Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - IV. Népszámlálási fogalmak és fogalomeghatározások
mint az állandó népességé. Emellett a pontosabb számbavétel lehetősége, a teljesség könnyebb ellenőrzése, a gyorsabb adatfeldolgozás és az összehasonlíthatóság biztosítása is eléggé megindokolta eddig — 1949-ben is — a jelenlevő népesség fogalmának alapul vételét. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt sem, hogy a tervezésnél általában — ha nem is az egész vonalon — az állandó népesség-fogalom a helyesebb kiindulási alap, mint ahogy az időközben kiépült népességnyilvántartásnak is ez a jobb bázisa. De még például a közel húsz év óta lakóhely-alapon nyugvó népmozgalmi feldolgozások eredményeit is elvileg helyesebb lenne az állandó (lakó-) népesség számához viszonyítani. Úgyhogy az állandó népesség fogalma nézetünk szerint az 1949. évinél feltétlenül nagyobb figyelmet érdemelne meg. 3 0 Egyben a jelenlevő és az állandó népesség foglamának az eddiginél pontosabb körülírásáról, összeírási módjának tökéletesbítéséről is érdemes lenne még gondolkozni. A jelenlevő népesség fogalma egyébként 1949-ben nem érvényesült teljesen tisztán; a számbavétel a külföldi államoknak a népszámlálás időpontjában Magyarországon tartózkodó diplomáciai és katonai személyeire nem terjedt ki. Ez azonban gyakorlati szempontokból szinte egyáltalában nem volt zavaró és elvileg is a viszonylag legésszerűbb megoldásnak tekinthető. A jelenlevő és az állandó népesség fogalomkörébe tartoznak még — mint már említettük — az ideiglenesen jelenlevő és az ideiglenesen távollevő népesség fogalmi kategóriái is. A népszámlálásnak ezekre a népcsoportokra vonatkozó adatai a népesség belső áramlásának — pontosabban ideiglenes lakóhelyváltoztatásainak — méreteire is utalnak. Hasonlóképpen belső vándorlási szempontból is figyelmet érdemelnek a születési hely kérdésével kapcsolatos népességi kategóriák: a helybeli (ún. bennszülött), vagyis a népszámláláskor szülőhelyén számba vett és a nem helybeli (máshonnan beszármazott) lakosság fogalmi kategóriái (és az utóbbinak további alcsoportjai). Az összeírás helyére vonatkozó adatokon alapulnak a városi és a vidéki, valamint a bel- és külterületi népesség fogalmai és kategóriái is. Ezekre az inkább tagolási, mint adatgyűjtési problémákra a feldolgozási szempontok ismertetése során még visszatérünk. * A népesség-összetétellel, a népességi ismérvekkel kapcsolatban az 1949. évi népszámlálás alkalmával aránylag kevés megoldásra váró fogalmi probléma merült fel. Ez annak következménye, hogy az idevágó fogalomkör régóta eléggé tisztázott és a felszabadulást követő nagy társadalmigazdasági átalakulás sem vetett fel e tekintetben nehezebben megoldható kérdéseket. A népszámlálás egyik legfontosabb részletét alkotó korstatisztika például szinte teljesen problémamentes volt. Minthogy az 1949. évi népszámlálás eszmei időpontja az 1948. és az 1949. év fordulójára esett, az egyes 3 0 Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes városoktól (pl. iskolavárosoktól, kórházi gócoktól stb.), továbbá fürdő- ós üdülőhelyektől eltekintve a jelenlevő és állandó népesség száma a> magyar tapasztalatok szerint normális körülmények közt i:em tért el túlságos mértékben egymástól. — Itt említhetjük még meg a?t is, hogy az 1949. évi népszámlálás (a korábbiakhoz hasonlóan) egészen pontos lakcímadatokat gyűjtött be (utca, házszám stb.). Ez tette lehetővé egyfelől a városok és népesebb községek kerületeire (város-, ill. községrészeire), másfelől a külterületi lakotthelyekre (tanyákra stb.) — és egyben a települések bel- és külterületi részeire — vonatkozó részletesebb adatfeldolgozásokat. 25
