1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - C) Lakóházak és lakásviszonyok

C) Lakóházak és lakásviszonyok. 1. A lakóházak száma, szaporodása; a területhez és a népességhez való aránya. A magyar anyaországban 1910-ben megszámlált 3,105.677 lakóház közül 63'1% az immár elcsatolt területeken feküdt, mindössze 1,146.621 lakóház, vagyis az anyaországban épült lakóházak alig valamivel több mint egyharmada maradt hazánk Trianonban kiszabott határai között. Ezen a területen 1910-től 1920-ig szám szerint 28.717-tel 1,175.338-ra szaporodtak a lakóházak. Rendellenesen csekélynek kell ezt a mindössze 2'5%-os szaporodást jellemeznünk, akár az anyaország 1900—1910. évi 10'7%-os lakóház-szaporodási arányával, akár a jelenlegi országterületen élő népesség 1910—1920. évek közötti 4-9 %-os szaporodási arányával állítjuk szembe. Hozzátehetjük még, hogy a mai területen a lakóházak sűrűsége 1910-ben is nagyobb volt, mint az anyaország egész területére vonatkozó sűrűségi arányszám, mert az erdőségek, hegyvidékek nagy kiterjedésben majdnem lakatlan területei a későbben elcsatolt területeken feküsznek, míg a tanyarendszer következtében lakóházakkal legsűrűbben teleszórt alföldi vármegyék legtöbbje trianoni határaink között maradt. Normális viszonyokat föltételezve tehát ezen a területen az előző évtized országos arányainál is nagyobb lakóházszaporulatot lehetett volna várni. Az ezzel szemben mutatkozó igen csekély szaporodást rendkívüli hatóerő, a háború idézte elő. 1914 közepén az építkezés egy csapásra teljesen megbénult és hosszú éveken át szünetelt, aminek a kárhozataiban sínylődünk még ma is országszerte. A lakóházsűrűség a lakott helyek jellege, valamint az egyes vidékek szerint is változik ; a városokban természetesen sokkal nagyobb, mint a vidéken. Legsűrűbb Miskolcon, ahol 100-4, Budapesten, ahol 95-o és Pécsett, ahol 75-5 lakóház esett egy • km-re. A nagy külterülettel bíró t. j. városok lakóházsűrűsége azonban inkább a vármegyék lakóházsűrűségével egyenlő, sőt helyenkint mögöttük is marad. Lakóházakkal legsűrűbben ellátott vármegyék a fejlett tanyarendszerrel bíró Csanád, Békés, Pest-Pilis-SoltKiskun vármegyék és a kis Esztergom, ahol mindenütt több mint 15 lakóház esik 1—1 • km-re. Legalacsonyabb arányszámokat mutatnak a Duna-jobbpart azon vármegyéi, melyek területének jelentékeny részét tavak vagy erdőségek borítják; így Moson, Somogy, Fehér, Veszprém, továbbá még Abaúj-Torna Népszámlálás VI. és Bereg vármegyék, ahol csak 7'5—9*4 lakóház esik 1—1 • km-re. 1920-ban 6'8 lélek esett egy lakóházra. A házak lakottságának aránya 1910-ben a mai területen (6-6) is nagyobb volt, mint az anyaország egész területén (5-8), mert a népes, nagy fővárosi lakóházak laksűrűségének aránya ezen a kisebb területen az országos átlagra emelő hatást gyakorol. Budapesten ugyanis egy-egy lakóházra 50-4 egyén jut, míg a hozzá legközelebb eső arányszámot feltüntető Sopron t. j. v.-ban is már jóval kevésbé lakott házak vannak, mert ott csak 17'5 egyén esik egy lakóházra. Még négy városban: Győrött (13-8), Miskolcon (10"6) és Komárom-Űjvárosban (10'7), továbbá Székesfehérvárott (10-2) jut egy-egy lakóházra tíznél több egyén. A városok közül legkevésbé lakott házak Hódmezővásárhelyen (4-8) és Kecskeméten (6-5), vagyis a rendkívül nagy külterülettel bíró helyeken vannak. Az ország nyugati és északi vármegyéiben a lakóházak általában népesebbek, a délebbre fekvő vármegyékben egyre kevésbé lakottak. 2. A lakóházak jellege és tulajdonosuk minősége. A gazdasági épületekkel összeépített lakóházak leginkább a mai országterület dombos vidékein : a Duna és a Tisza jobbpartján vannak elterjedve, sík területen csak a Tisza-Maros szögén találjuk ezt az építkezési módot. Gazdasági épületekkel összeépített lakóház legkevesebb a Tisza-balparti vármegyékben van. Ugyanitt és a Tisza-Maros szögén találjuk azonban aránylag a legtöbb különálló cselédlakot. A magántulajdonban álló lakóházak aránya lassan, de már három évtizede fokozatosan csökken. 1900-ban az anyaországban a lakóházaknak még 97-i%-a, 1910-ben 96-5%-a, a mai területen pedig már csak 95'7%-a volt magánkézen. Legkevesebb magántulajdonban levő lakóház van Sopron t. j. v.-ban (81-5%), ahol minden más városét messze túlszárnyaló arányban vannak a községi és városi tulajdonban lévő lakóházak (12'i%). 3. A lakóházak magassága, építési anyaga, alápincézettsége, árnyékszékkel való ellátottsága, továbbá a fontosabb lakóhelyiségek padozata. A földszintes házak típusa Magyarország régi területén is majdnem kizárólagos volt, míg azonban 1900-ról 1910-re arányuk 98-2-ről 97'9-re csökkent, addig a mai területen egytized %-kal még az 1900. évi országos arányt is túlhaladja, holott Budapest eme/ v-