1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint

Figyelemreméltó továbbá, hogy az ipar-forgalom 400.000-es tényleges népgyarapodásából 2/srész Pest megyére(felerészben a Budapest mentén elterülő községövezetre) jut. A városi törvényhatóságok összesítő adatsorának alakulását Budapest túlsúlya dominálja.

1) Az ipar-forgalom által eltartott tj. városi népesség arányának 57-0 %-ról 55-4-re csökkenése tehát a vidéki tj. városok népesedési mozgalmáról csak elmosódott képet ad. Ezért célszerűbb egyenkint pillantani át a városok foglalkozási struktúrájára vonatkozó adatsorokat,hiszen iparforgalmi színezetű és őstermelő jellegű tj. városaink fejlődésképessége is más és más. A népességmegoszlás különbözőségeire jellemző a két véglet : Győrnek és Miskolcnak alig van agrárlakossága (3-6, illetőleg 4-2 %) s az is részben csupán a városban lakó nem helybeli birtokos, Hódmezővásárhelyen ellenben (59-1 %) és Kecskeméten (58-1 %) az őstermelés népességi jelentősége csaknem megyei fokon áll. Érdekes,hogy Kecskeméten a város nagy lélekszámszaporulata ellenére is csak kevéssel kopott meg a földmívesnépesség képviselete. Még feltűnőbb Szeged esete. A tiszaparti metropólisban ma sokkal több kisbérlő, valamint törpe- és kisbirtokos él, mint tíz évvel ezelőtt, olyannyira, hogy a földhözkötött foglalkozások viszonylagos népességi súlya 1920 óta néhány tizedessel emelkedett !

2) Aziparforgalmi arányszámok stagnálásából, illetőleg visszaeséséből kitűnőleg az 1930-as népszámlálás a vidéki gócpontokon válságfázis képét rögzítette meg ; Pécsett és Baján a kedvezőtlen eltolódás csak látszólagos, az 1920. évi arányszámok abnormitásának (a közszolgálati és véderő százalék alacsonyságának) tudható be, nem pedig 1920—1930. évi fejlődési hiánynak. Másutt a nyugdíjából élő lakosság viszonylagos térfoglalása is hibáztatható a termelés és fogyasztás ágaiban foglalatoskodó népesség aránylagos visszaszorulásáért. Ennek legkirívóbb példája Miskolc ; itt a 36-1 %-os arányt alkotó iparoslakosság után a nyugdíjasok, tőkepénzesek kategóriája a második legnépesebb foglalkozási főcsoport: a város polgárainak több mint egy nyolcada (12-8 %-a) nyugdíjas stb. A felsorolt adatok arra is világot vetnek, hogy az egyes városok népességi, gazdasági és kulturális szempontokból meglehetősen különböző típust képviselnek, sőt népességösszetételükbe más és más foglalkozások erősebb képviselete vegyít egyéni színt. Aránylag elég sok bányászlakosa van pl. a Mecsek alján fekvő Pécsnek (7-1 %), a népességnek közel 50 %-a iparból él Győrött (45-8 %, •— Budapesten 40-8%), erős kereskedőréteg lakja Miskolcot (12-4% — Budapesten 16-6 %), a közlekedés körébe tartozó (mindenütt

