Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - IV. Népszámlálási fogalmak és fogalomeghatározások

tika főbb kérdéseinek futólagos áttekintésén kívül főleg az utóbbi kérdéssel foglalkozunk.

4

0 A népesség foglalkozási és gazdasági-társadalmi jellemzőinek tudakolása és kivált feldolgozása népszámlálásaink alkalmával — 1949-ben is — a következő alapvető szempontokra terjedt ki: 1. a kereső és az eltartott kategória különválasztása; 2. a népesség megoszlása gazdasági ágak, illetve foglalkozási főcsoportok (mezőgazdaság, ipar stb.) szerint; 3. az egyes kiemelt egyéni foglalkozásokhoz tartozók adatainak alakúlasa ; 4. a népesség tagozódása foglalkozási viszony (társadalmi rétegeződés) szerint. A századforduló utáni népszámlálások ezenkívül további kérdésekre, így a munkanélküliség számbavételére, újabban pedig az időszaki és a mellekfoglalkozások kimutatására is kiterjedtek. Népszámlálásainknak az idevágó kérdések iránt állandóan fokozódó érdeklődése azon alapult, hogy egyedül népszámlálási keretben van mód az egész (tehát nemcsak a kereső) népesség minél részletesebb, más adatokkal (például életkor, iskolai végzettség) is egybevetett és viszonylag kielégítően pontos elszámolására az ún. gazdasági jellemzők (ismérvek) szerint. Az említett alapvető szempontok közül a foglalkozási viszony kérdése a népesség társadalmi-gazdasági rétegeződéséről is képet ad. Ezért a magyar népszámlálások gazdasági ági és egyéni foglalkozási feldolgozásai — mégpedig nemcsak az alap-, hanem a különféle (például foglalkozás—életkor stb.) kombinációkban készült további feldolgozások is — a foglalkozási viszony szerinti csoportosításra is kiterjedtek. Egyébként népszámlálásainknak gazdasági ági feldolgozásai részletesebbek, mint az egyéni foglalkozásokra vonatkozó feldolgozások; az utóbbiak csak 1949-ben bővültek erősebben ki.

4

1 A gazdasági ágak és foglalkozási viszony-kategóriák kombinációjában készült feldolgozások nálunk kevés kivételtől eltekintve nem szorítkoztak csak a — kétségkívül fokozott figyelmet érdemlő — ún. keresőkre, hanem a — már csak nagy tömegük miatt sem elhanyagolható — eltartottakra (hozzátartozóikra) is kiterjedtek. Alapul a gazdasági ágak és foglalkozási viszony szerinti besorolásra keresőknél a megfelelő gazdasági ághoz, ill. foglalkozási viszonyhoz való tartozásuk szolgált; eltartottaknál (hozzátartozóiknál) mindkét (gazdasági ági és foglalkozási viszony) tekintetben a kereső hová tartozása volt az irányadó.

4

2 A nemzetközi népszámlálási javaslatok és több külföldi állam népszámlálási feldolgozásai általában nem fektetnek hasonló súlyt az eltartottak ilyen részletes és főleg ennyire következetes kategorizálására, hanem a hozzátartozókat a legtöbbször, vagy legalább is sok esetben a gazdasági ági-foglalkozási viszony hovátartozás megállapítása nélkül sorolják be az eltartottak nagy gyűjtő kategóriájába (vagy egyes különleges eltartott-kate4

0 Erről a kérdésről egyébként hozzászólás formájában a Rómában megtartott 1954. évi Népességi Világkongresszuson is megemlékeztünk. 4

1 Az 1949. évi népszámlálási terminológia a gazdasági ágak (foglalkozási főcsoportok) szerinti feldolgozásokat „ági foglalkozási" feldolgozásoknak jelölte meg (ellentétben az „egyéni foglalkozási" feldolgozásokkal). 4

2 Hasonló elveknek megfelelően készülhetne feldolgozás nemcsak a keresők, hanem az eltartottak, o ti y ben tehát az egész népesség egyéni foglalkozás szerinti tagozódásáról; de e tekintetben az eltartottak megoszlásának megállapítása nem olyan fontos, mint gazdasági ági vonatkozásban. Ezért a magyar népszámlálások egyéni foglalkozási feldolgozásai általában csak a kereső népességre terjeszkedtek ki. 30