1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

43* életüknek a megóvására jóval nagyobb gondot látszanak fordítani, mint a többi felekezethez tartozók, ami világosan kitiinik annak a vizsgálatából, hogy felekezetek szerint a férjes nők összes szülötteiből mennyit talált a népszámlálás életben : A férjes nők életben lévő Vallás gyermekei az összesen született gyermekek °/o-ában Római katholikus 62 b Görög » 59's Református 62-r Ágostai hitv. evangélikus 6t-i Görög keleti 56'i Unitárius 05'* Izraelita 75'a Egyéb 58i Az izraelita férjes nők szülötteinek tehát több mint háromnegyed része életben találtatott. Az unitáriusoknál és ágostaiaknál is megközelíti ez az arány a kétharmadot. A két görög felekezet, valamint az «egyéb» vallásúak arányai már a 60%-on alul alakulnak. Kétségtelen itt a vonatkozás az illető felekezetek műveltségi viszonyaihoz, hiszen a sorrend is majdnem pontosan olyan, mint a műveltség szerint való felsorakoztatásban. A férjes nők házas termékenységi adatai anyanyelvek szerint részletezve már nem tüntetnek fel a felekezetek szerint való részletezésnél tapasztalt nagyméretű különbségeket. Legtermékenyebbnek mutatkoznak a tót és oláh férjes nők, kiknek mindegyikére általában több mint 4 gyermekszületés esik, bár az oláh nők között találjuk az összes nemzetiségek közt a gyermektelenek legnagyobb arányát (21'i%). Minden nemzetiségnél a férjes nőknek több mint a fele 3 vagy több gyermeknek adott életet, a tótoknál ez az arány 60*6 %-ig emelkedik, legkisebb az «egyéb» alatt összefoglalt anyanyelvű éknél, ahol csak 51-6%. Ha az összesen született gyermekek számához viszonyítjuk az életben levők számát, a magyarságot találjuk az első helyen (63*6%) és a szerbeket a sor végén (54'0%). A házas termékenység eredményeiről sokkal helyesebb képet nyújtanak az özvegy nők adatai, mert bár ezek csak mintegy negyedannyian vannak, mint a férjes nők, de míg amazoknál — mint már említettük — csak egy befejezetlen folyamat keresztmetszetét jelzik a számadatok, addig az özvegy nőknél a házasság már konszummáltatott és legfeljebb egy töredéküknek van kilátása arra, hogy új házasság révén szaporíthassa szülötteinek számát. Az özvegy nők között a fiatalabb korúak jóval kisebb arányban is vannak (35 éven aluli 11 "3%), mint a férjes nők között (35 éven aluli 42*5%), az özvegy nők házas termékenységének adatai tehát a befejezett házasságok eredményeit foglalják magukban és az általános termékenység arányainak megmérlegelésére a legalkalmasabbak. Az özvegy nők termékenységi adataiból mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy átlagban minden befejezett házasság csaknem öt (4"77) újszülött gyermeknek ad életet. De ha az életbenmaradt gyermekek számát itt is az összesen szülöttekhez viszonyítjuk, kitűnik, hogy csak félannyian nőnek fel, úgyhogy 5 életben maradt gyermekhez csak két befejezett házasság vezet, ami — tekintve, hogy 4 gyermek a 4 szülőt pótolja csak — mindössze egy főnyi nyereséget jelent népesedési mozgalmunkban. Minden felekezetnél az özvegy nők legalább 50%-ának 3 vagy annál több gyermeke született. A görög katholikusoknál és <<egyéb» felekezetűeknél az özvegy nőknek majdnem háromnegyede (744, illetve 72-3 %) adott 3 vagy annál több gyermeknek életet, bár az «egyéb» felekezetű özvegy nők közül feltűnően sok a gyermektelen (14'7%), viszont azonban — a görög katholikusok után — közöttük találjuk a legtöbb 6 vagy többgyermekes anyát (44"5%). Az izraelita özvegy nőknek is közel kétharmada 3 vagy többgyermekes, az unitárius özvegyeknek azonban már csak a fele. Az országos arányon felül van a római katholikus és evangélikus özvegy nők között a 3 vagy többgyermekes szülő (69'4%), a reformátusoknál és görög keletieknél ez az arányszám már valamivel az országos arányon alul alakul (66-5%, illetve 65-3%). Az özvegy anyáktól származott gyermeklétszámadatoknál is azt látjuk, hogy az özvegy zsidónők életben talált gyermekei igen magas hányadát (66'0%-át) teszik az általuk szült gyermekek összes számának. A protestáns felekezetűeknél és a római katholikusoknál is az özvegy nők gyermekeinek több mint a fele találtatott életben, a két görög felekezetnél és az «egyéb» vallásúaknál azonban gyermekeiknek a felét sem találta már az 1920. évi népszámlálás életben, így a görög keletieknél már csak 44"3%-ukat. A sorrend itt teljesen ugyanaz, mint azt a férjes nők adatainál láttuk. Ha a termékenységben szélsőséges arányokat feltüntető felekezetek termékenységi és gyermekhalálozási adatait szembeállítjuk, a természet kiegyensúlyozó törekvését véljük felfedezni, mely ahol a termékenységben bőkezű, ott tékozló a gyermekhalandóságban, ahol pedig szűkmarkú a termékenység tekintetében, ott takarékos a gyermekélettel is. Nemzetiségek szerint tekintve az özvegy nők házas termékenységi adatait, az oláhokat és tótokat találjuk legtermékenyebbeknek, közöttük 100 özvegy nőre 543, illetve 538 születés esik. A tótok és oláhok közt ugyanis minden más nemzetiségét magasan fölülmúló arányban vannak a 6 vagy több gyermeket szült özvegy nők (47'7, illetve 46"4%), ezért oly magas náluk a 100 özvegy nőre eső termékenységi arányszám annak ellenére, hogy például az oláhok között elég magas a gyermektelen özvegy nők aránya (13"2%). A magyar özvegy nők termékenységi jelzőszáma (474) csak a németeké és horvátoké után következik. Legkevésbé mutatkoznak termékenynek a szerb özvegy nők (419), továbbá a ruthének (453), utóbbiaknál legmagasabb a gyermektelen özvegy nők aránya is (15'7%). A rendkívül csekély létszámú (mindössze