1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

33* van a legnagyobb nőtöbbletük. A magyarságnál a két nem a régi országterületen 1910-ben majdnem egyensúlyozta egymást, sőt még inkább a férfi­többlet felé liajlott a mérleg mutatója. A mai terü­leten 1920-ban a báború pusztításait végigszenvedett férfinépesség gyérülése következtében a magyarság­nak is 56-ot elérő nőtöbblete van. Magas nő­többlete van még a horvátoknak és ruthéneknek, míg azonban az eddig említett anyanyelvűek mindegyi­kénél növekedett a nőtöbblet a régi országterület 1910. évi arányaihoz viszonyítva, addig a ruth ének­nél csökkent. Ugyancsak csökkent ugyanazon ará­nyokkal szemben az 1910-ben is férfitöbbletet fel­tüntető oláh, szerb és «egyéb» anyanyelvűeknél az 1.000 férfira eső nők aránya. Az oláhoknál és szerbeknél a visszaesés okai ugyanazok, mint ame­lyeket a felekezetek szerint való megoszlás tárgyalá­sánál is felhoztunk. Az «egyéb» anyanyelvűek között pedig sok a munkaalkalmat kereső bevándorolt férfinépesség. A háborús évek alatt elmaradt születések az egész népesség kormegoszlásában torz helyzetet teremtettek és ez meglátszik az egyes anyanyelvek­hez tartozók kor szerint való megoszlásában is. A 6 éven aluliak országos átlaga 1910-ben 15'3 volt, míg 1920-ban a mai területen csak 9 "9, ezzel szemben a 20—39 évesek korcsoportja ma tömöttebb. A magyaroknál a 40 esztendős korig magasabb, azon­túl alacsonyabb az arány az országosnál, a németek­nél, tótoknál épen fordított a helyzet. A kisszámú ruthének és az oláhok között legmagasabb a 20—39 évesek aránya, az idősebb korcsoportok azonban az országos arányon alul alakulnak. A szerbek között van a legtöbb 60 éven felüli, az országos arány­számon felül van náluk még a 20—39 és különösen a 40—59 évesek aránya is. Azok a százalékszámok, melyek a nemzetiségek­nek az egyes korcsoportokban való képviseltetését jelzik, hasonlóan alakulnak. A magyaroknál a leg­fiatalabb kortól kezdve a legidősebbig az arány­számok határozott irányú csökkenése jelentkezik, a németeknél fordítva, a 60 éven felüliek között ezért sokkal több a német (9 •<)%), mint a német anya­nyelvűek országos aránya. Ugyanez az eset a tótok­nál is. Feltűnő sok az ismeretlen korúak között az «egyéb» anyanyelvűek aránya (23-i%). Ez különösen onnan származik, hogy az 1921. év novemberében tartott pótnépszámlálás alkalmával a szerbek által kiürített területeken sok olyan egyénről kellett számlálólapot kiállítani, kik a népszámlálás alap­időpontjában azon a területen tartózkodtak, de onnan közben eltávoztak, adataik és különösen az életkorukra és anyanyelvükre vonatkozó adatok csak nehezen vagy egyáltalán nem voltak beszerez­hetők. Az egyes anyanyelveket beszélők családi álla­potának vizsgálatánál a mai területen 1920 ban, — bár lényegesen változott arányszámokkal — de nagyjában ugyanazon viszonyokat találjuk, mint amilyenek 1910-ben az ország csorbítatlan területén Népszámlálás VI. voltak. A magyaroknál ugyanis 1920-ban is a tör­vényesen elváltak között van a legmagasabb (92*5%) és az özvegyeknél a legalacsonyabb (86 "8%) arány­szám, viszont'az özvegyek között legnagyobb arány­ban a németek és tótok vannak. Az egyes anya­nyelveken belül tekintve a családi állapot arány­számait, látjuk, hogy 1920-ban is a ruthéneknél van a legtöbb nőtlen-hajadon (53"4%). A nőtlen­haj adonok 50%-on felüli arányát azonban 1920-ban már csak a magyarságnál tapasztaljuk. A legtöbb házas (49'2%) és özvegy (10'2%) pedig a szerbek­nél van. Helyesebb azonban a családi állapot szerint való megoszlást olyan korcsoportban tenni vizsgálat tárgyává, melyben már a házasodásnak a népesség nagy tömegénél meg kellett történnie. Ragadjuk ki erre a célra a 45—49 évesek korcsoportját (akik ebben a korban sem élnek még házassági kötelék­ben, azok a fajfenntartás szempontjából aligha vehe­tők számításba): Anyanyelv Száz 45—49 éves Anyanyelv férfi nő Anyanyelv közül Anyanyelv nőtlen CD ti N •a S3 özvegy törv. elvált haja­don 2 M <8 A özvegy törv. elvált Magyar 5-a 90's 3-4 0-e 5-a 77-e 16-2 0-9 Német it 91's 4"o 0's 6-6 76"» 16i 0'S Tót 4'ÍI 90-i 4-a 0-8 6-5 77-9 15-s 0'S Oláh 7-s 86-a 5"» 0-e 5-7 79-T 14-s 0"4 Horvát 4-4 91-o 4*2 0*4 5-6 77-i 17-4 — Szerb 6-5 85-s 6-6 l-l 5-2 74-s 18-9 1-7 Egyéb 13-5 82-7 3-8 0-6 13o 70-s 15-5 0-6 Általában 5-2 90'i 3-6 o-t 5-6 7T4 16-2 0-t Látjuk ebből, hogy a magyarság arányai az országos átlaggal majdnem mindenütt megegyezőek, sőt úgy a házas férfiak, mint a házas nők arányai még valamivel magasabbak is, vagyis a magyarok közül valamivel többen lépnek a házasság kötelé­kébe, mint a többi anyanyelvűek közül. E tekintet­ben legrosszabb adatokat — a túlnyomórészt beván­dorolt munkásokból álló «egyéb» anyanyelvűektől eltekintve — a szerbeknél találunk, ahol száz 45—49 éves férfi közül csak 85-8 a házas és az ugyanolyan korú nők közül pedig 74'9 férjes. Az özvegy férfiak és nők száma viszont legna­gyobb a szerbeknél, ugyancsak náluk legkiemel­kedőbb e korcsoportban a törvényesen elváltak aránya is. Az egyes felekezetek híveinek anyanyelv szerint való megoszlása, a mai terület majdnem töké­letes nyelvi egysége folytán, teljesen más képet nyújt, mint az 1910. évi megoszlás az ország csorbítatlan területén. Az 1920. évi helyzet a következő : 3*

Next

/
Thumbnails
Contents