1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

27* fiak számának növekedését pedig a háború befejezése után dúló és különösen a fiatal férjes nőket megtizedelő influenza-járvány rovására lehet írni. A férjes nők száma 1920-ban is magasabb volt (48.464-gyel), mint a nős férfiaké, vagyis körülbelül 50.000-re tehető azon házas nőknek a száma, kiknek a férje részben külföldön kereste kenyerét, részben nem tért még vissza hadifogságból a népszámlálás időpontjában. Az özvegy nők száma (440.509) több mint három és félszer akkora, mint az özvegy férfiaké (120.859). Az elvált nők száma is (19.750) több mint kétszerese az elvált férfiakénak (9.375), aminek főoka az, hogy a házas férfiak magasabb átlagos életkoruk következtében rendszerint előbb halnak el, de ez azt is jelenti, hogy a férfi a felbontott házassági kötelék megújítására hajlamosabb, mint a nő, ám új házasságához inkább a hajadonok sorából keres élettársat. A városokban élő nőtlen-hajadonok, házasok, özvegyek és elváltak arányai elütőek a vidéken lakókéitól. A városokban a házasodás föltételei nehezebbek, ott nagyobb a nőtlen-hajadonok és kisebb a házasok aránya. Az özvegyek aránya magasabb a városban lakók között, mert kivált az özvegy nők a városba húzódva inkább találnak némi kereseti lehetőséget. Az elváltak aránya pedig épen a városokban domináló a vidékkel szemben, ami annak a jele, hogy a városokban a családi kötelék lazább, mint a konzervatív erkölcsű vidéken. A házasok arányát törvényhatóságonkint vizsgálva feltűnik, hogy a házasok aránya azokban a törvényhatóságokban nagy, ahol kevés a gyermek, így Baranyában 49" 8%, Bács-Bodrogban 49'5%, Torontálban 47'0%, Tolnában 46'2%, Somogyban 45-5 %. Legkevesebb házast az ország legkulturáltabb városában, Sopron törvényhatósági jogú városban találunk, ahol a házasok aránya csak 33'4%, a nőtlenhajadonoké ellenben az összes törvényhatóságok között a legmagasabb, 60'3%. Kétségtelen, hogy egy közület műveltségi foka a családi állapot alakulására hatással van, de nem az egyedüli determináns tényező, amire a legjellemzőbb, hogy a Sopron városnál mutatkozó arányokat legerősebben egy, a kulturfok tekintetében messze mögötte álló város, Kecskemét közelíti meg, ahol a házasok aránya 34'5%, a nőtlenhajadonoké pedig 58'6%. A családi állapotban az utolsó évtized alatt beállott változások megvilágítása érdekében a «Függélék» 2. sz. tábláján közöljük a 20 teljes egészében megmaradt törvényhatóság népességéből a 40—49 éves férfiak családi állapot szerint való megoszlását 1910-ben és 1920-ban. Ezekből az adatokból látható, hogy az utolsó évtized a családi állapot alakulását kedvezőtlenül befolyásolta. A házasok aránya 1920-ban alacsonyabb, mint 1910-ben, a többi kategóriák arányszámai pedig mind megnövekedtek. Legjobban emelkedett a nőtlenek aránya, amit az utolsó évtizedben dúló háború hatásán kívül főleg a leromlott gazdasági viszonyokkal és a megcsappant kereseti lehetőségekkel magyarázhatunk. Az özvegyek arányiban beállott — bár csekély — emelkedésnek oka az egészségügyi viszonyok (influenza-járványok) kedvezőtlensége mellett még a háború utolsó éveiben és közvetlen utána az élelmezési viszonyok megrosszabbodásában keres3ndő. Az elváltak számának emelkedése a családi érzés lanyhulásának a jele. 6. A népesség vallása. A magyar uralom alatt maradt országterületen élő népesség hitfelekezetek szerint való összetétele erősen különbözik a magyar anyaországban képviselt felekezetek 1910. évi aránylagos megoszlásától. A magyar anyaországban egyetlen felekezet hívei sem érték el az abszolút többséget, míg a mai területen a római katholikusok a népességben elfoglalt 63'9%-os arányukkal erős majoritásban vannak. Igaz, hogy ezzel szemben a testvér-felekezetűek, a görög katholikusok aránya, mely a régi országterületen 11 '0% volt, a mai területen leszállott 2'2%-ra. A reformátusok másfélszer akkora arányban vannak képviselve a mai terület népességében (21'0%), mint voltak a háború előtti országterület lakosságában (14'3%). A mai országterületen e két vallásfelekezeten kívül még a zsidóság van valamivel magasabb arányban (5'9%), mint volt a régi országterület népességében (5'0%). A többi vallásfelekezetek, közöttük legkevésbé az ág. hitvallású evangélikusok, leginkább pedig a görög keletiek veszítettek súlyukból úgyannyira, hogy a mai terület népessége vallásfelekezeti megoszlás tekintetében sokkal egységesebb, mint a régi országterületé. Az abszolút többséget alkotó római katholikusok a mai területen sincsenek egyenletesen eloszolva. A Duna jobb- és balpart, továbbá a Duna-Tisza közi lakosai között él a római katholikusok zöme, a Tisza jobbpartján 49'3%-os arányukkal már csak relatív többségben vannak, a Tisza balpartján pedig csupán 20'9%-ot kitevő kisebbséget alkotnak. Ebben a két keleti országrészben a legmagasabb azonban a többi országrészekhez viszonyítva a testvér görög katholikus felekezetűek aránya (7'7%, illetve 9'0%) úgy, hogy a katholikusok tulajdonképen csak a Tisza balpartján vannak 20'9%-os arányukkal kisebbségben. Ez az országrész az egyedüli különben, ahol a reformátusok abszolút többséget alkotnak (52'o%) és ugyanitt a legmagasabb az ág. hitv. evangélikusok aránya is (10'9%). A csekélyszámú görög keletiek aránya az összes országrészek közül a Tisza-Maros szögén a legkiemelkedőbb (7'6%), bár abszolút számukat tekintve, jóval többen élnek a Tisza balparti országrészben (Békés és Bihar vármegyékben), sőt a DunaTisza közén is megközelíti számuk (11.398) a Tisza-Maros szögén lakókét (12.655). Az unitáriusok aránya minden országrészben, sőt minden törvényhatóságban a százaléknak csak tizedeivel mérhető. 6.224-et kitevő számuknak a zöme (4.431) a DunaTisza közén és leginkább a fővárosban (2.828) helyezkedett el. Az izraeliták a fővárosban elfoglalt magas arányuknál (23'2%) fogva a Duna-Tisza közén, továbbá a legkeletibb városi és vármegyei törvény-