1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 12. Összefoglaló főeredmények (1952)

I. RÉSZ.A népszámlálási eredmények ismertetése - B) Az adatok részletesebb ismertetése - II. Az épület- és lakásviszonyok újabb alakulása

Az épületek összes száma csak 1949-ről ismeretes. Az 1949. január 1-én összeírt 2*95 millió épület nagyobb része — háromötöde, 1*73 millió épület — lakóház volt (ideértve a tulajdonképeni lakóházakon kívül az intézeti épületeket is). A lakóházak számának 1920—1949. évi alakulása, valamint a lakásállomány és a szobák számának a módosulása — évi átlagos növekedése — a népesség szaporodásával egybevetve népszámlálásrólnépszámlálásra a következő képet nyújtja : Év A lakóházak A magánlakások A szobák Időszak (évtized) A lakóházak A magánlakások A szobák A lakóházak A magánlakások A szobák A népesség Év száma Időszak (évtized) számának emelkedése vagy csökkenése (—) évi átlagban Év száma Időszak (évtized) szám szerint %-ban 1920 1930 1941 1949 1,176.527 1,467.325 1,657.212 1,734.283 1,826.771 2,182 499 2,397.625 2,476.118 2,741.405. 3,305.905 3,630.360 3,486.399' 1920—1930 1930—1941 1941—1949 29.080 18.832 9.735 35.573 21.335 9.915 56.450 32.177 — 18.184 2-47 1-28 0-59 1-95 0-98 0-41 2-06 0-97 —0-50 0-87 0-72 —015' A három évtized alatt összefoglalóan a következő fejlődés mutatkozott: Növekedés Részletezés 1920—1949-ben %-ban Lakóházak 47-4 Magánlakások 35-5 Szobák 27-2 Népesség (jelenlévők) 15-3 A lakóház-, lakás- és szobaállomány erősebben nőtt meg, mint a népesség. Figyelembe kell azonban venni, hogy a külön lakásra igénnyel bíró produktív korú lakosság és egyben nyilván a családok száma is nagyobb mértékben emelkedett, mint az egész népességé. Az alábbi laksűrűségi mérőszámok alakulása tehát az eltolódásokról a valóságnál valamivel kedvezőbb képet nyújt: Év Száz Év lakóházra magánlakásra szobára

1) Év jutott jelenlévő 1920 677 430 287 X 1930 588 392 259 / 1941 556 382 253 ./ 1949 520 365 259 y &31, Az egyes évtizedek fejlődési adatai — különösen a lakóház- és lakásállomány tekintetében — meglehetősen ingadoznak. A második világháború pusztításait a legerősebben a szobák számának 1941 és 1949 közötti alakulása mutatja. Ez a szám — ellentétben a lakóházak és lakások számának emelkedésével — visszaesett, még pedig nagyobb mértékben, mint ahogyan a lélekszám csökkent; úgyhogy 1941-ről 1949-re a szobánkinti laksíírűség valamivel emelkedett ; azonban az egyes lakástípusokban arányosabban alakul, mint az előző népszámlálások idején, amikor a nagy lakásokban nagyon alacsony, a kicsikben viszont igen magas volt. Az egymást követő népszámlálások eredményei közti „szaporulat" nem fejezi ki a teljes lakóház- és lakásépítkezési mozgalmat, hanem csak az új és a lebontott, megsemmisült lakóházak, lakások és szobák száma közötti különbözetet. 1941 és 1949 között például a lakóházak száma 76.000-rel növekedett. Hozzáadva ehhez a számhoz a rombadőlt, valamint nem háborús okok miatt megszűnt (lebontott) lakóházak becsült számát, az 1941. január 31. és 1949. január 1. között épült lakóházak teljes száma kb. 120.000-re tehető. Ebből adataink szerint több mint 72.000 a felszabadulás óta létesült. A lakások minősége tekintetében ugyan a fejlődés — a 32. sz. tábla részletadatai szerint — eléggé állandó és ütemét sem szabad lekicsinyelni, az adatok azonban arról is tanúskodnak, hogy a hiányok még mindig nagyok. Erre utal például, hogy a vályogból vagy sárból épült lakóházak aránya még 1949-ben is 39'4, viszont a részben, vagy egészben alápincézetteké csupán 16-8% volt; ugyanakkor a szobáknak 38-8, a konyháknak pedig A esak konyhából vagy 1 egyéb helyiségből álló lakások figyelembevétele nélkül.