1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 12. Összefoglaló főeredmények (1952)

I. RÉSZ.A népszámlálási eredmények ismertetése - B) Az adatok részletesebb ismertetése - III. A népesség területi megoszlása, települési és népsűrűségi viszonyai

c) A gyermekkorűak aránya: d) Az analfabéták aránya: Megye Az egész népességből 15 évnél fiatalabb Megye A 6 éves és idősebb népességből írniolvasni nem tudók

1) %-ban %-ban 1. Szabolcs-Szatmár ... 31-2 2. Hajdú-Bihar 28-5 3 Borsod-Abaúj-Zemplén 27-4 4. Fejér 27-4 5. Szolnok 27-0 6. Nógrád 26-7 7. Bács-Kiskun 26-6 8. Veszprém 26-6 9. Komárom 26-5 10. Győr-Sopron 26-2 11. Pest 25-9 12. Vas 25-8 13. Békés 25-6 14. Zala 25-3 15. Tolna 25-0 16. Heves 24'6 17. Csongrád 23-3 18. Baranya 23-2 19. Somogy 23'1 1. Győr-Sopron 3-2 2. Vas 3'5 3. Komárom 4-1 4. Veszprém 4-2 5. Fejér 5-5 6. Zala 5-6 7. Pest 5-7 8. Csongrád 6-0 9. Békés 6-3 10. Baranya 6-5 11. Somogy &5 12. Tolna 6-5 13. Nógrád 7-4 14. Borsod-Abaúj-Zemplén 7-6 15. Heves 7-6 16. Bács-Kiskun 8-6 17. Hajdú-Bihar 8-7 18. Szolnok 8-7 19. Szabolcs-Szatmár 12-2 A három adatcsoportosítás összefüggő mérlegelése arra mutat, hogy 1949-ben az ország népességének kb. egyharmada volt városlakó. Az államigazgatási beosztás szerint városoknak számító települések népességi aránya ugyanis 36-3, a foglalkozásilag legvárosiasabbaké (azoké, amelyekben 25%-nál kevesebb mezőgazdasági lakos élt) pedig 33'2% ; a lélekszám-kategorizálás szerint ugyan a 10.000-nél népesebb községek és városok népességi aránya magasabb ennél (44-1%), ebbe a csoportba azonban számos nagy lélekszámú és sok külterületi lakossal bíró alföldi agrártelepülés is beletartozik. A néptömörüléssel szorosan összefügg a bel- és a külterület problémája is; erről a kérdésről e fejezet 3. szakaszában részletesebben lesz még szó. Már itt utalni kell azonban arra, hogy az ismertetett adatok a valóban tömören lakó, belterületi lakosság száma alapján meglehetősen módosulnának. Az egész lélekszámra vonatkozó eredmények szerint ugyanis a városi népesség aránya 1949-ben — államigazgatási alapon — 36-3% volt; az idetartozó városoknak belterületén azonban az ország egész népességének nem 36-3, hanem csak 32-2%-a élt. Hasonló módon megváltozik a bel- és külterületi adatok különválasztása esetén a többi néptömörülési adat is. A korábbi népszámlálások rendszerint csak a községek (városok) lélekszámát közölték a különféle néptömörülési csoportosítások szerint. 1949-ről — az ezúttal elsőízben elvégzett külön számítások alapján — részletes adataink vannak a háromféle néptömörülési kategorizálásban a népesség demográfiai, kulturális, foglalkozási stb. megoszlásáról is. (L. a 90—100. sz. táblákat és a 34—37. sz. grafikonokat). Az 1949. évi népszámlálás idevágó eredményei szerint a legtöbb adatsor szinte lépcsőzetesen kisebbedik vagy nő meg a legvárosiasabb Budapesttől a legfalusiasabb település-kategóriák felé. Ez a lépcsőzetesség különösen a foglalkozási alapon nyugvó kategorizálásból bontakozik ki híven. Tanulságos megfigyelni például, hogy minél városiasabb valamelyik kategória, annál nagyobb volt — a második világháború következtében—a népesség 1941— 1949. évi megfogyatkozása és annál magasabb a nőtöbblet is. Ezzel szemben a falusi szín fokozódásával párhuzamosan erősen emelkedik a gyermekkorűak aránya, mig a produktív korúaké ismét a városokban a magasabb. Ugyancsak a városi színezet erősbödésével fokozódik az iskolai végzettség, továbbá az ipari és más (nem mezőgazdasági) foglalkozású népesség, valamint a munkások és alkalmazottak aránya is, viszont az önállók és a segítőcsaládtagok aránya a leginkább falusias településeken éri el a legnagyobb szintet : ') A csak olvasni tudókkal és az ismeretlen végzettségűekkel együtt.