1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

REDEI JENŐ: MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK OSZTÁLYSZERKEZETE AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI ALAPJÁN

a parasztság helyzetét tartósan biztosítani és a város rohamos szocialista építése mellett a falu viszonylagos elmaradottságát felszámolni nem tudja. A falu mindennapi gyakorlata igazoli a Rákosi elvtárs szavait: „Két út áll a magyar dolgozó parasztság előtt. Az egyik út a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás, ahol mindenki csak magával törődik, ahol az az elv uralkodik, aki bírja marja. Ennek az elvnek elkerülhetetlen, törvényszerű következménye az, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat, a nagy kulák gazdák tovább erősödnek, tovább gazdagodnak és tönkreteszik a szegényebb dolgozó parasztságot", és Rákosi elvtárs hozzáteszi: „A kérdés, hogy merre menjen a dolgozó parasztság, fel van vetve és a válasz is világos. A dolgozó parasztság a szövetkezés, a kölcsönös segítés és a közös munka útját választja."

1

0 A népszámlálás adataiból a szocialista út folyamatára vonatkozóan még nem derül fény. Azonban a népesség osztálytagozódása 1949 óta is elég gyors ütemben változik. Megjelent a mezőgazdaságban a szövetkezeti szektor, amelyhez tartozó népesség, a termelőszövetkezetekbe tömörült családokat átlagosan 3^2—4 családtaggal számolva, 320—360 000-re, tehát az összes 1—25 holdas kategóriába sorolható népességnek kb. 10 százalékára tehető. A parasztság, mint a Szovjetunióban, nálunk is megérti, hogy ez a boldogulás útja. „A parasztság meghódítása nálunk a szocializmus zászlaja alatt folyt le. A parasztságnak, amely a proletáriátustól kapott földet, amely a proletáriátus segítségével győzte le a földesurakat és a proletáriátus vezetésével emélkedett hatalomra, feltétlenül meg kellett éreznie, meg kellett értenie, hogy felszabadítása a proletáriátus vörös zászlaja alatt folyt és fog még folyni a jövőben is."

1

1 2. A munkásosztály növekvő súlya A munkások és eltartottaik száma, ideszámítva az ipari, a közlekedési, a kereskedelmi, a közszolgálati és egyéb különféle munkásokat és a külön meg nem nevezett napszámosokat, 1930ban 2 038 800 volt, 1949-ben pedig 2 547 300. 1930-ban az ipari munkások és eltartottaik száma 1 273 900, az egész népességnek 14,7 százaléka volt, 1949-ben számuk 1 583 200-ra, az össznépesség 17,2 százalékára emelkedett. Az ipari népesség számának emelkedése mellett megváltozott az ipar struktúrája is. Ezt mutatja az ipari keresők százalékos arányának változása az egyes 1

0 Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát, Szikra, Budapest, 1949, 298. old. 1

1 Sztálin: A Szovjetunió agrárpolitikájáról, Szikra, Budapest. 1949, 8. old. 44