1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Részletes mezőgazdasági eredmények (1950)

A részletes mezőgazdasági adatok ismertetése

XIII Ezek a főldjuttatás alakulását jellemző okok, ha nem is ilyen élesen, de jól láthatóan kihatnak az egyes birtokkategóriákba tartozó összes gazdálkodók és az ugyanazon kategóriába tartozó földjuttatásban részesültek viszonyának alakulására is. Gazdaságnagyságcsoport Magyarország Dunántúl Alföld Észak Gazdaságnagyságcsoport Gazdaságnagyságcsoportonkint 100 gazdasággal rendelkező közül földjuttatásban részesült 0l kat. holdas gazdaság 18-2 160 160 28-9 13 „ .. 36-5 34-3 34-3 46-8 3— 5 „ ,, ,, 504 48-6 50-1 54-6 5- 10 „ „ 52-8 58-0 49-4 48-8 10 - 15 „ .. 38-4 476 3V4 29-1 15 - 20 18-6 23-3 160 14-8 20- 25 10-8 11-9 10-8 7-7 25 — 35 ,, ,. ,, 8-5 6-7 9-7 5-6 35— 50 .. 5-0 3-7 5-9 26 50—100 .. .. 2-1 2-4 20 1-5 100 kat. holdnál nagyobb gazdaság . . . 1-2 1-6 10 13 összesen 39-4 42-3 36-5 42-2 Az országos adatokhoz képest országrészenkint általában nem nagy az eltérés. Jelentős csupán az északi országrész 3 hold alatti gazdaságainál, ahol az eltérés 10*5%, Észak javára és kisebb mértékben a Dunántúl és az Alföld 10—15 holdas gazdaságainál, ahol az első esetben a %-os arány 9.2-del magasabb, az utóbbiban pedig 7-tel alacsonyabb az országosnál. A föld juttatásban részesültek aránya általában a 3—5 és 5—10 kat. holdas gazdálkodók csoportjában a legmagasabb. Az előbbiekben tárgyalt okok eredményeképpen a Dunántúl az egyetlen, ahol nemcsak ezekben a kategóriákban, hanem egészen a 20 holdig terjedő gazdaságokig magas az arány. Ha megyék szerint vizsgáljuk a kérdést, feltűnő, hogy Komárom megyében az 5 holdon aluli gazdálkodók minden nagyságcsoportjánál aránylag sokkal kevesebben kaptak földet. mint általában a Dunántúlon. Míg pl. a 3—5 kat. holdas gazdálkodók kategóriájában országosan a gazdálkodók 50.4%-a, dunántúli átlagban pedig 48.6%-a részesült földjuttatásban, addig Komárom megyében ez az arányszám 35.4% volt. Ennek az aránynak ilyen alakulását ha nem is döntően, de nagyrészben befolyásolta a megyében lévő számos bánya- és ipartelep, amennyiben valószínűnek látszik, hogy éppen ebbe a kategóriába tartozik a legtöbb ipartelepen is dolgozó, de egyszemélyben gazdasággal is rendelkező egyén. Természetesen nemcsak ez lehet az egyedüli oka a helyzet ilyen alakulásának, hiszen az ugyancsak dunántúli Veszprém vagy az északi Borsod-Abaúj-Zemplén még inkább iparosodó jellegű tájak, mégsem ilyen kicsi az ebbe a kategóriába tartozók arányszáma. Viszont az. hogy adataink szerint Komárom megye gazdálkodóinak csak kb. 60%-a az őstermelő foglalkozású, (az országos arány ennél jóval magasabb) arra mutat, hogy vizsgálódásunknál figyelembe kell venni azt a körülményt is, melyet a főváros közelsége, az ezzel való jó vasúti összeköttetés jelent. Ennek a két tényezőnek, a megye saját területén lévő ipartelepeknek és a főváros hasonló irányú vonzásának összevetése teszi érthetővé Komárom megyének nemcsak a többi, hanem a két másik ipari jellegű megyétől való különbözőségét is. Egyébként ha nem az összes gazdálkodók, hanem az őstermelő foglalkozású föld juttatásban részesültek birtokkategóriákon belüli megoszlását nézzük, az előbb tárgyalt arányok valamivel eltolódnak. Általában ugyanis az őstermelő foglalkozású földhözjuttatottak aránya minden gazdaságnagyságcsoportban magasabb egy kissé az összes gazdálkodókénál, azaz míg az összes gazdálkodók 39.4%-a kapott földet országos átlagban, addig az őstermelő foglalkozásúak közül 43.0%. Az országos aránytól Baranya, Fejér, Somogy, Tolna és Zala tér el, ezekben a megyékben ugyanis az 1 holdon aluli, valamint az J—3 holdas kategóriákban a juttatottak valamivel nagyobb aránnyal szerepelnek az összes gazdálkodók között, mint az őstermelő foglalkozásúaknál. Ennek a ténynek a magyarázatát az első négy megye esetében a volt dunántúli sajátos nagybirtokviszonyokban találjuk meg. Ezekben a megyékben, mivel aránylag sok föld állott kiosztásra rendelkezésre, az országos aránynál kevesebb az ilyen alacsony juttatások száma és ebben a viszonylag szűk keretben azután aránylag nagy súllyal szerepelnek a volt uradalmi szegődményes mesteremberek és a volt nagybirtok szolgálatában álló egyéb, (nem őstermelő) alkalmazottak.