítőcsaládtagok, egyben tehát a kereső nők és az összes keresők számának jelentősebb csökkenését eredményezte; mégpedig anélkül, hogy a valóságban hasonló változás következett volna be a kereső-eltartott megoszlásban. Erre a körülményre az 1930-as adatok felhasználása során mindig ügyelni kell. A foglalkozási-gazdasági feldolgozások tervének elkészítése folyamán válik esedékessé annak eldöntése is, hogy mely feldolgozások készüljenek gazdasági ági és melyek egyéni foglalkozási alapon; továbbá, hogy valamennyi feldolgozás kiterjedjen-e az eltartottakra is, vagy sem. Népszámlálásaink gyakorlata mindezekben a kérdésekben nem volt teljesen következetes. 1949-ben például egyes feldolgozások vegyesen: részben egyéni foglalkozási, részben gazdasági ági alapon készültek (mégpedig a kiemelt egyéni foglalkozásokhoz tartozó keresőkről az egyéni, a kereső népesség többi részéről az ági foglalkozásoknak megfelelően). A feldolgozásnak ez a kettőssége — mint arra a továbbiakban is még utalunk — zavaró volt. Az 1949. évi tapasztalatok is arra mutattak, hogy helyesebb, ha e feldolgozások (így a korral egybevett foglalkozási feldolgozás is) általában gazdasági ági alapon készülnek el és lehetőleg az egész (tehát a kereső és eltartott) népességre vonatkoznak. Egyéni foglalkozási bázison általában csak egyes fontosabb feldolgozásokat (kombinációkat) érdemes elvégezni; de például az életkor-kérdés alapvető jelentőségére való tekintettel a kor3 33