1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint

7* A MAI MAGYARORSZAG NEPESSEGE FOGLALKOZÁS SZERINT 1900-1930. 4 5 ^millió- nwtt km* miHió 4 5 ' Az egész népesség megoszlása százalékban. 900 1910 1920 1930 1900 1910 1920 1930 19001910 1920 1930 Őstermelés Ipar-forqalom A többi foglalkozási ' 3 főcsoport. közt 60-8-ről 51-8-re hanyatlott, míg a nemzeti termelés nagyságra második munkástörzsének, az ipari és kereskedelmi stb. népességnek részesedése egynegyedről csaknem egyharmadra (24-8 %-ról 32-3-re) duzzadt ; sőt a többi foglalkozási ág képviselete is megerősödött (14-4-ről 15-9-re). Megjegyzendő, hogy az ipari fejlődés 1910 utáni meglassúdásával s a közlekedés népességi adatainál észlelhető kilengésekkel ellentétben megtörésmentes fejlődési irányzatot csak a kereskedelem és hitel körében találunk. A közszolgálat és szabadfoglalkozások címen kimutatott lakosság és még fokozottabban az egyéb és ismeretlen foglalkozásokhoz számított népesség — főleg a nyugdíjasok stb. — immár aggasztó tempójú előtérbenyomulása 1900—1930-as viszonylatban még jobban kiéleződik. A tíz év egyik legfontosabb tapasztalata az ország agrárjellegének tagadhatatlanul jelentős visszafejlődése volt. De ha figyelembevesszük a földmívelő lakosság 1920 körül szokatlanul jó életviszonyait és arról sem feledkezünk meg, hogy az 1900—1910. évi viszonylagos térvesztés mértékéhez képest az őstermelő lakosság arányának már 1920-ban az 1930-as szintre, sőt az alá kellett volna lebuknia, a relatív jelentőség csökkenésének meglassulására következtethetünk. Ami az ország ezidőszerinti gazdasági lehetőségeit és adottságait mérlegelve népesedésünknek igazán nem előnytelen vonása, sőt a föld népének anyagi megerősítéseért, lélekszámának tervszerű telepítések általi emeléseért megindított küzdelem indokoltságát és célszerűségét is igazolja. A földmívelés népességi kapacitásának igen enyhe növekedését— csaknem stagnálását— a lélekszám- és a szaporodási adatok különösen kidomborítják. Az őstermelés számbeli ereje ugyanis harminc év alatt 4-17 millióról csak 4-5 millióra növekedett. A világháborús időszaktól eltekintve az agrárlakosság gyarapodása szinte egyenletesen lassú volt. Ezzel szemben az iparforgalmi népesség szaporodása nemcsak az 1900., hanem az 1920. utáni decenniumban az agrárnépesség egy emberöltőnyi (1900—1930. évi) szaporulatának nagyságát is túlhaladta ! Aminek az az eredménye, hogy harminc évvel ezelőtt a bányászat, ipar, kereskedelem és közlekedés körében megszámlált lakosság számaránya az őstermelőnéphez viszonyítva csak 40-9, 1930-ban viszont már 62-4 %-ot ért el. Ezek a számok a városiasodás előbbrehaladása szempontjából is jellegzetesek. A XX. század első évtizede még az ipari fejlődés fénykora volt; 1920 óta ugyan szintén igen jelentős néptömeggel növekedett meg az ország ipara, a többlet azonban részben csak az 1910—1920. évi elmaradt gyarapodást egyenlítette ki. A kereskedelem és hitel lélekszámadatai az árucsereforgalom meglehetősen egyenletes, csak 1930 körül elakadó élénküléséről tanúskodnak. Meglehetősen ingadozó viszont a bányásznépesség számának az alakulása. A mai területen fekvő szénmedencék feltárásának megkezdése, ill. a termelés fokozódása a századforduló elejére esett; az 1900—1910. évi lélekszámszaporulat éppen ezért szenzációsan jó. A fejlődés látszólag a következő évtizedben is erőteljesen folytatódott, úgyhogy az 1920—1930-as lélekszámapadás szinte meglepetésszámba megy. Számos ok közreműködése idézte elő azt, hogy a széntermelés napjainkban fokozódó nehézségei már 1930-ra is előrevetették árnyékukat. Elsősorban a forgalmi korlátozások s az ipar teljesítőképességének összébbhúzódása, tehát két válságtünet a magyarázója az 1930. évi szénszükséglet tetemes visszaesésének.

1) Minthogy azonban 1920-hoz képest még az 1930. év megcsappant széntermelése is elég kedvezően nagy, a bányásznépesség számának visszacsúszásában technikai körülmények (üzemracionalizálások, a gépi berendezés tökéletesbítése stb.) hatását is kereshetjük. 1920 végén egyébként Pécs és vidéke még szerb megszállás alatt állott, ami, valamint a minimumra zuhant szénbehozatal, egyrészt a többi szénmedence termelésére, munkalehetőségeire gyakorolt jótékony befolyást, másrészt azt idézte elő, hogy éppen a délbaranyai bányásznépesség adatai torzítottak : nem annyira az 1920 decembervégi, mint inkább a megszállás utáni állapotokat tükrözik, amikor ez a bányavidék már ismét bekapcsolódott a mai Magyarország gazdasági életébe, sőt a jóvátételi szállításokra való tekintettel széntermelését fokozni volt kénytelen ; a rendkívül összezsugorodott 1920. évi produkció következtében

2) 1920 decemberében a bányászat lélekszáma minden valószínűség szerint a Pécsvidéken (és országosan is) a kimutatott adatok alatt maradt. Egyrészt a közületi feladatok körének tágulása, a magyarbirodalmi tisztviselőréteg zömének a mai határmesgyék közti felhalmozódása, az új közigazgatási berendezkedés, másrészt az idősebb korcsoportok megnagyobbodása s az értelmiségi osztályt különösen sújtó kiutasítások a mozgatórúgói a közszolgálati és szabad foglalkozásokból éíők, valamint a nyug') V. ö. Farhasfalvi Sándor dr. : Szénbányászatunk és a brennbergi szénbánya. Magyar Statisztikai Szemle 1931. évf. 486. 1. ') L. Pap László dr. : A pécsvidéki szénmedence termelése. Magyar Statisztikai Szemle 1928. évf. 417. 1.