1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)
I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása
69* népességből a két főfoglalkozási csoportban a házas és özvegy férfiak legmagasabb arányait az önállók között találjuk, a közszolgálat- és szabadfoglalkozásúaknál ellenben a szolgaszemélyzet között magasabb a házas és özvegy férfiak aránya, mint az önállók és tisztviselők között. A férfi keresőknek (l. a 68. sz. táblát a 100. lapon) 59'6%-a házas, a női keresőknek azonban hajadon a nagyobbik fele (54'4%), közöttük ugyanis — amint a 66. sz. tábla adataiból láttuk — jóval több a fiatalkorú, mint a férfi keresők között. Az özvegysorban élő nők is valamivel többen vannak a női keresők között, mint a házasok, kivéve az őstermelés és a közszolgálat csoportjaiban. c) Műveltség. A mai területen az alapműveltség, az írni-olvasni tudás, jóval általánosabb, mint a Magyarbirodalom egész népességében volt, az egyes foglalkozásokhoz tartozók között sincsenek tehát 1920-ban akkora szélsőségek alapműveltség tekintetében, mint azt 1910-ben az egész Magyarbirodalom népességére vonatkozóan tapasztalhattuk. Az eltartottak arányszámait táblázatunkon csak a teljesség kedvéért közöltük, azonban, hogy az egyes foglalkozásokon belül a keresők és eltartottak s utóbbiak között az írás-olvasástudatlan gyermekek igen különböző aránya az összehasonlításoknál zavaró hatást ne gyakorolhasson, a továbbiakban csak a kereső népesség alapműveltségi arányaival foglalkozunk. Az alapműveltség legmagasabb arányszámát (1. a 69. sz. táblázatot a 101. lapon) a közszolgálat- és szabadfoglalkozásúaknál látjuk (98'5%) s ha csak a tulajdonképeni értelmiséget nézzük (a szolgák és egyéb segédszemélyzet nélkül), akkor 99-8% írniolvasni tudót találunk közöttük. Érdekes azonban, hogy míg az összes főfoglalkozási csoportokban az értelmiséghez tartozók (tisztviselők) valamennyien tudnak írni-olvasni, addig épen a tulajdonképeni értelmiség önállói és tisztviselői között találunk 0'2% írástudatlant. Ennek az az egyedüli magyarázata, hogy a szabadfoglalkozásúakhoz vannak sorolva a szülésznők is, kiknek bizony nem mindenike ír-olvas, ezért a női keresők között 0*6% az írástudatlan, ellenben a férfi keresőknek mindenike tud írni-olvasni a közszolgálati és szabadfoglalkozású önállók és tisztviselők között is. Utánuk legmagasabb fokon a véderőhöz (97'4%), a közlekedéshez (97'i%), a kereskedelemhez (95*6%) és az iparhoz (94-9%) tartozókat találjuk az alapműveltség elterjedtsége tekintetében. A többi foglalkozási csoportokban az arányszám már nem éri el a 90 %-ot, legalacsonyabb a napszámosoknál (73'4%) és az egyéb és ismeretlen foglalkozásúaknál (74-1%). A kereső nők átlagos alapműveltségét jelző arányszám a közlekedésnél (ahol igen sok a női tisztviselő), a házicselédeknél és az egyéb és ismeretlen foglalkozásúaknál a férfiakén felül alakul. Az alapműveltségi adatokon kívül az egyes foglalkozásokhoz tartozó kereső népességnek a magasabb műveltségi fokozatok szerint való megoszlását is bemutatjuk. (70. sz. tábla, a 102. lapon). Az összes kereső népességből legmagasabb műveltséggel, főiskolai végzettséggel, lÖ-a 0/^ rendelkezik, négy középiskolai végzettsége pedig 84 ,6°/ 0 0-nek van. Az egyes foglalkozások között, sőt az egyes foglalkozásokon belül foglalkozási viszony szerint is igen nagy különbségek vannak a keresőknek a magasabb műveltségi fokozatok között való megoszlása tekintetében. Az erdészeti tisztviselőknek több mint a fele, a gazdasági tisztviselőknek és a tulajdonképeni értelmiségnek több mint egy-egy harmada főiskolát végzett. A 8, 6 és 4 középiskolai végzettség leggyakoribb a tulajdonképeni értelmiséghez tartozókon kívül az iparforgalmi keresők között. A tulajdonképeni értelmiséghez tartozóknak 91'7%-a legalább 4 középiskolát végzett, legalább 8 középiskolai végzettséggel bír több mint kétharmad részük. A tisztviselők és a tulajdonképeni értelmiségi keresők természetesen minden foglalkozási csoportban a műveltség legmagasabb fokán állanak és az összes műveltségi fokozatokban kimagasló aránnyal szerepelnek, utánuk azonban általában az önállók következnek s az «egyéb» segédszemélyzet áll a műveltségnek a legalacsonyabb fokán. Ez alól szembetűnő kivétel csak a közlekedésnél van, ahol a segédszemélyzetből több a 6 és 4 középiskolát végzett, mint az önállók között, mert a közlekedés önállóinak nagy része fuvaros, bérkocsis, aki nincsen ráutalva magasabb műveltségre, viszont a közlekedési segédszemélyzet között szerepelnek a posta- és vasúti altisztek, akiktől a 4, sőt egy részüktől a 6 középiskola elvégzését is megkövetelik az alkalmaztatás feltételei. d) Vallás. Az egyes foglalkozásokhoz tartozók felekezeti megoszlása (71. sz. tábla a 103. lapon) igen sok foglalkozási csoportban nagyon is eltérő az általános felekezeti megoszlástól, amit az egyes felekezetekhez tartozók kulturális és vagyoni viszonyai, de nem utolsó sorban az egyes felekezetek híveinek bizonyos foglalkozásokhoz való vonzalma tesz megmagyarázható vá. Különösen az izraelitáknál találunk az egyes foglalkozásokban országos arányszámuktól rendkívül elütő arányalakulást. E különleges j elenséggel részletesen is fogunk foglalkozni, most vegyük előbb a többi főbb felekezetek szerint való megoszlást figyelembe. A római katholikusok az őstermelést, kereskedelmet s a közszolgálat- és szabadfoglalkozást kivéve minden foglalkozásban valamivel nagyobb arányban szerepelnek, mint az országos arányuk. Legmagasabb arányban a bányászok, erdészek, az őstermelés «egyéb» ágazataihoz tartozók, továbbá a házicselédek és az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak között vannak. A reformátusok országos arányuknál nagyobb arányban csupán a mezőgazdaság- és kertészettel foglalkozók között találhatók és még a véderőnél éri el arányuk az országos arányszámot. Legkevesebben a bányászatnál és közlekedésnél találhatók. Az ágostaiak eloszlása az egyes foglalkozások között meglehetősen egyenletes, legkevesebben szintén a bányászatnál és a közlekedésnél, legnagyobb arányban a napszámosok között vannak.
