1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

50* iparágak dominálnak. így Borsod, Nógrád, Baranya vármegyékben, ahol a bányászat és a vasipar túlnyomó (csak azon vármegyéket kiemelve, ahol az iparforgalmi kereső nők abszolút száma az ezret meghaladja). A közszolgálat és szabadfoglalkozások csoportjában a kereső nők az egyes törvényhatóságokban meglehetősen egyenletesen vannak eloszolva, legnagyobb arányban (a mindössze 40 főnyi kereső nőt feltüntető Torontáltól eltekintve) a főváros keresői között vannak (36'9%). A 43. sz. táblán (1. a 73. lapon) azon ipari alcsoportok kiemelése mellett, melyekben a nők legnagyobb számmal foglalatoskodnak, ipari főcsoportonkint külön is részletezzük a kereső nők számát. Már az előző táblázaton is láttuk, hogy : a kereső nők a keresők száma %-ában a bányászatnál 1.362 3-4 az iparban 132.335 19"i a kereskedelem- és hitelnél 48.549 26-4 a közlekedésnél 12.044 10s a bányászat-iparforgalomnál J94.290 19-o A nők aránya a keresők közt a kereskedelemben a legmagasabb, de az iparban is megközelíti a 20%-ot. A közlekedés 10-2% női munkaerőt köt le, míg a bányászatban a nők szerepe jelentéktelen. Az ipari főcsoportokon belül is alig egynéhány ágazatban találjuk a kereső nők túlnyomó többségét : A tulajdon- Az illető A kereső képeni ipari csoIpari főcsoport nők összes ipar női port férfi Ipari főcsoport száma keresőinek keresőinek %-ában %-ában I. Vas- és fémipar 4.224 3« 4'T II. Gépgyártás és kőzi. eszközök gyártása stb 5.038 3-» 6-2 III. Kő-, föld-, agyagstb. ipar 2.932 2\i 19-o IV. Fa- és csontipar 1.838 1-4 4*4 V. Bőr-, sörte-, szőr-, toll- stb. ipar 1.962 1-6 20-4 VI. Fonó- és szövőipar... 8.184 6-4 82-4 VII. Ruházati ipar 63.806 49-6 54-c VIII. Papirosipar 1.748 1-4 lOO'o IX. Élelmezési és élvezeti cikkek gyártása 11.809 9-2 18-s X. Vegyészeti ipar 3.253 2-6 36'ü XI. Építőipar 1.304 1-0 XII. Sokszorosító- és műipar 3.752 2-Í 32 "7 XIII. Szállód ás-, vendéglösés kávésipar stb.... 18.001 14-o 68-5 XIV. Egyéb és ismeretlen ipari foglalkozások 814 0'6 52-6 Tulajd. ipar összesen 128.665 100-o 23-s Az iparral foglalkozó nőknek majdnem négyötöde (79-i%) négy iparcsoport: a ruházati, vendéglős-, szállodás- és korcsmáros-, az élelmezési stb. cikk. gyárt, s a fonó- és szövőipar között oszlik meg. A ruházati iparban a női keresőknek majdnem pontosan a fele (49'6%) foglal helyet. Mindezek a foglalkozások és elsősorban a ruházati ipar egyes ágazatai, mint a szabóipar, varrás, mosás és vasalás már ősidőktől fogva eminenter női mesterségek annál is inkább, mert túlnyomórészt a háztartás körében végezhetők. Az élelmezési és élvezeti cikkek gyártásával való foglalatosság legtöbb nőt a dohánygyártásnál és konzervgyártásnál köt le. A papirosgyártásnál pontosan ugyanannyi nő talál alkalmazást, mint ahány férfi. A fonó- és szövőiparban a férfiakhoz viszonyítva igen magas a nők részvétele (100 kereső férfire 82'4 kereső nő). Több mint félannyi nő mint férfi dolgozott még a vendéglős- stb. iparban és a ruházati iparban. A legjelentéktelenebb a nők szerepe az építőiparban, továbbá a fa- és csontiparban s a vas- és fémiparban. A kereskedelemmel foglalkozó kereső nőknek több mint kétharmada (67'2%) foglalkozik tulajdonképeni kereskedelemmel, ezeknek nagyrésze azonban elárusítónő vagy tisztviselőnő ; a további közel egyharmad rész (32*8) a nem tulajdonképeni kereskedelemben mint piaci árús, kofa stb. keresi kenyerét. A közlekedéssel foglalkozó kereső nőknek majdnem 70%-a a postánál van alkalmazva. A közszolgálat és szabadfoglalkozások körében foglalatoskodó 52.762 főnyi női kereső közül több mint 50% a közszolgálatnál van alkalmazásban (59'6%), 8.643 (16'4%) közöttük a tanítónő. A (fFüggeléb) 15. sz. táblázatának második részében (9—28. rovatok ) nyomon kísérhetjük a tíz év alatti változásokat, a 20 teljes egészében megmaradt törvényhatóság idevonatkozó adatainak alapulvételével. Ezek szerint az összes kereső népességhez viszonyítva az utolsó két népszámlálás közti időben a női kereső népesség erőteljes arányemelkedése mutatkozik. Ez az arányemelkedés különösen az őstermelésnél öltött nagy méreteket, mely azonban főként onnan ered, hogy — amint már több izben említettük — 1920-ban, főleg az őstermelésnél több nőt segítő családtagnak minősítettünk, kik ennélfogva a keresők között szerepelnek. A női keresők aránya emelkedett még a közszolgálatnál. Ez az arányemelkedés már a nőknek eme kereseti pályákon való térfoglalását jelenti, mert ezekben a foglalkozásokban a segítő családtagoknak nincsen szerepük, a női keresők számbeli és aránylagos emelkedése tehát tisztán a 10 év alatti tényleges növekedést jelzi. A többi foglalkozási főcsoportokban az illető főcsoport összes keresőihez viszoyítva emelkedett a női keresők aránya, az összes női keresőkhöz viszonyítva azonban kisebb arányaikat látjuk, mint 1910-ben. Különösen a házicselédek csoportjában fogyott meg az összes női keresőkhöz viszonyítva az arányszám s a házicselédek számbelileg is erősen apadtak az utolsó decennium alatt. A kereső nők foglalkozási viszony szerint való tagozódását tekintve, az önállók 21'5 %-ot, a tisztviselők 6'2%-ot, az egyéb segédszemélyzet pedig 72-5 %-ot foglalnak le, ha azonban a segítő családtagokat az Önállókhoz számítjuk, akkor az önállók már 46'i%-ot alkotnak. A női társadalomban tehát a két vezető osztály : a polgárság és értelmiség (52'3%) túlsúlyban van a munkásság fölött.