Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - IV. Népszámlálási fogalmak és fogalomeghatározások
kombinatív feldolgozást a gazdasági ágival párhuzamosan egyéni foglalkozási alapon is célszerű elkészíteni. 4 5 A foglalkozási viszony alapján nyugvó csoportosítás akkor megfelelő, ha abból akár közvetlenül, akár a gazdasági ági (esetleg az egyéni foglalkozási) adatokkal kombináltan, a társadalmi rétegeződés alakulása is minél pontosabban megállapítható. Az 1949. évi népszámlálás feldolgozásai erre — a szempontok akkor még ki nem alakult volta ellenére — módot adtak; sőt a korábbi népszámlálások — bőségük miatt nem egyszer kifogásolt, de sok lehetőséget nyújtó, tehát értékes — tagolási rendszere következtében az elmúlt évtizedekre vonatkozólag is lehetett a társadalmi tagozódásról az összehasonlításra alkalmas adatokat megállapítani. Természetesen a társadalmi rétegeződésre vonatkozó adatok közvetlen kérdezésére is mód van ; de feltehető, hogy, legalábbis a társadalmi fejlődés átmeneti szakaszaiban, a foglalkozási viszony alapján, egyéb adatokkal egybevetve részletesebb és biztosabb képet lehet kapni a társadalmi rétegeződésről, mint közvetlen kérdésre adott — esetleg túlságosan is szubjektív — válaszok nyomán. Az alkalmazás minőségének 1949-ben elsőízben történt külön kérdezése a különböző munkás- és alkalmazott-kategóriák homogénabb alcsoportokra való szétválasztását, vagyis a nagyobb foglalkozási viszony-kategóriák tovább-bontását tette — tapasztalat szerint kielégítő eredménnyel — lehetővé. A megfelelő csoportosítási rendszer kidolgozása az utóbbi szempontokból egyre fontosabb. Az igen erőteljes és gyors ütemű társadalmi-gazdasági fejlődés következtében ugyanis a foglalkozási viszonyról a korábbi csoportosításban rendelkezésre álló adatok egymagukban már nem elégségesek. Olyan — a szükséghez képest több alapszempontból kiinduló — tagolási rendszer kiépítése szükséges, amely a népességnek a gazdasági életben való elhelyezkedéséről, foglalkozási viszonyáról, alkalmazási minőségéről (munkahelyéről—munkabeosztásáról), a termelő és egyéb munkafolyamatokban való részvételéről, gazdasági helyeztéről, társadalmi rétegeződéséről, társadalmi-foglalkozási és osztály tagozódásáról minél világosabb képet ad. A foglalkozási-társadalmi rétegeződéssel kapcsolatban említést érdemel még, hogy a magyar népszámlálások — mint arra már ismételten utaltunk — a mezőgazdasági népesség adatainak vizsgálatára régtől fogva érthetően igen nagy figyelmet fordítottak. Az idevágó adatok elbírálása a gazdasági ágak és a foglalkozási viszony kategóriák egybevetésében készülő feldolgozások során — a századforduló óta, de részben már előzőleg is — a földbirtok (földbérlet) nagysága alapján történt. Az adatok csoportosítása nemcsak a keresőkre, hanem az eltartottakra is kiterjedt és fokozatosan épült ki egyre teljesebbé és rendszeresebbé; úgyhogy a mezőgazdasági lakosság társadalmi rétegeződésének az alakulása is — némi kiegészítő becslésekkel — több évtizedről, a mai szempontoknak nagyban-egészben megfelelően is nyomon követhető. Az 1949. évi népszámlálás részletes tagolási rendszere ezenkívül a felszabadulás utáni nagymérvű változásokról, így főleg a földreform népességi hatásairól is számot adott. Az újabb népszámlálások alkalmával külön feldolgozás számolt be még a népesség — 1949-ben csak a keresők — ház- és földtulajdonának (földbérletének) nagyságáról; mégpedig gazdasági ági—foglalkozási viszony sze4 5 Az egyéni foglalkozási feldolgozások esetleg az ún. kereső népességre korlátozhatók34
