1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - C) Lakóházak és lakásviszonyok

19* helyzet, legrosszabb Szegeden (100 lakóházra 59'o). A vármegyék közül e tekintetben a legjobb viszonyokat Esztergomban látjuk, ahol 100 lakóház közül 94'2-nek van árnyékszéke. Általában legelhanyagoltabb e tekintetben a Tisza jobb- és balpartján elterülő két országrész, mert ott a házak egyharmada nélkülözi ezt a berendezést, vagyis csak minden három lakóházra jut egy-egy árnyékszék. Ennél a kérdésnél az egészségügyi helyzet megítélésére nem kevésbé fontos annak az ismerete is, hogy az árnyékszékek közül általában és vidékenkint mennyi a zárt és mennyi a nyitott. Az országos arány meglehetősen kedvezőtlenül alakul, mert az összes árnyékszékeknek csak 20*7 %-a zárt, vagyis egészségügyi szempontból tökéletesebb. Az egyes törvényhatóságok arányai között azonban majdnem az egész percentskálát felölelő szélsőségek vannak. A városokban természetesen több a zárt, de csak Budapesten (91-5%) és Győrött (68-i%) múlja felül a zárt árnyékszékek száma a nyitottakét. Sopronban már csak 49-6% a zárt, Hódmezővásárhelyen pedig csupán 2-6%. A vármegyék közül a legjobb az arány Vasban (15-4% a zárt), a legrosszabb Hajdú és Torontál vármegyékben (0-6% a zárt). A lakóhelyiségek padozat szerint való megoszlásának ismerete különösen abból a szempontból nagyon fontos, hogy mennyi közöttük a különböző ártalmas mikrobák, kivált a gümőkór-bacillusok tenyésztésére rendkívül alkalmas földes-padozatú helyiség. A tulajdonképeni lakási célokat szolgáló helyiségek (szobák, hálófülkék, cselédszobák) száma 2,739.813, melyeknek bizony majdnem a fele 49'2%-a vertföld-padozattal bír, 1'3%-uk tégla vagy kő, 0'5%-uk cement, beton és egyéb padozatú. Deszkavagy fapadozattal ellátott lakóhelyiség az összesnek tehát csak 49'0 %-a. Az ország legkulturáltabb két városában úgyszólván teljesen eltűntek a földes padlójú lakószobák (Budapesten 0'1%, Sopronban 0'2%), a Duna-jobbparti városokban is 10%-on alul vannak, de a többi városokban 13'6%-tól (Miskolc) egész 66-6%-ig (Hódmezővásárhely) emelkedik az arányuk. A vármegyék közül négyben : Moson (24-6%), Esztergom (32-6%), Vas (44'0%), Komárom (45-8%) megyékben a lakószobáknak kevesebb mint a fele vertföld-padozatú, a többi vármegyékben 2/

3 körül alakul a vertföldes szobák aránya és Biharban a 84'5%-ot is eléri. Különben is a Tisza balpart és a Tisza-Maros-szöge vármegyéiben a legrosszabb a helyzet, mert ott az arány már erősen a 3/

4 felé hajlik. A konyhák (tűzhelyes pitvarok 1,657.846) még rosszabb arányokat mutatnak e tekintetben, mert 58-5 %-uk vertföld-padozattal van csak ellátva. A konyháknál egészségügyi szempontból legkívánatosabb a cement vagy beton, továbbá még a kő-, esetleg téglapadozat, mert aránylag könnyen tartható tisztán. A legkevésbé könnyen tisztítható a földes-padozatú konyha, és különösen ilyen helyeken történik meg, hogy ha a család nagyszámú, a konyhát hálóhelyül is használják. A konyhák közül a földes padlójiiak mindenütt magasabb aránnyal szerepelnek, mint a szobák között a földes padozatúak, de nagyjában az utóbbiak szerint igazodnak. Deszkavagy fapadozatú konyha aránylag nem sok van, leginkább Sopron tjv.-ban (36-i%) és Szegeden (32-6%) találunk ilyeneket, a tégla- vagy kőpadozat már sokkal jobban el van terjedve, különösen a Dunajobbparti törvényhatóságokban. Cement- vagy betonpadozatú konyhákat nagyobb arányokban inkább a városokban találunk (Budapesten 58"i%, Győr 38-7 %, Pécs 30*7%) es még egynehány Duna-jobbparti megyében (Vas 23-2%, Sopron 20-4%). 4. A lakások és azok helyiségeinek száma és fekvése. Annak ellenére, hogy a lakóházaknak csak valamivel több, mint egyharmada maradt meg trianoni határaink között, az anyaországban 1910-ben megszámlált lakások (4,134.988) közel felerészben (44'2%) a mai területen belül fekszenek. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1920-ban megszámlált 1,828.264 lakásnak több mint egynegyedrésze, 26'6 %-a Budapesten és Pest-Pilis-Solt-Kiskun-vármegye területén tömörül, érthető, hogy a lakások nagyobb aránya maradt meg, mint a lakóházaké, mert a fővárosban és a környékén épült soklakásos hatalmas bérházak a megkisebbedett országterületen maradtak. A lakások számának túlnyomó része magánlakás, intézeti csupán 1-5%-nyi töredékük. Átlag 48-5 lélek esik egy-egy intézeti lakásra, ez az átlag azonban nagy szélsőségeket takar, melyben a minimumot Torontál vm. (7'ő), a maximumot Kecskemét tj. város (117*6) képviselik. A magánlakások átlagos népessége 4-3 lélek, tehát valamivel jobb, mint az 1910. évi országos átlag (4'4), azonban nem a lakásviszonyok javulása vagy a népesség aránylagos fogyása okozta ezt a jobbnak látszó arányszámot, hanem csupán az, hogy a bár nagyobb, de kevésbé népes városi lakások a megkisebbedett országterületen aránylag nagyobb nyomatékkal esnek latba és az országos arányt a városokra jellemző arányszám felé módosítják. Az országos aránytól különben alig találunk eltéréseket. Kismérvű lefelé való ingadozást leginkább Pécs (3-3), Baja (3-4), Hódmezővásárhely (3-6) tj. városokban és Torontál vármegyében (3 "9), felfelé történőt egyes dunántúli megyékben (Moson, Vas 4'8) látunk. (A csupán két községre kiterjedő Ung vármegyében 5-2 lélek jut egy lakásra.) A lakások fekvés szerinti megoszlása majdnem pontosan a lakóházak fekvés szerint való megoszlását feltüntető arányszámokhoz hasonlatosan alakul, eltérés csak annyiban mutatkozik, hogy az emeletes és kivált a többemeletes házak jóval nagyobbak és sok emeleti lakással bírók lévén, az emeleten fekvő lakások aránya nagyobb, mint a megfelelő emeletű házak arányszámai. Földszinten fekszik a lakások 91-8 %-a, első emeleten 4'0%-a, második emeleten 2'0%-a, a harmadik emeleten 1-4 %-a. A földszintes lakások egyedül Budapesten nem érik el az összes fővárosi lakások felét sem (43-1%), Sopron tjv.-ban a lakások 67-2 %-a, Szegeden 81-o %-a, Győrött 82-i %-a és Miskolcon 89-5 %-a földszinti, a többi t. j. városban 92-9—99-5%, a vármegyékben 96-5—100-o%, de 2**