3) megcsappant) népesség aránya Székesfehérvárt a legerősebb (8-9 %). Városaink közül a civitas fidelissima, Sopron áll a közigazgatási gócpont- és iskolaváros jelleghez legközelebb (a közszolgálat stb. hányadosa 14-9 — Budapesten 12-3%). A polgárság anyagi erejére nem valami jó fényt vet, hogy a házi cselédség hányadosa egyedül Budapesten tűrhetően magas (6-5 %), a vidéki tj. városok közt vezető Miskolcon és Győrött ellenben csak 4-6 %, a nagykülterületű agrárvárosokban (Szeged és Hódmezővásárhely) pedig mindössze *) A tj. városok 1,676.986 főnyi népességéből 1,006.184 a fővárosban él. Általában helyesebb tehát Budapest és a többi tj. város adatait hülön venni bonckés alá. 2) Az 1920. évi szegedi adat nem teljes értékű, mert a megszállás alól csupán az 1920-as népszámlálás végrehajtása után felszabadult külterületi részeinek népességi adatait csak becslés útján lehetett kiszámítani. 3) Csak Kecskeméten nőtt meg a közlekedés — egészen alacsony — százaléka valamelyest. 21* 2-2 %. Egyáltalában nem örvendetes vonása tj.városaink népesedésének, hogy az eltelt tíz év alatt a fő gazdasági ágak népereje igen gyengén emelkedett s a gyarapodás zöme a többi kategóriára (nyugdíjasok stb., k.m. n. napszámosok, házi cselédek, egyéb és ism. foglalkozásúak) ágazott szét. A legkülönlegesebb helyzetet Szegeden észleljük ; itt elsősorban a trianoni határ okolható azért, hogy a Máv üzemredukció folytán 33-5 %-kal fogyott meg a közlekedés címen nyilvántartott népesség. Ugyanakkor a földmíves elem 10-2 %-kal, tehát vármegyének is becsületére váló módon lett népesebb. Megjegyzendő, hogy a 3. sz. táblában közölt szaporodási adatok mérlegelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a városias fejlődésben a megyei adatokban foglalt külvárosok osztályrésze egyre nagyobbodik. Tanulságos a települések négy nagy csoportjának : a tj. és megyei városoknak, valamint a 10.000-nél népesebb és kisebb községeknek foglalkozási- adatsorait is szemügyre venni, annak ellenére, hogy Budapest ill. a fővároskörnyék mind a négy kategória adatainak alakulására zavaró befolyást gyakorol

1) és ezenkívül az egyes csoportokba tartozó tömörülések eltérő társadalomgazdasági jellege is akadályozza a tisztánlátást.

2) A foglalkozási struktúra terén fennálló különbségeket az őstermelő népesség hányadosának emelkedő rendje (tjv. : 11-5, mv. : 31-3, 10.000-nél népesebb község : 52-5, kisebb község : 70-3 %) ennek ellenére jól szemlélteti. Természetesen a legnagyobb szakadék a tj. városok és a 10.000-nél kisebb népességű községek foglalkozási adatait választja el, mint ezt a kereskedelem és hitel körébe tartozó népesség (13-2—2-4 %), a közszolgálati és hasonló foglalkozást űzők (11-0—2-5%) s a házi cselédség (5-1—1-3%) lélekszámhányadosaival lehet igazolni. Érdekes, hogy míg a tényleges szaporodás üteme 1920— 1930 folyamán a négy települési csoportban végeredményben eléggé, sőt meglepően hasonló volt, foglalkozásonkint nagy a hullámmozgás. Más számításokból már megállapítást nyert az alföldi megyei városok kedvezőtlen népességfejlődése; ez világlik ki abból is, hogy megyei városainkban az 1920-ban még csaknem négyszázezer főt számláló őstermelő népréteg — 4-6 %kai megfogyott. Az erdészeti stb. foglalkozások természetével függ össze, hogy az őstermelés egyéb ágainak a 10.000-en aluli községekben van csak súlya ; itt lélekszámszaporulatuk is jelentős. Az ipar fejlődési indexe a községek két csoportjában, a kereskedelemé a kisközségekben a legerőteljesebb, ami egészséges decentralizálódásra mutat, még ha azt is számításba vesszük, hogy a fővárost környező községek szintén e két csoport adataiba foglaltattak be. Hasonló a helyzet a közszolgálat stb. terén. A közlekedés csak a községekben nőtt meg— ezt az idetartozó népesség utazási kedvezménye, külvárosias megtelepedése is elősegíthette — a munkát kereső k. m. n. napszámosok pedig különösen a városokban sokasodtak meg. A nyugdíjas elem lélekszámszaporulata mindenütt nagy, legnagyobb mégis a tízezren felüli községekben. Kétségkívül elsősorban a Budapest-környékiekben. *) L. Magyar Statisztikai Szemle 1931. évf. 461. 1. 2) A népesség 1920. évi foglalkozási rétegeződésén alapuló csoportosítások segítségével más alkalommal megállapítottuk pl., hogy 1920-tól 1930-ig a legalább 2.000 lakost számláló városias (iparforgalmi) tömörülések népgyarapodása 14-4, a foglalkozásilag keverteké ll"7,az őstermelő jellegűeké 7-1, akétezernél kisebb (túlnyomóan agrár-) településeké pedig 5'0% volt. (V. ö. Magyar Statisztikai Szemle 1933. évf., 630.1.). — L. Schneller Károly dr. hasonló számításait : Népességi problémáink az 1930. évi népszámlálás tükrében. (Különlenyomat a Kenéz Béla Emlékkönyv-ből.)