1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

PIKLER GYÖRGY: AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS MEZŐGAZDASÁGI ADATAIRÓL

A kulákság osztályharcán kívül különleges okai is vannak ennek a jelenségnek. Ezek az okok a következők: az ellenőrzött gazdaságok egy részében jelentéktelen a szántóterület, a gazdaságterület túlnyomórészt szikes föld, legelő, rét, homokbucka, esetleg erdő. Más esetekben szarvasmarhája nincsen ugyan a gazdaságnak, de egyéb igásállattal rendelkezik. A vizsgálat megmutatta, hogy 1. A kulák a felszabadulás óta nem pótolta az állatállomanyát, hanem rokonai — fia, veje, lánya — jószágait használja. Más esetben ugyancsak kevés állatot tart, de más állatot sem vesz igénybe, elhanyagolja a gazdaságot. 2. A kulák egyáltalán nem, vagy kevés állatot tart és földjét bérbevett állattal vagy traktorral műveli, a tejet vásárolja. Legtöbbjüknek a felszabadulás előtt jelentős állatállománya volt. Számos esetben az ellenőrzés még kevesebb állatot talált, mint amennyi a népszámlálás időpontjában volt. 3. A kulák bérmunkást vesz igénybe, rendszerint a régi gazdasági cselédjét és kijelenti, hogy „ezé az állat". Jellemző, hogy a munkavállalónak vagy egyáltalán nincs földje, vagy egy-két holdja van, viszont szarvasmarhája 2—3 darab, esetleg több is. Az is előfordult, hogy a kulák bérbeadta a földet, maga pedig a saját földjén a „bcrlő alkalmazott iának" szegődött el. Általában valamennyi esetben megfigyelhető, hogy a kulák kivonja a gazdaságból az értékesíthető állatállományát és jelentkezik olyan törekvés is, hogy nagyállatok helyett apró jószágot tart. Az aprójószág egyrészt nagyobb hasznot ad, könnyebben értékesíthető, másrészt az aprójószág tartása a közismert kulákismérvek között nem szerepel. Összegezve: A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a kulák igyekszik tőkéjét kivonni az élő- és holtfelszerelésből. Ez az irányzat a népszámlálás időpontja óta is tovább tart. A népszámlálás eredményeként nyert összefüggések alapján az egyéni művelésben lévő gazdaságokról általában a következők állapíthatók meg: Először: a földreform — a magyar falunak századok óta legjelentősebb eseménye — alapvetően megváltoztatta a mezőgazdaság szerkezetét: eltűnt a nagybirtok; csökkent a törpebirtok; megnőtt a kis- és középparasztság súlya. Másodszor: a népszámlálás adataiból megállapítható, hogy a terjeszkedési irányzat (bérleti forgalom) nem — a múlthoz hasonlóan — az 50—100 holdas kategóriában, hanem a 20—25 holdas birtokcsoportban jelentkezik. Tehát a terjeszkedési határ szűkült. A középparaszt (hogy ne számítsák a kulákok közé) 28