1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - A népesség anyanyelve

12* részén mutatkozik ugyan némi csökkenés, itt azonban az 1910. évi adatok nem teljesen megbízhatók, mert pozitív adatok hiján csak kombinatív számítások útján jöttek létre. A megmaradt törvényhatósági jogú városok közül, mint már említettük, Sopron a legkevésbbé magyar, 1910 óta azonban itt is szép magyarosodás mutatkozik, amennyiben a magyarság aránya 44'2°/o-ról 48'7°/o-ra emelkedett, a németeké pedig 51'i°/o-ről 48'0-ra csökkent, a relatív többség tehát már itt is a magyarságé. 90°/o-on alul csak Baján (81'o) és Pécsett (85'6) van a magyarság. A javulás azonban egyik városban sem jelentékeny, amit annak lehet tulajdonítani, hogy e két város lakossága erősen megfogyatkozott 1910 óta. A vármegyék között több van olyan, amelyben a fentebb kifejtett okok következtében a magyarság aránya némileg visszaesett 1910 óta. A csökkenés azonban sehol sem jelentékeny, csak tized százalékokra megy. Ilyen visszaesés mutatkozik a dunántúli megyék közül Fejérben, Győrben, Mosonban, Sopronban és Tolnában. Azután Bács-Bodrogban, Pestben, Abaujban, Beregben, Zemplénben. Mindezekben a megyékben, Abauj kivételével, a németek arányszámának növekvését látjuk. Sőt a németek aránya még ezeken a megyéken kívül is emelkedett Baranyában, Komáromban, Aradban és Torontálban is. Viszont igen nagy a magyarság előretörése Esztergom megyében, Hontban (ahol különösen a német Nagymaros magyarosodása idézte elő), azután Békésben és Torontálban. Békésben az ottani tót telepek mutattak nagy magyarosodást. így Szarvason a magyarság többségbe jutott, Békéscsabán pedig majdnem egyensúlyba jutott a tótsággal. Torontál megmaradt részében pedig a szerbeknek a szerb uralom alá került területekre való elköltözése idézte elő közvetve a magyarság előretörését. Valamennyi nemzetiség között egyébként a szerbek fogytak meg legjobban. Minden törvényhatóságban, ahol előfordulnak, erősen fogyott a számuk. Különösen városi szerbek költöztek el, minthogy a mai törvényhatósági jogú városok 5.898 főt tevő szerbjeiből az 1920. népszámlálás már csak 1.692-t taláít. Igaz, hogy a szerb nemzetiségű katonaság eltávozása is okozta részben ezt a változást. A tótok is tért vesztettek a legtöbb törvényhatóságban. Békésben, ahol a legnagyobb tömegük lakik, több mint harmadrésze a mai létszámuknak, 22'í°/o-rói 16'9-re esett arányuk. Hontban 4'o-ról 3'2-re, Nógrádban 4-9-ről 3'5-re, Komárom megyében 4'i-ről 3'3-re csökkent súlyuk a népességben. Érzékeny a veszteségük Budapesten is, ahol több mint 6.000 lélekkel megfogytak, s arányszámuk 2-3°/o-ról 1-5-re esett vissza. Egyébként a németek is Budapesten könyvelhetik el a legnagyobb veszteséget, ahol számuk 78.882-ről 60.425-re csökkent, arányszámuk pedig 9-o°/o-ról 6's-re, ami csak következetes folytatása annak a szabályszerűen mutatkozó folyamatnak, amelyet előző népszámlálásainknál is tapasztaltunk. Az oláhok 1910-ben a mai területen még 28.502-en voltak, tíz év alatt számuk 23.783-ra fogyott le. Az ok itt is főképen az, hogy sok ipari és bányamunkás az elszakított területeken lévő szülőföldjére tért vissza. Azért csökkent meg különösen Komárom megyében és Budapesten az oláhok száma, amihez hozzájárult az is, hogy a mai területeken lévő városokban 1910ben oláh nyelvű katonaság is állomásozott, különösen Szegeden, Budapesten és Debrecenben. A horvátok számának csökkenését hasonló okok idézték elő s főképen az, hogy Somogy megyében erős magyarosodási folyamat mutatkozott. Egyes megyékben azonban a horvátok száma, kik különben is eléggé szaporák, számbavehető növekvést mutat, így Sopron, Zala és Vas megyékben. Az egyéb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek számaira zavarólag hat az, hogy ezekben az ismeretlen anyanyelvűek is benfoglaltatnak. Azért növekszik pl. Pécsett az egyéb anyanyelvűek száma 828-ról 1.351-re, kik között azonban 1910-ben nem volt ismeretlen anyanyelvű, 1920-ban azonban 828. A kép teljessége érdekében közöljük itt, hogy az »egyéb« alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek száma hogyan alakult az 1920. évi népszámlálás szerint: Bunyeváe, sokác stb.. 22.399 Olasz Lengyel 7.541 Bolgár.. Cigány G.966 Francia Cseh-morva 6.573 Angol... Vend, szlovén 6.087 Török... Orosz 4.007 1.585 1.277 602 333 Itt csak azokat soroltuk fel, amelyek említésreméltó számban fordulnak elő. A bunyevácok, sokácok Bács-Bodrog és Baranya megyében maradtak meg néhány községben; ide vannak azonkívül számítva Pest megye dalmátjai és illírjei, kiket nem lehet sem a horvátokhoz, sem a szerbekhez sorozni. A lengyelek és cseh-morvák most is főkép Budapesten és bányavidékeken találhatók. A cigányok túlnyomóan a Dunán túl számláltattak össze, úgyszintén a vendek is ; ez utóbbiak Vas megye megmaradt délnyugati sarkában. 1910 óta mondhatni új nemzetiségünk keletkezett az oroszok révén, akiknek számát (4.007) az itt maradt orosz foglyok duzzasztották fel. 1910-ben az egész régi területen csak 1.051 orosz anyanyelvű volt, azok nagyobb része is Budapesten lakó orosz zsidó. Most a megmaradt ország minden részében lehet találni egy-két itt ragadt volt orosz foglyot. Az olaszok, franciák, angolok, majdnem teljesen Budapestre szorítkoznak, a bolgárok mint kertészek szintén Budapesten és környékén laknak túlnyomóan. A kis számú törökök is leginkább Budapesten találhatók, 1910 óta jelentékenyen megszaporodtak. A magyar nyelv ismerete. Népszámlálásunk ezúttal is kérdezte a beszélt nyelveket, de ezek közül