1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ. A Magyarbirodalom Reclus által is megcsodált gazdaságföldrajzi egységét természetellenes részekre bontó trianoni békekötés utáni második — 1869 óta hetedik — magyar népszámlálás talán legfontosabb fejezetét: foglalkozási főeredményeit községek, kerületek (városrészek) és külterületi lakotthelyek szerint hozza nyilvánosságra ez a kötet. Az 1930. évi népszámlálás II. része az 1920. évi foglalkozási közlemény megjelenési idejénél jóval hamarább, de az eredetileg tervbevett időpontnál valamivel később hagyja el a sajtót. A költségvetési keretek kényszerű korlátozása a népszámlálás foldolgozási munkálatainak ütemét ezúttal is meglassította. A kézi úton folyó részletes foglalkozási feldolgozással párhuzamosan azonban a statisztikai gépeken történő ú. n. foglalkozás-demografiai és részletes demográfiái feldolgozások elvégzésére is mód nyilt, úgyhogy e kötet megjelenése után aránylag rövid idővel a hátralevő közlemények sajtó alá rendezése is megkezdődhetik. A népszámlálás végrehajtása óta négy válságos, nehéz év telt el. A négy esztendő alatt a népesség társadalomgazdasági rétegződése természetesen nem maradt változatlan. Az 1930. évi népszámlálás foglalkozási eredményeinek alapvető jellegét, tudományos és gyakorlati értékét ez a körülmény mégsem befolyásolja lényegesen. Az egészen átmeneti jellegű 1920-as felvétel után ugyanis 1930-ban volt először alkalom a mai Magyarország kialakultabb, megnyugodottabb gazdaság-demografiai viszonyainak átfogó és megbizható megrögzítésére. Igaz, hogy az 1930. évi népszámlálás időpontja is válságos évekre esett; a mai Magyarország gazdasági életét azonban a válságos idők — sajnos — jobban jellemzik, mint a jó konjunktúra rövid lélekzetű szakaszai. Az 1920. évi népszámlálás második kötetével szemben az 1930-as közlemény nemcsak tartalmilag bővült rendkívül jelentékenyen, hanem beosztása is megváltozott. A részletes kimutatások közül az 1. sz. tábla ezúttal csupán a foglalkozási főcsoportok adatait öleli fel, tehát áttekinthetőbb formában tájékoztat az egyes községek népességösszetételéről. A mezőgazdaság és kertészet s az ipar részletezése viszont az 1. sz. táblából a 2. sz. táblába került át; anyaga egyszersmind a tíz év előtti terjedelem kétszeresére bővült. Ez a két tábla a városok és népesebb községek adatait kerületek (városrészek) szerint is kimutatja, míg 1920-ban csupán a foglalkozási főcsoportokra vonatkozó adatok közöltettek kerületek szerint az akkori foglalkozási kötet 2. sz. táblájában. A húsznál több segédszemélyt alkalmazó bánya-, ipar-, kereskedelmi és hitelvállalatok fontosabb adatait változatlanul a 3. sz. tábla tartalmazza községenkinti részletezésben ; ezúttal azonban az anyanyelvi és vallási rovatok célszerű összevonása révén az ú. n. nagyvállalati tábla tartalma is több szempontra terjeszkedik ki, mint tíz év előtt. Egészen új a tanyák, puszták, telepek és egyéb külterületi lakotthelyek néhány foglalkozási főadatát nyilvánosságrahozó 4. sz. tábla. Ez az igen terjedelmes kimutatás teljesen az 1930. évi népszámlálás első részében közreadott ú. n. pusztai táblához hasonló beosztással, tehát egyenkinti sorokban és községi stb. összesítő-tételekben az összes külterületi lakotthelyekről közli az ez alkalommal elsőízben rendszeresen feldolgozott foglalkozási adatokat. A külterületi probléma napjainkban megnövekedett súlya, a tanyakérdés időszerűsége bőségesen megindokolja e rendkívül részletes tábla közreadását. Adatainak, valamint a 2. sz. tábla községi adatanyagának természetesen a telepítési kérdés küszöbön álló megoldásánál is lehet tájékoztató értéke.