Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - IV. Népszámlálási fogalmak és fogalomeghatározások

Az anyanyelven kívül beszélt nyelvet (nyelveket) nyelvismeret címén akkor jegyezték

#be a számlálólapra, ha a megszámlált egyén azon a nyelven (azokon a nyelveken) életviszonyainak megfelelően másokat megérteni és magát megértetni képes volt. Ennek megállapítása és ellenőrzése nyilvánvalóan nem könnyű; éppen ezért kisebb-nagyobb adatszolgáltatási ingadozások ezen a téren a lakosság megfelelő kulturális foka és teljes adatszolgáltatási készsége esetében is elég könnyen előfordulhattak. A korábbi magyar népszámlálások tapasztalatai szerint azonban az esetleges ingadozások általában szűk keretek közt mozognak s az adatok megfelelő felhasználását nem érintik. A három kérdés feltevése és fogalmi meghatározásai a valóságot híven tükröző adatszolgáltatásra 1949-ben is a legteljesebb mértékben módot nyújtottak volna és ezt a helyi adatgyűjtőszervek tevékenysége is jól elősegíthette. Az eredmény mégsem volt kielégítő. Nyilván főleg a második világháborút követő népességi mozgalmak (népcserék, ki- és áttelepítések stb.) utóhatása következtében ugyanis a lakosság adatszolgáltatása ezekre a kérdésekre — még a nyelvismeret kérdésére is — nem volt megfelelő* úgyhogy a kapott adatok a tényleges helyzettől — mégpedig erősen zavaró módon a német nemzetiség, anyanyelv és (kisebb mértékben) a nyelvtudás szempontjából is — többé-kevésbé elég lényegesen eltérnek. Más volt a helyzet a műveltségi kérdések tekintetében. Az iskolai és szakiskolai végzettségre, valamint az írni-olvasni tudásra és a szakképzettségre vonatkozó kérdőpontok részletessége ugyanis nemcsak teljes mértékben biztosította a megfelelő adatszolgáltatást, hanem a fogalmi meghatározásokat is szinte szükségtelenné tette. A számlálólapra oktatási fokozatonként a legmagasabb elvégzett osztályt (évfolyamot) általában az előnyomtatott válaszszavak és osztály-számok aláhúzásával kellett bejegyezni, közép- és főiskoláknál azok (és a kar, tagozat stb.) pontos megnevezésével. Hasonló részletességgel történt a szakiskolák, szaktanfolyamok, szakvizsgák megjelölése is. A már inkább a foglalkozási kérdéskörbe tartozó szakképzettség kérdésére egyébként nemcsak a szakiskola vagy szaktanfolyam elvégzése útján elsajátított szakképzettséget (képesítést, tanult mesterséget) kellett bejegyezni, hanem a gyakorlat vagy önképzés által megszerzett minden olyan szakképzettséget is, mely a megszámláltat bármilyen különleges szakismeretet igénylő munkakör (szakma) ellátására képesítette. * A népszámlálási fogalmak közül a népesség foglalkozási és társadalmigazdasági jellemzőinek körébe vágó fogalmak kérdése a legösszetettebb és egyúttal legvitatottabb is. Éppen ezért az idevágó problémákat átfogóbban,, a feldolgozási szempontok és lehetőségek figyelembevételével is célszerű áttekinteni. Az 1949. évi népszámlálás szorosabb értelemben vett idetartozó fogalom-meghatározásai közül elsősorban a „foglalkozás" fogalom-meghatározása érdemel figyelmet. 1949-ben foglalkozás — állás, alkalmazás, kereset, hivatal — alatt a részletes utasítás szerint a gazdasági élet egyes ágaiban kifejtett kereseti jellegű tevékenységet s az egyes életpályákon elhelyezettséget kellett érteni, ill. nyugdíjasoknál a nyugdíjas minőségét azzal az állással, foglalkozással egyetemben, mely után nyugdíjuk járt. Ezenfelül adatszolgáltatási bizonytalanságok elkerülése céljából nem kereső 28