1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

25* hatósági jogú városokban aktív nyereséggel járt. Hódmezővásárhelyen az előző évtizedekben is nagyobb volt az elvándorlás, mint az odavándorlás, amíg azonban 1910-ben 5.198-ra rúgott a passzivitás, 1920-ban már mérsékeltebb : 1.935 lélek. Vármegyéink közül csak Pest-Pilis-Solt-Kiskunnak van 93.186 főt kitevő és még Aradnak 970 lelket elérő népnyeresége. A többi vármegyének több-kevesebb elvándorlási többlete van. Mind abszolút számban (35.272), mind viszonylag (15-8%) legnagyobb az elvándorlási többlet Fejér vármegyében, ahonnan az elvándorlás oroszlánrésze már évtizedek óta a közel eső főváros felé irányul. Budapestnek különben Pest vármegye és Komáros-Űjváros kivételével minden törvényhatóságból van több-kevesebb vándorlási nyeresége. Pest vármegyének a fővárossal szemben mutatkozó nyeresége azonban a fővároskörnyéki községekre esik, úgyhogy, ha Nagy-Budapestet vennők alapul, azzal szemben a vármegyének már nem volna vándorlási nyeresége. KomáromÜjvárosnak van a tényleges népességhez viszonyítva a legaktívabb vándorlási nyeresége : 31*6% és a vándorlás intenzitását jelző arányszám is ott a legmagasabb (436), ami a városnak részben a trianoni határvonal által való oly szerencsétlen kettészakításábanleli magyarázatát, továbbá abból ered, hogy 1920ban a város magyar kézen maradt részében igen sok vasutas és aránylag nagyszámú katonaság nyert elhelyezést. Az elvándorláshoz képest magas még az odavándorlás arányszáma Debrecenben (282) és a fővárosban (249), ahol azonban 1910-ben még 428 volt. Általában véve a belső vándorlásokat a tengeráramlatokhoz lehet hasonlítani, melyek következetesen haladnak hosszú évtizedek óta betartott irányok felé és csak igen rendkívüli körülmények térítik ki azokat útjukból. A belső vándorlások mérlegének ellenkező kilengéseit mutató törvényhatóságoknál is azt látjuk, hogy a mai terület ugyanazon törvényhatóságai: Sopron, Győr és Fejér vármegyék, hasonlóan mint 1910-ben, 1920-ban is azok, ahol az odavándorlás annyira jelentéktelen az elvándorláshoz képest, hogy az odavándorlási arányszám csak a 40 körül mozog. Törvényhatóságok egymásközti népcseréjének részletes adatairól szólván, rá kell mutatni az előző népszámlálások megállapításaira, melyek szerint «Magyarországon a belső vándorlás iránya általában északról délre és a perifériákról az ország közepe felé tart. Ez az irány nagyjában egyezik a főbb folyók folyásának az irányával.» Ennek a természetes folyamatnak, mely a kedvezőbb klimájú és termékenyebb területek felé terelte a végeken élő népességet, oktalan korlátokat emelt a trianoni országhatár. A városok népességére számmottevő felszívóereje a fővároson kívül (melynek 19.633 főnyi nyeresége volt a többi városoktól) még csak Szegednek van, ahol ez a nyereség 1.300 lélek. A többi városokkal szemben Hódmezővásárhelynek van a legnagyobb (1.275 lelket kitevő) vesztesége. A rendkívüli mértékben való megcsonkítottságánál fogva mindenképen torz viszonyokat feltüntető törpe Ung vármegyétől eltekintve egyetlen vármegyének, Pestnek van a városi törvényhatóságokkal szemben népnyeresége, de ez a vármegyének abban a részében halmozódik fel, amely a főváros közvetlen közelségében terül el, úgy hogy itt is tulaj donképen a főváros felszívóereje működik közre. Ugyanez áll e vármegyének más vármegyékkel szemben mutatkozó és 80.267 lelket kitevő népnyereségéről is. A „Függelék" 1. sz. tábláján a 20 teljes egészében megmaradt törvényhatóság népességének születési hely szerinti adatait állítottuk szembe az 1910. és 1920. évi népszámlálási eredmények alapján. A régi országterületen 1890-től 1910-ig a helybeli születésűek aránya fokozatosan csökkent, az ugyanazon megyében szülöttek aránya pedig emelkedett (illetve 1900. és 1910. között stagnált). 1910 és 1920 között az összehasonlíthatóság céljából kiszakított területrészen épen fordított irányzatot látunk. A belső vándormozgalom az utolsó évtizedben tehát veszített intenzitásából s a szomszédos községek egymásközti népcseréje is igen megcsappant, ami tekintve az utolsó évtized nagyobbik felét beltöltő háborús, majd politikai bizonytalanságban átélt esztendeit, érthető is. A más (a régi Magyarbirodalomhoz tartozó) vármegyék területén szülöttek aránya némileg emelkedett s ehhez az emelkedéshez a normális gazdasági okokon kívül egy speciális ok is járult: a megszállott területekről való menekülés. 3. A népesség nemek szerint. (Lásd a 11. és 13. sz. táblákat a 22. és 24. lapokon.) A nemek arányában a férfinépességet megtizedelő háború nagy eltolódásokat okozott. A mai területen 1910-ben még 27.235 volt a nőtöbblet, vagyis 1000 férfire 1007 nő jutott, 1920-ban már 238.335-tel több nőt talált a népszámlálás mint férfit és ezáltal az 1.000 férfire eső nőtöbblet felszökött 62-re. Az előző népszámlálások adataiból is nyilvánvaló, hogy Magyarországon a természetes népmozgalom a férfiak számát jobban növeli, mint a nőkét. Ezt a folyamatot a mindjobban terjedő kivándorlási mozgalom, mely kivált a férfiak számát csökkentette, fokozatosan emelkedő nőtöbbletre változtatta. A magyar fennhatóság alatt maradt területen azonban a kivándorlási mozgalom jelentéktelen, az utolsó évtizedben oly hirtelen magasra duzzadt nőtöbbletet tehát a háború nyomán a férfinépesség soraiban végbement pusztítás eredményezte. A városokban 1920-ban a nőtöbblet nagyobb, mint a vidéken. Az előző népszámlálások ezzel ellentétes adatokat közöltek, mert akkoriban a városokban állomásozó katonaság nagy száma ellensiilyozta, sőt le is szorította a városok nőtöbbletét. 1920-ban a városokban állomásozott katonaságnak már csak töredéke volt, ez az oka annak, hogy a törvényhatósági jogú városokban, ahol a nagy számban alkalmazott női házicselédek is erősen emelik a nők arányát, a nőtöbblet oly magas (1.110). A legnagyobb nőtöbbletet mutatják a törvényhatósági jogú városok közül Baja (1.198), Pécs (1.163) és Budapest (1.154); az országos arányt túlhaladják