1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 3. Az egyes foglalkozási főcsoportok fontosabb adatai

28* Említettük, hogy 1920 óta a nyugdíjas bányászok száma a szénbányászatban végrehajtott üzemredukciók és üzemracionalizálások folytán nagyon megnőtt. A kereső bányásznépesség lélekszámvesztesége részben ebben találja magyarázatát. De természetesen a már felsorolt többi körülményben is. Foglalkozási viszony szerint főleg a tisztviselők, a művezetők stb., a tanoncok (részben háború alatt szülöttek) és a szolgák, soffőrök számának visszaesése szembetűnő ;*) ezenkívül abszolút számban az egyéb munkásságé is : Keresők Eltartottak száma 19 20') 1930 1920

s) 1930 Tisztviselő 1.529 1.165 1.999 1.797 Művezető, előmunkás stb. .. 2.207 1.646-, . Segéd, munkás 33.629 30.870 I \ _

7 Tanonc 757 139 | ' ~ j ' Soffőr, szolga 1.923 1.332 * [ Tisztviselő és segédszemélyzet együtt : 40.045 35.152 77.111 79.778 A bányászat, ipar és kereskedelem körében a vállalati statisztika szövétneke mellett külön is megvizsgálhatjuk a viszonyok alakulását. Az idevágó adatok felhasználásánál, valamint a rendes foglalkozási feldolgozások eredményeivel való egybevetésénél azonban a következőket kell szem előtt tartani : 1. A vállalatok száma az önállókét szabály szerint meghaladja. Önálló ugyanis csak olyan fizikai személy lehet, akinek az illető ipari stb. szakma főfoglalkozása. Vállalata viszont jogi személyeknek, részvénytársaságoknak is van. A fizikai és jogi személyeknek ezenkívül több különböző nemű vállalata is lehet; ezeket a vállalati statisztika önálló vállalati egységként mutatja ki, holott az önállók száma az esetleges mellékfoglalkozás figyelmenkívül hagyásával a főfoglalkozás alapján, tehát egyszeri számbavétel útján állapíttatik meg. Azok az egyének végül, akik csupán mellékfoglalkozásként önálló iparosok vagy kereskedők, a vállalati statisztikában mint vállalattulajdonosok szintén bennfoglaltatnak. 2. A segédszemélyzet

3) száma a vállalati statisztika szerint következetesen alacsonyabb a részletes foglalkozási feldolgozásban kimutatott adatoknál. Az utóbbiakba ugyanis a munkanélkül lévő keresők is beleszámíttatnak, márpedig a vállalati statisztika — természetéből kifolyólag — még a szezonmunkanélkülieket sem ölelheti fel. Hozzájárul ehhez, hogy bizonyos ipari, kereskedelmi stb. alcsoportokban (pl. iparosok az iparág megnevezése nélkül stb.) a vállalatonkinti számbavétel ab ovo nem lehetséges. A segédszemélyzet szempontjából még a vállalat- (üzlet-) megnevezésének hiánya is komolyabb hibaforrásszámba mehet. A magyar népszámláláshoz üzemi felvétel nem kapcsolódik, az idevágó feldolgozások alapjául tehát a megszámlált keresők egyéni számlálólapjain szereplő vállalat- (üzlet-) megnevezés szolgál. A vállalatok népszámlálásaink szerinti kimutatott számát, a segédszemélyzet lélekszámát és a vállalatok nagyság szerint való tagozódását ennélfogva teljes értékű adatnak nem tekinthetjük. A gazdasági statisztika adataival is igazolható azonban, hogy a vállalati adatok a teljességhez legalább is közel *) Az önállók száma a bányászatban lényegtelen (1920-ban 53, 1930-ban 30). 2) Az 1920. évi népszámlálás végrehajtása óta Magyarországhoz visszacsatolt községek és községrészek nélkül. 3) A tisztviselőkkel együtt. állanak.

