1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

RÉDEI JENŐ: AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS CSALÁDSTATISZTIKAI ADATAI

kat. holdas birtokosok átlagos családtaglétszáma 3,5D, a mezőgazdasági munkásoké 3,57. A kulákosodó középparaszt pedig iél a birtokát elaprózni: egykézik. A proletárdiktatúra sajátos viszonyai közt, a falu középparasztosodása idején a nagylétszámú családok problémája új oldaláról mutatkozik. Itt is érvényes az, hogy az egyénileg, nem nagyüzemű módon müveit föld nem biztosíthatja tartósan a nagylétszámú család megélhetését. Rákosi elvtárs figyelmeztetése: „A Szovjetunióban... a középparasztok tíz évi kínlódás után rájöttek arra, hogy a régi módon nem tudnak kinőni, nem tudnak kivergődni a középparaszti nyomorú sorból",

5 érvényes a középparasztok családi helyzetére és ezért családnagyságának alakulására is. A középparaszt csak úgy szabadulhat meg a „nyomorú sorból", úgy óvhatja meg családját a szétbomlástól, ha a szövetkezés, a jólét útját választja. Másrészt a szocializmusban a fejlődő ipar megkívánja, a gépesített mezőgazdaság lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság munkaerőtartaléka a faluból a városba áramolj ék. A csalad létszámának ebből az okból bekövetkezett fogyása nem a kapitalizmus családokat bomlasztó nyomorának, hanem a szocializmusnak és a fejlődő iparnak, a mezőgazdasági népesség számára munkaalkalmat teremtő és a városi ipari munkásság létszámát növelő folyamatának eredménye. Miként a munkásnak a szocialista ipar, úgy a parasztnak a szocialista mezőgazdaság teremti meg a teljes létszámú, gazdaságilag és erkölcsileg szilárd család kialakításának lehetőségét. A városban élőknél általában kisebb a családtag-létszám, mint a vidékieknél. Ez alapvetően két okra vezethető vissza: a városi családoknak a falusiaknál alacsonyabb termékenységére és a családokból való kiválásra. A munkásoknál főként az utóbbi hatás érvényesül. A munkáscsaládok nagy részét a felszabadulás előtt alapították meg s ezekből még a felszabadulás előtti megélhetési gondjaik következtében hamarabb váltak ki a családtagok. Ezt mutatja a 14 éven aluli gyermekek számának alakulása. A 14 éven" aluli gyermekek száma (ezek koruknál fogva a család kötelékében kell, hogy maradjanak) mutatja lényegében, hogy mennyire hajlamos egyik, vagy másik osztály családja nagyobb számú gyermek felnevelésére. A 14 éven aluli, gyermekek száma a munkásoknál aránylag magas (100 családra 92). Ugyanakkor az önállóknál, ahol kedvezőbben alakul mind a 100 családra jutó családtagok száma, mind a magasabb létszámú családok aránya, a 100 családra jutó 14 éven aluli gyer5 Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát, Szikra, Budapest, 1949, 449, old. 08