1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - Az Ausztriához csatolt nyugatmagyarországi terület fontosabb adatai

18* is a kő- vagy téglaházak aránya az 50°/» alatt marad, sőt Kecskeméten csak 10i, Hódmezővásárhelyen csak 4-8°/o. Még Szegeden, Budapest után legnagyobb városunkban is csak 23-3°/o-a a házaknak épült kőből vagy téglából, ellenben 76'o°/o-a vályogból vagy sárból, pedig Szeged a nagy árvíz alkalmával keservesen megadta az árát ennek az építkezési módnak. A vármegyék közül a legtöbb tégla- vagy kőház van Vas vármegyében: 48'5°/o. A 40-en fölül van még az arányszám Mosonban, Sopronban, Veszprémben, Zalában, Hontban és Zemplénben, tehát olyan megyékben, amelyekben vagy rendelkezésre áll a kőanyag, vagy ahol a népesség nagyobb műveltsége és vagyonossága (Moson, Sopron) a téglából való építkezést lehetővé teszi. Sajátságos, hogy Baranyában és Tolnában mindkét kellék megvan és mégis igen kevés (9'6, illetőleg 7-8°/o) a kőből vagy téglából épült ház. Ott inkább a vályogfalú, de kőalappal bíró házak építése szokásos. Az alföldi vármegyékben természetesen a vályog- vagy sárépítkezés majdnem kizárólagos. így Csongrádban, Jász-Nagykun-Szolnokban, Békésben, Biharban, Hajdúban, Szabolcs, Arad, Csanád és Torontál megyékben. Amely alföldi megyének hegyes részei is vannak, mint Hevesnek és Borsodnak, ott már a kőből való építkezés is jelentékenyebb arányú. Hevesben pl. 22-o, Borsodban pedig 30'7°/o- A fából való épületek száma a megmaradt Magyarországon nagyon kevés, mert ez az építkezési mód ott dívik, ahol sok az erdő és így építőfaanyag helyben áll rendelkezésre. A mai területen legtöbb faház van Gömörben, Beregben, Szatmárban és Zalában, ahol mindenütt 10°/o-nál nagyobb a fából épült házak aránya, melyek közé azonban a vesszőből font falazattal bírók is be vannak számítva. Ez az építési mód azonban legtöbb törvényhatóságban rohamosan tért veszít. Magyarország régi területéhez viszonyítva az adatokat, azt látjuk, hogy a kőből vagy téglából épült házak aránya alig változott, a más anyagból épült házak közül azonban szaporodtak a vályogból vagy sárból épült házak, ellenben tizedrészre zsugorodott össze a fából vagy más anyagból épült házak aránya (28-a°/o-ról 2"8°/o-ra). Ami a házak tetőzetét illeti, itt a változámások, mint már említettük, sokkal nagyobbak. A mostani területeken 1910-ben a házaknak 39'3°/o-a bírt cserép-, pala- vagy bádogtetővel, 1920-ban pedig már 50'-i°/ü-a. A tetőzet dolgában már nincs olyan nagy különbség a város és a vidék között, mint a házak falazata tekintetében, mert sok olyan helyen is túlnyomó a cseréptetőzet, ahol a házak falazata nem kőből vagy téglából, hanem vályogból vagy sárból van készítve. A városokban mindenesetre magasabb a tűzbiztos tetőzet aránya, 67'6°/o a vármegyék 48-9°/o-ával szemben. Ebben a tekintetben azonban már nem Budapest áll legelői, hanem Pécs, ahol a házaknak 97-3°/o-a van cserép-, pala- vagy bádogtetővel ellátva. Budapesten az arányszám csak 90'5, azután Sopron következik 86'6°/o-kal. A városok közül Szegednek van legkevesebb háza tűzbiztos tetőzettel (3S'8°/o), Kecskemét aránya se sokkal jobb (42'i), ellenben a szintén mezőgazdasági' jellegű Hódmezővásárhelyen a házak 73'8°/o-a van tűzbiztos tetőzettel fedve. A vármegyék közül az ország legkülönbözőbb részein látjuk a tűzbiztos tetőzet nagyobb elterjedését. így 80 és 90°/o között van az arányszám a dunántúli Baranyában, a felvidéki Hontban és Gömörben és a délvidéki Torontálban. Sajátságos, hogy viszont legkevesebb ilyen ház van a nyugati, művelt Győr vármegyében 23-o°/o. Ugyanitt legmagasabb a nád- vagy zsúptetőzetű házak aránya 70-6°/o. Kevés még a tűzbiztos tetőzet a szintén dunántúli Fejérmegyében 31o°/o, azután az északkeleti részeken: Szaboles, Szatmár, Hajdú és Bereg megyében. A zsindely- vagy deszkatetőzet csak néhány városban emelkedik jelentőségre. így Komárom-Újvárosban 45-fi, Miskolcon 43-o, Győrben 30'o, Szegeden 29'7°/o, de aránylag elég sok az ilyen ház Bereg (26'8°/o) és Zemplén (24-8°/o) megyékben is. A nád- vagy zsúptetőzetű házak száma, mint említettük, aránylag legnagyobb Győr megyében (70-6»/o), azután Hajdúban (61'4°/o), Biharban (60-«°/o), Szabolcsban (58'8°/o), Szatmárban (57'o°/o), továbbá még két dunántúli megyében, Fejérben (57'3°/o) és Veszprémben (51'4°/o). Az abszolút többséget eléri még a nád- vagy zsúptetők aránya Bács-Bodrogban is (53'6°/o), a városok közül pedig Kecskeméten (50'3°/o). Legkevesebb ilyen ház van Pécsett (0"°/o),' Miskolcon (0-2°/o), azután Sopronban (l-2°/o) és Budapesten (l"3°/o). Érdekes, hogy még a dunántúli Székesfehérváron is -a házaknak 27's°/o-a zsúptetős, több mint Hódmezővásárhelyen (20'3°/o), vagy épen Debrecenben (17'3°/o). Az Ausztriához csatolt nyugatmagyarországi terület fontosabb adatai. (Lásd a 38*—40*. lapokon lévő táblákat.) A trianoni békeszerződés szerint Ausztriának ítélt terület abban a kiterjedésben, ahogy azt később a Sopron vidékén engedélyezett népszavazás és a még későbbi határkiigazítás megváltoztatta, 4.010 • km. nagyságú, lakossága pedig 1920-ban 294.849. Ugyanezen a területen 1910-ben 291.800 lélek találtatott, 10 év alatt tehát a népnövekvés csupán 3.049, vagyis l-o°/o, ami jóval kisebb, mint amit a megmaradt területen konstatáltunk (4-9°/o). Az elszakított terület különben mindig gyönge szaporodású volt, mert természetes népmozgalmát jórészt felemésztette főképen a szomszédos ausztriai városok és ipartelepek (Bécs, Bécsújhely, Grác) felé irányuló kivándorlás. Különös azonban, hogy míg 1900-tól 1910-ig a nagy kivándorlás folytán csökkent e terület népessége, 1910-től 1920-ig a háború nagy ember-