1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

26* még Szeged és Debrecen (1.070) városok. A vármegyék közül a legnagyobb nőtöbbletet Hont vármegyében találjuk (1.108) ; az országos arányt meghaladja a nők aránya Tolna (1.068), Szabolcs (1.063) vármegyékben és a törpe Ung kivételével az összes Tisza-jobbparti vármegyékben. A legutóbb említett vármegyék ahhoz a területhez tartoznak, ahonnan az Amerikába való kivándorlás a legrégebben és a legnagyobb mértékben folyt. 1910 és 1920 között e várraegyék magyar fennhatóság alatt maradt területeiről számottevő kivándorlás nem történhetett, a már régebben történt kivándorlási mozgalom által megbontott egyensúly érezteti tehát még most is hatását e vármegyék népességének nemek szerint való megoszlásában. Férfitöbblettel az erőszakos megcsonkítás folytán mindenképen torz demográfiai viszonyokat feltüntető Komárom-Űjvárosnál és Ung vármegyénél, továbbá Sopron törvényhatósági jogú városnál és Esztergom vármegyénél találkozunk. A különböző korosztályokban és korcsoportokban a két nem egymáshoz való aránya már a népmozgalmi jelenségek következtében is igen különböző, a férfiak számát apasztó háborús évek alatti fájdalmas veszteségek azonban rendellenes eltolódásokat okoztak a két nem korévenkinti arányaiban is. A három első ötéves korcsoportban 1920-ban is a fiúk vannak többségben. A legfiatalabb korcsoporton azonban az elmaradt születések közvetett okán súlyos rendet vágott a háború. Már 1915-ben jelentkezett a születések számában beálló csökkenés, mely a következő esztendőkben még hatalmasabb arányokat öltött és még 1920-ban is éreztette hatását. A háború vérnyomai az 1894-ben született férfiaknál (vagyis a háború kitörése évében, 20 éves korúaknái) kezdődnekés a 33—34 éves korúaknái mutatkozó megszakítástól eltekintve, két ötéves korcsoporton, a férfinépesség legéleterősebb korcsoportjaiban tátongó sebhelyhez vezettek. Ezt a véres veszteséget tetézi még a már inkább népfölkelői szolgálatra bevonult 42—43 és 47—48 éves férfiak megritkulása. Az idősebb korosztályokban mutatkozó megfogyatkozást már nem írhatjuk ugyan a háború közvetlen rovására, de a háborús évek vége felé, majd az áldatlan forradalmak idej én uralkodó ínség és nyomor is nagyban hozzájárult egyes idősebb férfi és női korosztályok meggy éritéséhez. A női nem nem állott a véres pallosát forgató háború közvetlen kezeügyében s így a hatodik életkortól kezdve egy-egy idősebb korév kivételével úgyszólván megszakítás nélküli szaporodását látjuk. A férfi és női nemhez tartozók arányában ennélfogva azokban a korcsoportokban mutatkozik a nők javára a legnagyobb eltolódás, amely korcsoportokban a legnagyobb volt a férfiak háborús vérvesztesége. 4. A népesség korviszonyai. (12. sz. tábla a 23. lapon.) A népszámlálási koradatok közismert hibája a nullával végződő korévek kiemelkedése, 1920ban már korántsem oly kirívó, mint az előző népszámlálások adatainál, aminek oka egyrészt a műveltség terjedése, másrészt a férfiak adatainál a háborús évek alatt megtartott számtalan sorozás, ami az életkor pontos ismeretét a férfiak nagy részénél nélkülözhetetlenné tette. A mai területen élő népesség 1910. évi kormegoszlásától való legnagyobb eltérést 1920-ban a legifjabb korcsoportban, a 6 éven aluliaknál látjuk. Több mint egyharmaddal (34" 6%) volt kevesebb 1920-ban a 6 éven aluliak száma, mint 1910-ben. Az 1916—18. években olyannyira megcsappant a születések száma, hogy 1920-ban a két-négyévesek száma már csak félakkora (51*7%), mint 1910-ben volt. A produktív korúak (15—60 évesek) aránya megnövekedett ugyan (57'3%-ról 60'4%-ra), azonban ez a nemzeti termelés szempontjából kedvezőnek látszó alakulás is csak annak a következménye, hogy a gyermekek csoportjából egy jelentékeny rész kiesett. Majdan, ha a háborús szülöttek a produktív korokba fognak emelkedni, akkor érkezik el az 1920-ban hat éven aluliak szukkreszcenciájának elégtelensége folytán a mai kedvező helyzet böjtje. Némileg enyhíti ugyan e sötét kilátásokat az, hogy a produktív korúak közvetlen szukkreszcenciája több mint 10%kal növekedett az 1910. évi állapothoz képest. A népesség 1910—1920 közötti 4"9%-os szaporodása az egyes korcsoportok rendkívüli differáló szaporodási arányaiból tevődött össze. A 15 éven aluliak ugyanis 8"2%-os fogyatkozást szenvedtek, a 15—59 évesek 10'6%-os, a 60 éven felüliek 18'0%-os szaporodást értek el. 5. A népesség családi állapota. Normális viszonyok között a házasságképes korúak számának növekedésével arányosan emelkedik a házasok száma. Amíg azonban 1910-ben a 15 éven felüli népességnek 61'7%-a volt házas, addig 1920-ban már csak 58*4% élt házassági kötelékben. Nagy része van ebben az arányalakulásban a háborún kívül az utolsó évtized alatt rohamos változásokon átment gazdasági viszonyoknak, melyek mind nehezebbé és nehezebbé tették a megélhetést és ezzel csökkentették a családalapítás lehetőségeit. A házassági kötelékben élők száma azonban, ha nem is a kívánt mértékben, de szám szerint mégis növekedett az utolsó évtizedben 170.940-nel, ami 5'6%-OS emelkedésnek felel meg. Ez a növekedés azonban népszaporodás szempontjából csekély értékű, mert túlnyomó része az idősebb korban élő házasokra esik. Az összes népességet véve alapul, akik között a házasságra képtelen korú gyermekek is bennfoglaltatnak, 1920-ban a népességnek több mint felét, 52- 1%-át találjuk nőtlen-hajadon sorban. A házasok az összes népesség 40'5%-át foglalják le, özvegy sorban él a lakosság kerek 7'0%-a, az elváltak pedig 0-4%-nyi töredéket alkotnak, bár épen ez utóbbiak száma igen erősen megnövekedett (54'3%-kal) az utolsó évtizedben. Jelentékenyen (24"8%-kal) szaporodtak meg ugyanezen idő alatt az özvegyek is. Az özvegy nők számának növekedésében megint csak a pusztító háború nyomaira akadunk, az özvegy fér-