1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

31* kozó adatokkal ellenőrizni, ezzel az anyanyelvi adatok helytállóságát évtizedekre visszamenőleg is igazolni. Nagyon kívánatos volna, ha különösen a rendkívül kevert nemzetiségű úgynevezett utódállamok statisztikájában is volnának a nyelvismeretre, a beszélt nyelvekre vonatkozó nemzetiségenkinti adatok, amilyenek eddig egyedül Magyarország statisztikájában találhatók. Az egyesülési folyamat a szorosabb közületekben, a városokban, természetesen a legerősebb. Vidéken a magyarság növekedése gyengébb arányszámot mutat (5 '6%) és mellette még (a már tárgyalt ruthéneken kívül) a német anyanyelvűek 3*9%-os szaporodását is láthatjuk. A városokban ellenben a magyarság 9'3%-OS szaporodási arányával szemben az öszszes más anyanyelveken beszélők megfogyatkozását feltüntető arányszámokat találunk. Az utolsó évtizedek fejlődési irányzatának nyomon követhetése céljából a «Függelék» 5. és 6. sz. tábláin 1900-tól kezdve közöljük a 20 teljes egészében megmaradt törvényhatóság népességének anyanyelvi megoszlását és az egyes nemzetiségek szaporodását feltüntető adatokat. Itt is a magyarság hatalmas növekedését látjuk. A ruthének 1900 és 1910 között e törvényhatóságokban is mutatnak — igaz, hogy alig számbavehető — szaporodást, de 1910 és 1920 között már megfogytak. A magyarság minden törvényhatóságban abszolút többségben van Sopron város és Arad vármegye kivételével, ahol azonban relatív többséget alkot. Minthogy a németen kívül a többi nemzetiség a törvényhatóságok túlnyomó többségében még az 1 -0%-ot sem éri el, a magyarság aránya a törvényhatóságokban általában a németség aránya szerint alakul s a törvényhatóságok több mint négy ötödében a 75%-on felül emelkedik. A tótok csak Békés (16-9%), Arad (13-6%) és Esztergom (12"3%) vármegyékben alkotnak tíz százalékot meghaladó, továbbá Csanádban 7"4 %-os és még Hont, Nógrád vármegyékben 3%-on felüli kisebbséget. Az oláhok Arad vármegyében 10%-ot, Biharban 4'7%-ot és Csanádban 3'0%-ot tesznek, a többi törvényhatóságban (Békés kivételével) az 1%-ot sem érik el. A ruthének minden törvényhatóságban, a horvátok 7 Dunajobbparti törvényhatóság kivételével mindenütt az 1% alatt maradnak. A szerbek egyedül Torontálban élnek 10%-on felüli arányban (16'5%), de Csanád és Baranya kivételével szintén nem érik el az 1'0%-ot egyetlen törvényhatóságban sem. Az «egvéb» alatt összefoglalt anyanyelvűek között legtöbb a bunyevácsokác, akik Baján és Bács-Bodrog vármegyében a lakosság 10i, illetve 9'5%-át alkotják. A felsorolásra méltó számban jelenlegi határaink között élő «egvéb» anyanyelvűek megoszlása a következő : BunyevácOrosz.... sokác stb .. 22.928 Olasz.... Lengyel .. 7.541 Bolgár . Cigány 6.989 Francia. Cseh-morva .. 6.573 Angol . Vend, szlovén.... .. 6.087 Török . Feltűnő még, hogy Komárom és Esztergom vármegyék mai területén 1920-ban kevesebb a magyarság aránya, mint 1910-ben a vármegye egész területén volt. Ennek egyedüli oka az, hogy a wilsoni elvek alapján reánk erőszakolt békepaktum e vármegyéknek épen a tiszta magyarságlakta területeit szakította el. A törvényhatósági jogú városokban a már említett Sopron, továbbá Baja (81"0%) és Pécs (85*5%) kivételével mindenütt 90%-on felül van a magyarság aránya. Sopronban 1910-ben még a németek voltak 51 "1 %-os abszolút többségben, az iitolsó decennium alatt azonban a város magyarosodása annyira előrehaladt, hogy 1920-ban már a magyarságé a relatív többség (48"7%), mert a németek aránya 48 '0%-ra csökkent. A vármegyék közül a magyarság előretörését különösen Esztergomban, Hontban látjuk a németség és tótság, Békésben a tótság és Torontálban a szerbek rovására. Néhány tized százalékkal visszaesett azonban a magyarság 13 vármegyében, még pedig 6 Duna-jobbparti megyében, továbbá BácsBodrog, Pest, Bereg és Zemplén megyékben a németség, Abaújban a tótság javára. Amint az összes hitfelekezetek közül a görög keletiek, úgy az összes nemzetiségek közül a szerbek száma fogyott meg legjobban. A tótok aránya Komárom-Üj városban emelkedett négytized és 5 törvényhatóságban egy-két tized százalékkal, térveszteségük azonban épen ott a legnagyobb, ahol a legnagyobb tömegben is élnek. Békésben ugyanis 22'4%-ról 16'9%-ra csökkent az arányuk. Erősen visszaesett még arányszámuk Hont, Nógrád, Komárom vármegyékben, továbbá a fővárosban, ahol több mint 6.000 lélekkel fogytak meg, főkép szülőhelyükre való elköltözés következtében. Az oláhok száma különösen Komárom vármegyében csökkent meg, továbbá azon törvényhatósági jogú városokban, ahol 1910-ben még oláh anyanyelvű katonaság állomásozott. A horvátok aránya Székesfehérvárott és Somogy vármegyében, a szerbeké Torontálban és Baranyában esett vissza a legnagyobb mértékben. Hogy a nemek arányának nemzetiségenkinti arányalakulásában az utolsó évtized alatti változásokra is rámutathassunk, a «Függéléb> 4. sz. táblázatán a teljes egészükben megmaradt törvényhatóságok idevonatkozó 1910. és 1920. évi adatait is bemutatjuk, amint azt a hitfelekezeti megoszlás tárgyalásánál is tettük. Itt egyes anyanyelveknél, különösen a ruthén, szerb és oláh anyanyelvűeknél még sokkal mélyebb különbségek mutatkoznak az 1910. és 1920. évi arányok között, ami ugyanazon okokra vezethető vissza, amelyekre már a hitfelekezeti megoszlásnál is felhívtuk a figyelmet, hogy t. i. e nemzetiségekhez tartozók főfészkei a megfigyelésünk alá vett 20 törvényhatóság területén jórészt kívül esnek. E 20 törvényhatóságban a magyarság között a nemek aránya 1920-ban azonos az 1000 férfira eső nők országos arányszámával. 1910-ben még az egyen-