1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint (1925)
I. Általános jelentés - 1. Foglalkozások főosztályai
5* kenés az iparral foglalkozók számában Esztergom vármegyeben mutatkozik, azonban míg általában az iparral foglalkozók számának megfogyatkozása az őstermelés javára esik, addig a bányavidékeken Esztergom, Komárom és Nógrád vármegyékben az iparforgalom egy másik kategóriája, a bányászat szívta föl az ipari népességben beállott megfogyatkozást. A városok közül most is, mint 1910-ben, Győrnek van aránylag a legnagyobb ipari népessége (44'4°/o) ; 30°/o-ot meghaladó arányban iparos népességei biró városaink még Budapesten kivül Miskolc, Baja, Pécs és Székesfehérvár. A vármegyék közül Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye áll első helyen 24-o 0/o-os arányával, 20°/o-on felül még csak Moson vármegyében (20 ,e 0/o) és Hont vármegyében (20°/o) találunk iparos népességet. A kereskedelem- és hitellel foglalkozó népesség számában és arányában mutatkozik némi emelkedés, azonban ebből leginkább csak a ti. városok részesedtek, Komárom-Újváros és Győr kivételével, továbbá legkivált azok a vármegyék, melyekben az ipari népesség között is tapasztalható volt számbeli szaporodás. Legnagyobb a kereskedelemmel foglalkozók száma és számbeli növekedése Pest vármegyében. 10 ü/o-on felül van a kereskedelem és hitellel foglalkozók aránya Budapesten kívül Miskolc, Baja és Pécs városokban, utóbbi helyen látjuk a legnagyobb arányú szaporodásukat is. Legnagyobb arányú megfogyatkozásukat Komárom-Újváros tjv-ban találjuk, ami természetes következménye annak, hogy e városnak csak külterületi része maradt meg a mi kezünkben. A közlekedéssel foglalkozók úgy számban, mint arányban három városi és négy vármegyei törvényhatóság kivételével mindenütt megszaporodtak. Számbeli növekedésük legnagyobb Pest vármegyében és pedig a fővárost környező helységekben, ahol a vasúti alkalmazottak nagy tömegekben laknak, miután a megélhetési és lakhatási viszonyok ott kedvezőbbek, mint a fővárosban. A legnagyobb arányú növekedés Komárom-Újvárosban van, ahol 10-4°/o-ról 24-4°/o-ra szökkent a közlekedéssel foglalkozók aránya. A 10°/o-ot meghaladja a közlekedéssel foglalkozók aránya Miskolcon, Székesfehérvárott és Pécsett. Miskolcon csökkent az arányuk 1910. óta, azonban Borsod vármegyében emelkedett, itt tehát a vasutasoknak a város környékén való hasonló természetű elhelyezkedésére kell következtetnünk, mint ahogy azt Budapesten és a környező helységekben látjuk. Csökkent a közlekedéssel foglalkozók aránya Kecskemét tj. városban, valamint Sopron, Esztergom, Csongrád és Arad vármegyékben. A közszolgálat és szabadfoglalkozásúak a kultúrközponlokban vagyis a városokban helyezkednek el természetszerűleg a legnagyobb arányban, és jelenlétük, számbeli és percentuális térfoglalásuk a város szellemi és kulturális fejlődésének legfőbb kifejezője. Legkimagaslóbb arányban vannak e foglalkozásúak Budapesten kívül Sopron tjv.-ban, ahol 12'6°/o-os arányukkal az 1910. évi Magyarbirodalom e tekintetben első városának, Kolozsvárnak az arányát is túlhaladták. Nagy mértékben járult hozzá e magas arány eléréséhez, hogy a Selmecbányái erdészeti és bányászati főiskola Sopronban nyert elhelyezést. 10°/o-on felüli arányban még csak Győrben vannak közszolgálati és szabadfoglalkozásúak, a 9°/o-ot azonban már Székesfehérvárott, Debrecenben és Pécseit is meghaladják. A városi törvényhatóságokban, a kivételeSjhelyzetben levő Komárom-Újvároson kívül, mindenütt emelkedett az arányuk. A vármegyék közül is csak hétben mutatkozik csökkenés arányszámukban. AkisUngmegye ezen arányának hatalmas előretörése, melynek révén az összes vármegyei törvényhatóságokat 6°/o-os arányával megelőzi, ugyancsak ama kivételes helyzeten alapszik, hogy a régi vármegye egész tisztviselői személyzete, valamint több állami hatóság személyzete a megszállás folytán a csupán két kis községből álló megmaradt vármegyei területre szorult s ez okozza eme abnormis arányemelkedést. Meg kell még jegyeznünk, hogy a közszolgálati és szabadfoglalkozásúak számának és arányának általános emelkedése nem tisztán normális folytatása a 10 év előtti folyamatnak, hanem ezen felül a megszállott területekről menekült és kiutasított intelligenciának a mai országterületre való kényszerű betódulása is egyik oka megszaporodásuknak. A véderőhöz tartozóknak úgy számbeli, mint percentuális emelkedése mutatkozik az összes törvényhatóságokban, kivéve Pécs, Sopron és Baja tj. városokat. A véderőhöz tartozóknak az itt kimutatott adatokból látható hatalmas aránylagos emelkedése azonban nem fedi teljesen a tényleges állapotot s a véderő 1920. évi létszáma, amelyben— mint látni fogjuk — különben is aránytalanul sok az eltartott, mindenesetre messze túlhaladja a mai létszámot, mely az azóta érvényre jutott trianoni békeszerződéssel tudvalevőleg 35.000 főben van megszabva. A háborúban a véderő úgyszólván minden épkézláb férfit elvont előbbi foglalkozásától, ezeknek nagy része a leszerelés után sem tudott a régi foglalkozásába visszailleszkedni, sem új foglalkozást szerezni és 1920-ban, a népszámlálás időpontjában számosan voltak még, akik részben egyéb foglalkozás híján, részben pedig azon hiszemben, hogy mint az akkor felállított karhatalmi keretek tagjai, még "mindig a véderőhöz tartoznak, a véderőt jelölték meg főfoglalkozásul. Hogy ezekben az adatokban azonban mennyire nem csupán csak a tulajdonképeni véderőhöz tartozók foglaltatnak, kitűnik abból is, hogy míg 1910-ben a Magyarbirodalomban a véderő tagjainál alig 15°/o volt az eltartottak aránya, addig 1920-ban a véderő tagjainak 29'3°/o-a volt az eltartott, amiből kitetszik, hogy tulajdonképen katonának már nem minősíthető családos emberek nagy számban vallották tájékozat-
