1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint (1925)

I. Általános jelentés - 1. Foglalkozások főosztályai

6* lanságból a háborúban betöltölt, tehát a véderő körébe vágó előbbeni foglalkozásukat főfoglalkozásul. A véderőhöz tartozók, mint 1910-ben, úgy 1920-ban is Komárom-Újvárosban [voltak legnagyobb aránnyal (lS'a^o). A többi városi törvényhatóságban azonban a 10°/o-ot sehol el nem érték, a vármegyék népességében pedig még ennél is jóval alacsonyabb aránnyal szerepeltek. A k. m. n. napszámosok száma és aránya BácsBodrog vármegye és Baja tjv. kivételével minden törvényhatóságban és pedig sok helyütt igen jelentékenyen megfogyott. Ez a fogyatkozás azonban leginkább annak tulajdonítható, hogy ezúttal még tökéletesebben igyekeztünk keresztülvinni a már 1910-ben is követett ama feldolgozási elvet, hogy ahol egyéb adatokból, különösen az alkalmazás milyenségéből nyilvánvalóan mezőgazdasági napszámost, vagy bánya-, iparvállalatnál alkalmazott napszámost jelent az egyszerű »napszámos« megjelölés, az illetőket a megfelelő foglalkozási főosztályokba osztottuk be, mert a való állapotnak ez felel meg. Az 1910-ben még az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak között szereplő nyugdíjasokat, járadékosokat és tőkéseket stb. ezúttal itt is külön kiemeltük. Arányuk csak a városi törvényhatóságokban haladja meg az 5°/o-ot, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen Szegeden és Budapesten azonban még ezt az arányt sem érik el. Túlnyomó részük nyugdíjas és aránybeli, valamint számbeli növekedésük ugyanazon okokra vezethető vissza, mint amelyeket a közszolgálati foglalkozásúak számbeli növekedésének magyarázatánál megjelöltünk. A házicselédek száma és aránya általában minden törvényhatóságban, a városi törvényhatóságokban pedig jelentékeny mérvben visszaesett. Szomorú bizony sága ez az intelligens társadalmi réteg általános elszegényedésének, mert hiszen többnyire ezekből kerül tek ki a cselédtartók. Különösen a közszolgálati és szabadfoglalkozásúaknál csappant meg erősen a házicselédek száma, továbbá a közlekedéssel, valamint a kereskedelem és hitellel foglalkozóknál és a véderő tagjainál. Legkevésbbé az őstermelőknél. Ez magyarázza hogy épen a városi törvényhatóságokban oly nagyarányú a visszaesés. Az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak között vidéken leginkább az úgynevezett eltartásosak, azután a gyermekmenhelyi eltartottak, a városokban a kórházi és egyéb közintézeti eltartottak, továbbá fegyintézetek fogházak stb. letartóztatottjai vannak. Az ismeretlen foglalkozásúak száma a lapok tökéletesebb kitöltése folytán mindinkább fogy. Arányuk Pécsett a legnagyobb (6'4°/O), aminek az a magyarázata, hogy Pécsett az 1920. évi december 31-iki állapot szerinti pótnépszámlálást csak 1921. novemberében lehete.tt végrehajtani a szerb megszállás miatt, ez időben pedig igen sokan eltávoztak már a városból olyanok, akik 1920. dec. 31-én még ott voltak, de már csak legfeljebb nevüket lehetett megállapítani, foglalkozásuk azonban már nem volt kipuhatolható. Eddig a keresőket és eltartottakat együttesen tárgyaltuk, lássuk már most a keresők és eltartottakegymáshoz való viszonyát. A keresők és eltartottak közötti arány nagy változást szenvedett úgy a Magyarbirodalom 1910. cvi, mint a mai terület 1910. évi arányaival szemben. A keresők száma a napszámosok, házicselédek kivételével, arányuk pedig a véderő és nyugdíjasokon kívül az összes főfoglalkozási ágazatokban megnövekedett. A keresők arányában beállott megnövekedésnek általános indokai elsősorban a háború alatt elmaradt születések folytán a keresetképtelen korú gyermekek számában beállott nagymérvű hiány, ami az eltartottaknak arányára apasztóan hatott, továbbá ugyancsak a háború és az azt követő nehéz idők folytán beállott ama kényszerítő gazdasági helyzet, mely sokakat hajtott kenyérkereső foglalkozás vállalásához olyanokat, kik azelőtt inkább az eltartottak között szerepeltek, s ha ily kényszerítő körülmények nem állottak volna elő, ma is az eltartottak sorában volnának. A keresők és eltartottak közötti arányok eltolódásának egyes foglalkozási ágazatoknál különös magyarázata is van. így az őstermelésnél, ahol a legnagyobb a keresők arányának emelkedése, ez az emelkedés nem fejezi ki tisztán a helyzet tényleges megváltozását 1910. óta, hanem oka legnagyobbrészt abban rejlik, hogy ezúttal a feldolgozásnál szigorúbban bíráltuk el az eltartottak számlálólapjait és a számlálóbiztosok eltérő felfogásából eredő hibákat kiküszöbölendő, ahol nyilvánvaló volt, hogy — különösen a kisbirtokos és kisbérlő — családtagok már életkoruknál fogva és egyéb adataikból kivehetőleg az önálló kisbirtokos vagy bérlő segítő társainak voltak tekinthetők, segítőcsaládtagoknak, tehát keresőknek minősítettük azokat, mert ez a felfogás felel meg helyesen a való állapotnak. A véderőnél az eltartottak számának és arányának horribilis emelkedését az magyarázza, amire már előbb is rámutattunk, hogy t. i. a magukat véderőhöz tartozóknak vallott egyének közül számosan nem is tekinthetők katonáknak, mert hiszen e foglalkozásban természetszerűleg igen csekély szokott lenni az eltartottak aránya. 1920-ban különben is a mai nemzeti hadsereg még nem volt megszervezve, a régi hadsereg keretei pedig már széthullottak és a legnagyobb bizonytalanság uralkodott a felől, hogy ki tekinthető tulaj donképen a véderő tagjának. Feltűnően nagy még az eltartottak számának és arányának nökedése a nyugdíjasoknál és járadékosoknál. A régi Magyarországon az őstermelésnél az eltartottaknak a keresőkhöz való aránya az 1900. évi 118-ról 140-re szökött fel, a mai területen ez az