1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3. Részletes mezőgazdasági eredmények (1950)

A részletes mezőgazdasági adatok ismertetése

XIV Zalánál nem a volt uradalmi alkalmazottak száma alakította így az arányt, — hiszen nagybirtok viszonylag kevés volt — hanem a megye sajátos települési viszonyai adnak magyarázatot. A megye ugyanis túlnyomórészt sok apró, sokszor csak néhányszáz lelket számláló községből áll és így a csaknem minden községben található ipari foglalkozást űző juttatottak súlya növekedik. Természetes módon azokban a megyékben, ahol legalacsonyabb az őstermelő gazdálkodók aránya, az őstermelő földjuttatásban részesültek arányszáma nagyobb mértékben meghaladja az összes földhöz juttatottak arányát, mert az őstermelő foglalkozásúak kisebb száma eleve elősegítette ennek a földhöz legközelebb álló rétegnek a föld juttatásban való nagyobbmérvű részesedését. így pl. Komárom megyében, ahol a gazdálkodóknak csupán 60.5-%-a őstermelő foglalkozású, és az összes gazdálkodók közül 31.9%-részesült földjuttatásban, az őstermelő foglalkozásúak közül jóval többen, 42.3%-ban kaptak földet. Ugyanigy Pest megyénél az őstermelő foglalkozású gazdálkodók arányszáma 58.9%, földjut tatásban részesült az összes gazdálkodók 31.5%-a, az őstermelő foglalkozásúaknak pedig 38.9%-a. Hogy az őstermelő népességre vonatkozó megállapításaink nemcsak a földhöz juttatottak vonatkozásában helytállóak, azt alátámasztja az egész gazdasággal bíró őstermelő népességnek az össznépességhez viszonyított aránya is. Ezen vizsgálódásunkkal kapcsolatban elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a gazdaságijai rendelkező őstermelő népesség nem fedi ugyan teljesen az agrárnépesség fogalmát, mert nem tartalmazza a mezőgazdaságban foglalkoztatott földnélküli népességet, mégis bizonyos terület népességének a mezőgazdaságtól való függőségét jól jellemzi az össznépesség és a gazdasággal rendelkező népesség aránya. Ez az arányszám országosan 41.3%-ot tesz ki, megyei viszonylatban azonban nagyarányú változékonyságot mutat. Másik jellemző viszonyszám a gazdasággal rendelkező népesség tagozódását jelző az az arány, amely az összes gazdasággal rendelkező népességből őstermelőnek tekinthetők arányát mutatja ki. Megye Karanya Fejér . . . Ovőr-Sopron Komárom Somogy Tolna Vas Veszprém Zala Bács-Kiskun Békés Csongrád Hajdú-Bihar Pest *) Szabolcs-Szatmár Szolnok Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád * Az 1950. január 1 előtti Budapest főváros adatai nélkül. A gazdasággal rendelkező őstermelő foglalkozásúak és családtagjaik aránya (%) az össznépességhez 100 gazdasággal rendelkező közül őstermelő foglalkozású 41-6 74-2 •540 7.S-S 46-2 75-6 26 .5 60-5 58-1 83-0 54" 6 80-3 4!)-8 78-1 473 77-4 61-0 sva 57-6 846 562 83-7 46-6 SO7 533 85-2 36!) 65-3 63-6 86-4 52-5 82-2 406 73-8 50-0 7 6-5 410 65-0 A gazdasággal rendelkező őstermelőknek és családtagjaiknak arányszáma az összlakossághoz viszonyítva legalacsonyabb Komárom megyében. Ennek oka az, hogy a megye népességének nagy hányada talál foglalkozást az itt elterülő szénmedencében. A mindössze 26.5%-ot kitevő hányados értéke még a Pest megyei arányszámnál is alacsonyabb (Budapest nélkül számítva). Az ipari gócoknak a népesség foglalkozási arányaira gyakorolt befolyása határozottan kimutatható valamennyi ipari centrummal rendelkező megye esetében. így az említett arányszám legalacsonyabb Baranya, Komárom, Pest. Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyékben. Az iparvidékek hatása megmutatkozik a gazdasággal rendelkező népesség megoszlásában is. A gazdasággal rendelkezők közül az őstermelők aránya alacsonyabb az iparosodott megyékben, mint a kizárólag mezőgazdasági jellegű vidéken. Ez a hatás azonban csak. Komárom, Pest és Nógrád megyék esetében okoz feltűnő eltérést.