1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

68* A kereskedelmi csoportok közül legtöbb tisztviselőt és egyéb segédszemélyzetet foglalkoztat a könyvkereskedés (100 önállóra 254*8 tisztviselő és 313*2 egyéb segédszemélyzet), továbbá a vas- és fémárúkereskedés (91*3, illetve 164*6), a gyógyés vegyészeti árúkkal való kereskedés (81 -o, illetve 186-1). A pénz-, hitel- és biztosításügynél legmagasabb a tisztviselők aránya az összes iparforgalmi csoportok között (2.901*4 esik 100 önállóra). Segítő családtag legtöbb esik 100 önállóra számítva (27*2) a vendéglős- és szállodásiparban, továbbá még az élelmezési és élvezeti cikkekkel való kereskedelemben (17*3). AZ ipar többi főcsoportjaiban az élelmezési és élvezeti cikkek gyártását, a vegyészeti ipart, kő-, föld- stb. ipart, a fonó- szövőipart és természetesen a házi-, nép- és vándoripart leszámítva, a segítő családtagoknak alig van szerepük, míg a tulaj donképeni kereskedelem egyetlen ágazatában sem kevesebb 3'2-nél a 100 önállóra eső segitő családtag. A művezetők, előmunkások legnagyobb arányban a bányászatnál, a közlekedésnél, továbbá a pénz-, hitel- és biztosításügynél találhatók. A kereskedelemben jelentéktelen arányokkal szerepelnek, az ipar főcsoportjai közül a vegyészeti iparban jut közülök .100 önállóra 93*9, a kő-, föld- stb. iparban 55*3, a sokszorosító- és műiparban 47*7. A vegyészeti-, papiros- és gépiparban emelkedik még a 100 önállóra eső arányuk 20-on felül. Aránylag legtöbb tanonc az ipari főcsoportok közül a gépgyártásnál s a vas- és fémiparban (100 önállóra 97*8, illetve 66*6), a kereskedelmi főcsoportok közül pedig — ahol általában véve nagyobb a tanoncok aránya, mint az iparnál — a gyógy-és vegyészeti árúkkal való kereskedelemben van (100 önállóra 39*í). Legalacsonyabb a tanoncok aránya a vendéglős- és szállodásiparban (5*5), a kereskedelemben pedig az állatokkal, továbbá a faárúkkal való kereskedésnél (1'9, illetve 2*0). A szolgák aránya nagy szélsőségek között mozog. Ha a bányászatnál elfoglalt horribilis arányukat nem is tekintjük, 100 önállóra a közlekedésnél kimagasló 520'6-es, a pénz- és hitel- és biztosításügynél elfoglalt 383'2-es, a vegyészeti iparban tapasztalt 163'6-es s a könyv- és műkereskedésnél mutatkozó 149'8-es arányukkal szemben vannak ipari és kereskedelmi ágazatok, ahol az önállóknak egytizedét sem teszik. A segédek, munkások és napszámosok arányának alakulása az összes többi segédszemélyzet arányának alakulásában már kifejezésre jutott, mert ez a kategória a segédszemélyzet legnagyobb tömegét alkotja s arányszámaik alakulásától függ a többi kategória arányszámainak alakulása is. Törvényhatóságonkint az ipar önállóinak a segédszemélyzethez való arányát foglalkozási viszony szerinti részletezésben már ismertettük a népszámlálási 2. kötet 5. sz. tábláján a 31—32.* lapokon. Itt az 52. sz. táblázaton (1. a 83. lapon) a tulaj donképeni kereskedelemnek hasonló természetű adatairól számolunk be. A városi kereskedelemnek a vidékével szemben erősen kidomborodó nagyüzemi jellegét látjuk abból, hogy a városokban 100 önállóra a segítő családtagokon kívül minden kategóriában több segédszemélyzet jut, mint a vidéken. Legnagyobb a különbség természetesen a tisztviselők arányainál (100 önállóra a városokban 104*1, a vidéken 27'i). Az összes segédszemélyzet aránya a fővárosban a legkiemelkedőbb (294*7), de mindjárt utána Pest vármegye következik (199*3), ám ez az arány természetesen a Budapestet környező községekben uralkodó állapotokat jellemzi. Az országos arányt az ipari jellegű városok : Székesfehérvár (190*7) és Sopron (184-8) haladják túl, illetve Szeged (180*4), Miskolc (178*7) és még Debrecen (173*o) közelítik meg. A szintén erősen városias jellegű Győrött és Pécsett a 100 önállóra esők arányszáma még a 150-et sem éri el. c) A vők az iparforgalmi foglalkozásokban. Az 53. és 54. sz. táblázatokban (1. a. 84. és 85. lapokon) a nőknek az iparforgalmi foglalkozásokban való szerepéről közlünk részletes adatokat. A bányászatban a nők szerepe minimális (100 férfi keresőre 3*5 nő). A közlekedésnél hasonlóképen azzal a különbséggel, hogy ott egyetlen ágazatnál : a postánál a nők aránya igen magas. A kereskedelem egyes ágazatai között nincsenek nagyobb különbségek a nők arányszámait tekintve, egyedül a könyvkereskedelemben emelkedik a 100 férfira eső nők aránya (62*8) a többinél jóval magasabbra. Ezzel szemben az ipar egyes főcsoportjai között a nők aránya tekintetében nagy szélsőségek mutatkoznak. Az építőiparban a női munkaerő a férfi munkaerőhöz viszonyítva alig jön számba (2*i), a papirosiparnál viszont minden férfi keresőre jut egy női kereső is. A kofák és egyéb árúsok között sokkal több a nő, mint a férfi (100 férfira 165*1 nő), xigyszintén magas a nők aránya a nem tulaj donképeni ipari foglalkozások közül a házi- és népiparban. Az iparforgalmi főcsoportban a női önállók 100 férfira eső aránya meghaladja a segédszemélyzetét, míg annak két ágazatában, a kereskedelemben és a közlekedésnél fordított a helyzet. Az ipari munkásság alkotja azonban az iparforgalmi női keresők túlnyomó tömegét, melynek arányalakulására viszont a ruházati iparban foglalatoskodó nők foglalkozási viszonyában uralkodó állapotok vannak kihatással, amennyiben ebben az iparágban foglalkozik a tulaj donképeni iparhoz tartozó nőknek majdnem a fele, ahol az önállóknál a 100 férfira eső nők aránya igen magas (71*7). A bányászat és iparforgalom keresői között a nők arányának jelentékeny emelkedését mutatják a «Függelék» 21. sz. tábláján a 20 törvényhatóságról egybevethetőség céljából összeállított 1910. és 1920. évi adatok (különösen a kereskedelemnél, a pénz-, hitel- és biztosításügynél emelkedett az 1000 férfira eső nők aránya 1910 óta). A kereső nőknek a férfiakhoz viszonyított arányát törvényhatóságonkint a következő táblázaton mutatjuk be: