1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. Demográfiai adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint (1932)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - A népesség írni-olvasni tudása - A lakóházak száma

Ung és Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyékben erősen megszaporodtak. A reformátusok Bihar, Hajdú és Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyékben, továbbá Hódmezővásárhely és Debrecen tjvárosokban alkotnak erős abszolút, végül Szabolcs-Ung vármegyében relatív többséget. Számuk, a fogyó népességű Hódmezővásárhelytől eltekint\e, csak a Dunántúl öt törvényhatóságában, Baranya, Fejér, Somogy és Tolna vármegyékben, valamint Győr tjvárosban apadt meg valamivel. Számbelileg Pest, Szabolcs-Ung, Zemplén, Szatmár-Ugocsa-Bereg és Bihar vármegyékben, továbbá Budapesten szaporodtak jelentékenyen. Hajdú megyében és Debrecenben együttes szaporodásuk nem éri el a húszezret. Főtömörülési helyeiken, Debrecen kivételével, mindenütt veszítettek az illető törvényhatóság népességében elfoglalt arányukból az utolsó évtizedben. Az ágostai hitvallású evangélikusok egyetlen vármegyében, Békésben, vannak relatív többségben, de nagy összefüggő területen a mai ország nyugati megyéit lakják és Sopron városban, Győr-Moson-Pozsony, Sopron, Tolna. Vas és Veszprém vármegyékben arányuk a tíz százalékot meghaladja. Tolna és Veszprém kivételével e törvényhatóságokban a római katolikusok után a legnépesebb felkezetet alkotják. ' Az evangélikusok azonban éppen abban az országrészben, ahol nagyobb összefüggő területen élnek, szaporodtak a legkevésbbé

? egymagának Békés vármegye evangélikusainak szaporodása többet tett ki, mint az egész Dunántúl luteránusaié. A fővárosban is majdnem pontosan annyival szaporodtak meg, Pest vármegyében ellenben jelentékeny szaporodást értek el. A görög keletiek Békés, Bihar, Csanád-Arad-Torontál, Pest és Baranya vármegyékben, továbbá még a fővárosban élnek 1.000—10.000 közti számban, de úgyszólván minden törvényhatóságban megritkultak, számbelileg legerősebben Csanád-Arad-Torontál és Baranya vármegyékben. Az izraeliták Bács-Bodrog, Pest és Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyék kivételével, minden törvényhatóságban meggyérültek, legnagyobb számban a fővárosban, Zemplén és Zala vármegyékben, továbbá 1.000-en fölül még Somogy, Veszprém és Heves vármegyékben, végül Szeged városban. A népesség írni-olvasni tudása. Az írni-olvasni tudás terjedésének és elterjedtségének mérlegelésénél most kihagyjuk a 6 évnél fiatalabbak korcsoportját, azt a népréteget, amely ennél a kérdésnél természetszerűleg nem is jöhet számításba, vagyis nem az össznépesség, hanem a 6 évnél idősebb és a 12 évnél idősebb népesség számához arányítjuk az írni-olvasni tudók számát abból indulva ki, hogy a 6 éven felüli népességnek már megadatott a mód az írás-olvasás elsajátítására, akik viszont ezek közül 12 éves koruk eléréséig, a mindennapi iskolaköteles kor határáig, sem tanultak meg írni-olvasni,-később kevés alkalmuk nyílik erre ; ezek tekintendők tehát a szó igazi értelmében vett analfabétáknak. (L. a 17. sz. táblát a 29.