1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

PIKLER GYÖRGY: AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS MEZŐGAZDASÁGI ADATAIRÓL

nem részesülteké. Mivel a juttatás átlagos nagysága 4,2 hold. és -a földreform során a juttatásban részsülteknek csaknem 60 % -a a juttatottal azonos, vagy annál ki?ebb földterületen gazdálkodik,. a juttatásban részesültek családjának átlagos lélekszáma — gazdaságuk átlagos területéhez képest — aránylag igen magas (4,0). A földreform során juttatásban részesült (gazdasággal rendelkező) mezőgazdasági népességre gazdaságuk területéből fejenként (a családtagokat is ideszámítva) átlagosan 1,7 hold jut, amíg az összes (a juttatásban részesült és nem részesült) mezőgazdasági népességre fejenként átlag 2,3 hold. A juttatásban részesült családok lélekszámának gazdaságuk területéhez viszonyított aránylag magas átlaga mutatja, hogy a mezőgazdaság jelenlegi üzemi formái mellett a földreform önmagában nem eredményezhet tartós javulást a mezőgazdasági népesség helyzetében. Ezt csupán a nagyüzemi termelés, a szövetkezeti gazdálkodás megteremtése biztosítja. A földhözjuttatottak gazdaságaihoz képest aránylag magas népesség azt is mutatja, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság egésze szempontjából másutt eredményesebben foglalkoztatható népességet köt le, amely — kellő gépesítés, racionalizálás mellett — a mezőgazdaságban nélkülözhető lesz. Az állatállomány megoszlása A mezőgazdasági kérdéscsoport állatállományra vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. A népszámlálás adatai alapján kiszámítható állatállomány megközelítő pontosságát alátámasztják az ország különböző helyein megtartott ellenőrzések, valamint a reprezentatív állatszámlálás adataival való összehasonlítás. Ezek szerint a ló-, szarvasmarha-, juh- és kecskeállományra vonatkozó adatok általában elég jól jellemzik a való helyzetet. Kivételt képeznek a sertésállományra vonatkozó adatok. Az ellenőrzések alapján megállapítható, hogy ezekben az adatokban jelentékeny hiány mutatkozik. Az állatállomány azonban a magasabb gazdaságnagyságcsoportokban a népszámlálás adatai szerint a valószínű ietagadáson túl is kicsi. Az adatok ellenőrzése ebben a tekintetben az 50 holdnál nagyobb, kevés szarvasmarhát tartó, illetve szarvasmarhát egyáltalában nem tartó gazdaságokra terjed ki. Az ellenőrzés az e kategóriába tartozó eseteknek 20 %-át megvizsgálta. Az eredmény azt mutatta, hogy a vizsgált eseteknek 80 százalékánál valóban fennáll a ,.nagy gazdaság, — kévé« állat" probléma. * 27