1) 3. Területi szempontokból a kétféle feldolgozás közt az okoz lényeges eltéréseket, hogy a részletes foglalkozási csoportosítás a lakóhely, a vállalati osztályozás pedig nagybanegészben a munkahely elvén épül fel.

2) Ezenkívül az is, hogy a fiókvállalatok (részüzemek) nemcsak egy községben belül, hanem, amennyiben vállalati, ill. üzletág szerint egyneműek, országosan egybefoglalva az anyavállalat (központ) székhelyén mutattatnak ki.

3) Mindez a bányavállalatokat érinti aránylag a legkevésbbé. Nagyság szerint a mai Magyarország bányaüzemei a következőképen tagozódnak : Nagyságkategória 20-nál kevesebb 20-nál több Ebből : 21— 50 51— 100 101— 200 201— 500 501—1000 1000-nél több segédde1 A vállalatok 1920») 62 92 21 17 A segédsegéddel 12 23 10 9 Mindössze . 154 személyzet

4) s z á m a 1930 1920

5) 1930 17 313 134 81 39.493 33.363 17 694 612 9 1.261 637 11 1.510 1.598 27 8.142 8.659 11 6.631 6.724 6 21.255 15.133 98 39.806 33.497 Ez az összeállítás jól jellemzi a bányászat kimondottan nagyüzemi természetét. A vállalatok számának csökkenése azonban nemcsak fokozódó összpontosításra, hanem a tíz év előtti szervezetlen viszonyok bányahatósági rendezésére is visszavezethető. Főleg az 1920 táján gombamódra elszaporodott kisüzemek száma fogyott meg, a nagyobb vállalatokba való beolvadás, a készlet kimerülése, a jövedelmezőség összezsugorodása stb. következtében. Tanulságos még a nagyobb vállalatcsoportok közti eltolódások megfigyelése is, valamint az, hogy az átlagos munkáslétszám a középső nagyságkategóriákban (201—1000 segéddel dolgozó bányák) fogyott meg a legerősebben. b) Ipar. Míg tíz évvel ezelőtt az őstermelés volt a magyar közgazdaság, az elhelyezkedni nem tudó ipari munkásság mentsvára, 1930-ban a második legnagyobb foglalkozási csoport, az ipar gondoskodott a mezőgazdaságból kirekedt munkaerőfelesleg tekintélyes részének keresethez juttatásáról. A magyar ipar 1920 óta megfigyelhető hatalmas fellendülését nemzetgazdasági szempontokból különféleképen lehet megítélni, hiszen egyes iparágak a természeti adottságok, megfelelő mennyiségű nyersanyaghiányában csupán a vámvédelem üvegházi levegőjében terebélyesedtek naggyá. Sőt az is lehetséges, J) Egyébként csak a jelzett feldolgozási mód útján biztosítható a segédszemélyzet demográfiái stb. viszonyainak számbavétele. 2) Tehát az ú. n. ingaszerű vándormozgalom nagyságáról is képet ad. Itt említhető meg, hogy a bánya-, ipar-, kereskedelmi és közlekedési vállalatok (a vasút és posta nélkül) tisztviselőkarából és segédszemélyzetéből 1930-ban több mint 140.000 egyénnek volt más a munkahelye (pontosabban : a vállalat i székhelye), mint a lakóhelye. Jellemző azonban, hogy míg Budapesten számuk a 8.000-et sem érte el, addig a szomszédos községekben 56.000, a Budapest körüli községek távolabbi övezetében pedig 22.000 volt a nem lakóhelyükön dolgozók (túlnyomórészt Budapestre bejárók) száma. 3) A fióküzemeknek ez az egybefoglalása a földrajzi eloszlás szempontjából nem mindig helyes és indokolt. 4) A tisztviselőkkel együtt. 6) Az 1920. évi népszámlálás végrehajtásaulán Magyarországhoz visszacsatolt községek és községrészek nélkül.