*[lapon.) [ Az utolsó évtizedben az írni-olvasni tudók aránya 5-6%-ot javult, s ma már a 6 éven feLüli népességnek több mint kilenctizede (90-4%) tud írni-olvasni. A 12 éven felüli népességben természetesen alacsonyabb ez az arányszám (90-3%), mert ezt a korcsoportot nagyobb súllyal terhelik az öregkorúak, akik részben hiányosabb iskoláztatási viszonyok között töltötték el iskolaköteles korukat, mint a háború után az iskola padjaiba kerülő nemzedék, részben pedig— ha meg is tanultak valahogy írni-olvasni annak idején — abban nem gyakorolták magukat kellőképen tovább és lassan-lassan elfelejtették az írás-olvasás mesterségét. Ezek az igazi analfabéták, de számuk egyre kevesebb lesz, mert az újabb nemzedéket már kiterjedtebb és alaposabb iskoláztatási rendszerben látjuk el útravalóval az öregedés felé haladtukban. A 12 éven felüli népesség közül az írni-olvasni tudók aránya az utolsó évtizedben csak 3-3%-ot javult, tehát kisebb arányban, mint a 6 éven felülieknél, ez azonban főként annak az eredménye, hogy a háborús szülöttek megritkult sorai ma már a 12 éven felüli népességbe esnek, vagyis az idősebb kororsztályok még nagyobb súllyal terhelik a 12 éven felüli népességet, mint normális kormegoszlás esetén, továbbá ebbe az idősebb kororsztályba tartoznak mindazok, kik a háborús évek alatt olyannyira leromlott iskoláztatási viszonyok között töltötték iskolaköteles éveiket. Az írniolvasni tudás terjedését talán még kifejezőbben jellemezhetjük, ha megemlítjük, hogy míg az utolsó évtizedben a 6 éven felüli népesség 423.911-gyel szaporodott, ugyanazon korbeli írni-olvasni tudók száma 782.022-vel; míg a 12 éven felüli népesség 479.604-gyel, az ugyanolyan korú írni-olvasni tudók száma 621.165-tel sokasodott meg, vagyis az analfabéták száma a 6 éven felüli népességben 358.111-gyei, a 12 éven felüli népességben 151.570-neJ csökkent. A 12 éven felüli analfabéták számának jelentékeny megfogyatkozása jórészben az iskolánkívüli népművelési bizottságok intenzív tevékenykedésének tudható be. A törvényhatóságok között egyetlenegy sem akad most már, ahol a 6 éven felüli népességnek legalább is négyötöde ne tudna írni-olvasni és a 12 éven felüli népességben is csupán Szabolcs-Ung vármegye marad ezen az arányon valamivel alul, bár ebben a vármegyében az írni-olvasni tudás aránya nagyot lendült az utolsó évtizedben. Szabolcs-Ung után az ebből a szempontból legelmaradottabb vármegyében, Szatmár-Ugocsa-Beregben már nem mutatkozik akkora javulás. Az írni-olvasni tudók aránya gyengének minősíthető még Bács-Bodrog, Zemplén, Heves, Csanád-Arad-Torontál, Csongrád és Bihar vármegyékben, továbbá Baja városban. A többi városban és sok vármegyei törvényhatóságban a 6 éven felüli népességnek még egy tizedét sem éri el az analfabéták száma. A Dunántúl törvényhatóságai közül csak háromban marad egy-két tized százalékkal a 6 és a 12 éven felüli népességben egyaránt az írni-olvasni tudók aránya a 90 % alatt. Mind a 6 éven felüli, mind a 12 éven felüli népességben az analfabéták aránya Sopron tjv-ban és Budapesten a legalacsonyabb. A lakóházak száma. Habár a lakóházak számának megállapítását nem is lehet olyan minuciózus pontosággal keresztülvinni, mint a lélekszám megállapítását, mert nem lehet teljes határozottsággal körülírni, hogy melyik épület minősíttessék egy, melyik több lakóháznak, de a számlálóbiztosok ezirányú eltérő felfogásai csak kisebb eltolódásokat eredményeznek, amelyek rendszerint kiegyenlítik egymást s feltűnőbb eltérések esetében utólagos levelezés útján állapíttat tattak meg a helyes adatok. Az 1920 és 1930 között eltelt évtizedben 1,177.044-ről 1,467,926-ra, tehát hatalmas mértékben 290.882-vel, majdnem negyedével nőtt meg a lakóházak száma. Az 1920 és 1930 közötti évtizedben kellett pótolni a háború alatt elmaradt építkezéseket, hiszen 1910 és 1920 között mindössze 28.717 új lakóház épült. Az építkezésekre serkentően hatott továbbá az országos földbirtokrendezéssel kapcsolatos házhely kiosztás, az utolsó évtized harmadik harmadában egy időre fölvirágzott gazda-