1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Részletes mezőgazdasági eredmények (1950)

A részletes mezőgazdasági adatok ismertetése

X A gazdasággal rendelkezők gazdaságnagyság szerinti százalékos megoszlását a könnyebb áttekinthetőség végett összevontuk három nagyobb csoportra : 5 holdnál kisebb, 5 és 25 hold közötti, valamint 25 holdnál nagyobb gazdaságokra. A szegényparaszt-kategóriát itt az 5 holdnál kellett megvonni, mert más csoportosítást a feldolgozás megyei adatai nem tettek lehetővé. 100 gazdasággal rendelkező közül Ország, megye 5 kat. holdnál 5-25 25 kat. holdnál Ország, megye kisebb kat. holdas ; nagyobb gazdasága va n Magyarország 53-3 44 0 2 7 Baranya 42-1 55-3 26 419 56-1 2-0 Gvőr-Sopron 48'S 48-9 2-3 Komárom 55-8 42-4 1-8 Somogy 4:0-7 574 1-9 Tolna 44-6 533 2-1 Vas 43-1 54'2 2-7 Veszprém 49-5 48-3 22 Zala 584 40-5 1-1 Bács-Kiskun 61-3 437 50 52 6 443 31 Csongrád 55-i 40-8 3-8 Haj du-Bihar 500 46-5 3-5 Pest 090 292 1-8 Szabolcs-Szatmár 52-6 45-7 1-7 Szolnok 50-3 44-9 4-8 Borsod-Abaúj-Zemplén 57-4 40-3 23 695 29-0 1-5 Nógrád 65-5 33 2 1-3 1 Az 5 holdnál kisebb gazdaságok csoportjának elbírálásánál feltétlenül tekintettel kell lenni arra, hogy nem minden idetartozó gazdaság tekinthető szegényparaszti gazdaságnak. Elsősorban Pest megyében, de Komárom, Heves és Nógrád megyékben is a főváros és más kedvező piaccal rendelkező területek közelsége igen sok kisterületű kulákgazdaság kialakulását tette lehetővé. A kedvező piaci fekvésen kívül egyéb tényezők is elősegítették ennek a gazdaságtípusnak a kifejlődést, különösen a monokultúrás termelést folytató tájakon, pl. a makói hagymatermelő, a Szeged- és Kalocsa vidéki paprikatermelő, vagy a főváros környéki zöldségtermelő övezetben. A területi adatok azonban így is általában jó tájékoztatást nyújtanak. Az öt holdnál kisebb kiterjedésű gazdaságijai rendelkezők aránya általában a Dunántúlon a legalacsonyabb. Kivétel ebből a szempontból (az ipari jellegű Komárom megyétől eltekintve) Zala megye, ahol az 5 holdon aluli gazdasággal rendelkezők aránya az országos viszonylatban előforduló legmagasabb arányok között szerepel. A dunántúli általános alacsony arány oka egyrészt a népsűrűségben mutatkozó különbözőségre, másrészt a nagybirtokok földreform előtti országos átlagot meghaladó súlyára vezethető vissza. A földosztás előtt a dunántúli nagybirtokok más megyékből, elsősorban éppen Zalából, azután Borsodból és Hevesből szerződtették a mezőgazdasági idénymunkásokat és a nagybirtokok felosztásakor az átlagosnál vékonyabb helyi agrárproletár réteg között oszlott meg az igénybevett földterület. Zala megye azért tér el feltűnően a többi dunántúli megyétől, mert a korábbi nagybirtok aránya maga is jóval alacsonyabb volt itt, ugyanakkor átlagot meghaladó erdőterülettel rendelkezett. A viszonylag kisebb területű nagybirtok nagyrészét erdőterületek tették ki és így a földreform után aránylag kisebb terület kerülhetett kiosztásra. Zala megye népsűrűsége is jóval meghaladja a dunántúli átlagot. Az alföldi megyékben a gazdaságok megoszlásának aránya lényegesen kedvezőtlenebb képet mutat, mint a Dunántúlon, itt azonban egyrészt a népsűrűség magasabb, részben pedig, mint fentebb említettük, a kisterületű kulákgazdaságok jelenléte a nagyságszerinti csoportosítást meghamisítja. Ide esik egyébként a 25 holdnál nagyobb kulákgazdaságok legnagyobb része is, amelyek viszonylag kis számuk mellett is jelentős területet foglalnak el. A kulákgazdaságok súlya a földbirtokreformot megelőzően is legnagyobb az Alföldön volt; a 20—200 holdas gazdaságok területének aránya ugyanis az 1935. évi adatok szerint itt az egész terület 35.0%-át tette ki, szemben a Dunántúl 21.5%-os és az északi megyék 23.0%-os arányával.