Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - II. Megjegyzések néhány fontosabb népszámlálási szempontról és kérdésről

nem esett messze a háború végétől s így az 1949. évi népszámlálás a háborús utóhatások (veszteségek, károk, eltolódások stb.) felméréséhez is még elég jó támpontokat adott. Előnyös volt továbbá, hogy a népszámlálás a gazdasági élet nagyobbmérvű megélénkülésének, a természetes népmozgalom meggyorsulásának, meg javulásának stb. mintegy kezdeti időpontjára esett; tehát az újabb változások méréséhez jó összehasonlító alapot nyújt és megfelelő összehasonlítási bázis lesz a következő népszámlálás alkalmával is. Ezzel szemben a népszámlálás adatai éppen az első ötéves tervvel megkezdődött erősebb mértékű gazdasági-társadalmi átalakulás, erőteljes kulturális fejlődés, erősen megélénkült belső vándorlások (tömegesebb betelepedések a háború alatt megcsappant lélekszámú városokba, új ipari települések kifejlődése stb.) és emelkedő természetes szaporodás következtében aránylag gyorsabban és erősebb mértékben váltak túlhaladottá, mint máskor. Hátrányos még az is, hogy a belső vándorlás statisztikája a bejelentőrendszer új alapokra helyezése során, csupán 1954—1955-ben épülhetett fokozatosan ki. A népességi adatok helyi továbbvezetéséhez szükséges adatanyag tehát csak 1956 folyamán vált egyre teljésebbé. Ennek következtében az egyes területi egységekre (megyékre stb.) vonatkozó lélekszám-becslések a népszámlálást közvetlenül követő időtől eltekintve csak igen bizonytalan értékűek és korlátozott terjedelműek lehettek. Az időpont előbbrehozása vagy későbbretolása egymagában nyilvánvalóan nem biztosít minden szempontból megfelelő megoldást, hiszen olyan időpontot találni, mely mindegyik szempontból megfelelő, szinte lehetetlen. De az is kétségtelen, hogy a népszámlálások időpontjának megállapításánál végső sorban az adatszükséglet és az anyagi stb. lehetőségek kérdése az irányadó. A tízéves időköz betartása és a népszámlálásoknak évtizedvégi vagy általában ahhoz minél közelebb eső időpontban való végrehajtása egyébként rendszerint az említett szempontok figyelembevétele esetében is megoldható. Egyben a népszámlálások időpontjának olyan megállapítása sem ütközik nagyobb nehézségekbe, amely megfelel a külföldi gyakorlatnak, a nemzetközi egyidejűség már Kőrösy József által hangsúlyozott kívánalmának is, aki a századforduló körül dolgozta ki egy azonos időpontra vonatkozó és egyöntetű szempontoknak megfelelő világnépszámlálásról szóló javaslatait. Pillanatnyilag nem időszerű, de állandóan visszatérő kérdés az időközi, évtizedközepi népszámlálások kérdése. Nálunk az évtizedvégi népszámlálások közti időszakokban általános, országos népszámlálást egy ízben sem tartottak. Statisztikailag csak részben értékesíthető, szűkebbkörű és többnyire kifejezetten közigazgatási természetű országos népösszeírásokra azonban ismételten sor került; a két világháború közti időszakban például 1925-ben, 1935-ben és 1939-ben. Ezenkívül Budapesten is rendszeresen (legutoljára 1945 tavaszán) készült évtizedközepi, gyakorlatilag helyi népszámlálásnak tekinthető lakosságösszeírás; 1946 tavaszán pedig az ország déli részében folyt le, de jóval korlátozottabb természetű népességszámbavétel. Mindezek az adatgyűjtések — kevés (budapesti) kivétellel — nem tekinthetők időközi népszámlálásnak.

1

1 Mégis a végrehajtásuk során szerzett tapasztalatok, valamint az 1949-es népszámlálás adatainak elég gyors elavulása a 1

1 Még kevésbé számítható annak a városokra és egyes kiemelt településekre korlátozódó 1954. évi lakásösszeírás, bár néhány népességi adatot is megrögzített. 15