1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

32* súlyi állapothoz közel állott az arányszám, de az utolsó évtizedben a nők a férfiaknál sokkal nagyobb szaporodást mutatnak. A németeknél a férfiak száma meg épenséggel meg is fogyott, ugyanígy a kevésszámú oláhoknál és rendkívül csekély számú ruthéneknél, ami a két utóbbi nemzetiségnél az 1000 férfira eső nők számának az 1910. évi aránnyal szemben való igen nagy emelkedésében jut kifejezésre. A többi nemzetiségnél mindkét nembeliek számbeli megfogyatkozása mellett emelkedett az 1000 férfira eső nők aránya, mert a férfiak száma mindenütt erősebben fogyott meg, mint a nőké. Különösen a szerbek, továbbá a horvátok, oláhok és ruthének számának e 20 törvényhatóságban is tapasztalt erős megcsappanása kivált a fővárosból való elvándorlás következtében állott elő. A 20. sz. táblán (1. a 40. lapon) országrészenkint a városok és a 10.000 léleknél népesebb községek anyanyelvi adatait részletezzük, szembeállítva a vidékkel. Az utolsó két népszámlálás adatai alapján a mai területen az arányok következőképen alakulnak : A t. j. városok A r. t. városok A 10.000nél népesebb községek A vidék népességében volt °/o-ban 1910 1920 1910 1920 1910 1920 1910 1920 88-4 91-6 92-e 94-o 87-i 89-c 87-7 88-2 7-e 5-» 2-8 2-o 5-2 5-4 8-4 8-4 l-e l-o 4 M 3-2 5-8 3"» 1-6 1-4 0-s 0*9 0-4 0-s 0-4 0-3 04 0-8 0-o 0-0 0-o 0-o 0-0 0-o 0-o 0-« 0-s 0-a 0-i O-i O-o 0-J 0-8 0-7 o-< 0-i 0-í O-i 0*5 0-4 0-8 0'2 ÍM l-i 0-4 0-s 1-0 0"9 0-8 OS Magyar Német.., Tót Oláh ... Ruthén Horvát Szerb ... Egyéb.., A magyarság az összes kategóriákban magasabb arányokkal szerepel mint 1910-ben, és pedig minél városiasabb a tömörülés, fokozatosan annál erőteljesebb az emelkedés mértéke. Amíg a vidéken ugyanis csak 0*5-et, a 10.000-nél népesebb községekben 1'3-et, a rendezett tanácsú városokban W-et, a törvényhatósági jogú városokban már 3'1-et tesz ki a magyar anyanyelvűek arányának növekedése a mai területen. A többi anyanyelvűek közül csak a németség javította meg 1910. évi arányát két tizeddel és a horvátság egytizeddel a 10.000-nél népesebb községek kategóriájában. Az arányszámokban kifejezett javulás azonban itt nagy különbségeket takar. Jelentőségük megmérlegeléséhez elegendő megemlíteni, hogy a 10.000-nél népesebb községekben a mai területen 1920-ban 68.641 magyar, 4.546 német és 231 horvát anyanyelvűvel találtatott több mint 1910-ben. A törvényhatósági jogú városokban 91*5%, a rendezett tanácsú városokban 94"0% a magyarság aránya, a 10.000 léleknél népesebb községekben már csak 89'0%. E három kategóriában azonban együttvéve 91'6%-nyi magyarság lakik. A németek és tótok együttesen is csak 7'0%-ot alkotnak, míg a többi anyanyelvűek egyenkint a százaléknak csupán tizedeiben fejezhetők ki. Nemcsak az anyanyelvi szempontból úgyszólván teljesen egységes mai területen, hanem az 1910. évi magyar anyaország egész területén a városok népességében volt a magyarság aránya a legmagasabb. Közel három negyedét tette a városok lakosságának akkor is, ami az eminenter nemzetiségi területek centrumaiban a magyarság kulturális és gazdasági fölényének nem csekély értékű igazolása. A felsorolt 98 város és község közül 92-ben a magyar anyanyelvűek vannak — túlnyomórészt a 90%-ot is jóval meghaladó — többségben. Relatív többséget képeznek a már említett Sopron városban, továbbá Mezőberény községben, ahol 49'0%-ot alkotnak a 21'8%-nyi német és 29'1%-nyi tót lakosság mellett. Itt a magyarság jelentékeny előretörését is láthatjuk, mert míg a kisebbségben lévő két nemzetiség — és különösen a tótok — aránya megfogyott, addig a magyar anyanyelvűek 22'8%-os szaporodást mutatnak. Kisebbségben van a magyarság Békéscsaba rendezett tanácsú városban, továbbá Mór, Bácsalmás és Tótkomlós községekben. Békéscsabán 45'9%-OS arányával a tótok 53'0%-os aránya mögött áll, de a magyarosodás ebben a városban is nagy léptekkel halad előre (1910-ben még csak 31 -2% volt a magyarok és 67*3% a tótok aránya). Móron és Bácsalmáson visszaesett a magyarság aránya az utolsó évtizedben. Móron 41'4% a magyar anyanyelvű és 58*4% a német, Bácsalmáson is a németeké a többség, 61-o%, míg a magyarságnak csak 25'9% az aránya. Legkisebb a magyarság aránya : 13'i%, Tótkomlóson, ahol a tótok 86'4%-os többséget alkotnak ; itt azonban a lefolyt évtized alatt a magyarság arányában némi javulás tapasztalható. A többi nemzetiség a felsorolt városokban és községekben is jelentéktelen kisebbségben van. Az oláhok Gyulán 9'0%-ot alkotnak, a többi helyeken az l-o%-ot sem érik el. A ruthének sehol sem, a horvátok három helyütt emelkednek valamivel az 1-0%-OS arány fölé. A szerbek Szentendrén 6'7%-ot, Mohácson 3'2%-ot tesznek, másutt 1'0%-ig sem emelkednek. Mohácson, Bácsalmáson és Baján találjuk az «egyéb» anyanyelvűek legmagasabb arányait. Mohácson a sokácok, Bácsalmáson és Baján a bunyevácok 1.000—2.000 körüli száma idézi elő az «egyéb» anyanyelvűek 10'0%-ot meghaladó arányát. A 21. sz. tábla (1. a 46. lapon) tájékoztat az egyes anyanyelvekhez tartozók nem, kor és családi állapot szerint való megoszlásáról. A nemek aránya a mai ország területén az 1920. évi népszámlálás szerint a következőképen alakul : 1000 Anyanyelv férfira esett nő Magyar 1.056 Német 1.1*8 Tót 1.160 Oláh 972 1000 Anyanyelv férfira esett nő Ruthén 1.032 Horvát 1.062 Szerb 899 Egyéb 918 Épúgy mint az ország egész területén 1910-ben a mai területen 1920-ban is a tótoknak és németeknek