1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923)
I. Általános jelentés - a) Szöveg - A népesség anyanyelve
13* eddig még csak a magyar nyelv ismeretére vonatkozó adatok dolgoztattak fel. Igaz, hogy az államnyelv ismeretének a mai Magyarországon jóval kisebb jelentősége van, mint a háború előtti Magyarországon, ahol a magyarság a népességnek jóval kisebb részét tette. A régi Magyarországon tehát sokkal nagyobb szükség volt a közvetítő nyelvre a különböző nemzetiségű lakosok között, ami természetesen első sorban a lakosság nagy többsége által beszélt magyar nyelv lehetett. A mai Magyarországon maga a magyarság majdnem kilenc-tized részét teszi a lakosságnak, ami már szinte egymagában biztosítja a nyelvi érintkezés lehetőségét. S emellett régi tapasztalat, hogy minél nagyobb súlya van egy nemzetiségnek valamely területen, annál többen beszélik ugyanott az illető nemzetiség nyelvét. Természetes tehát, hogy Magyarország mai területén a nem magyar ajkúak közül is jóval többen tudnak magyarul, mint a történeti Magyarországon. A következő adatok mutatják, hogy magán a mai területen 1910-ben és 1920-ban hogyan alakult a magyar nyelv ismerete: Ev 1910-ben 1920-ban Szaporodás ill. fogyás (-): absz. számban Magyar anyanyelvű magyarul tud 1,723.191 7,147. .053 5' 423.857 Nem magyar anyanyelvű magyarul nem tud >33.746 í75.560 41.814 7" 350.029 257.530 -92.501 - 26-5 A magyarul tudók összes száma 7,256.942 7,722.613 465.671 6-4 Magyarul tudott .. magyar összes| ajk ú népességnek »/.-a 95-4 96-8 60-4 69-1 Amit régebbi népszámlálásaink minden alkalommal megállapítottak, az most is mutatkozik számainkban. A magyar nyelv ismerete nemcsak azáltal terjed, hogy a magyarság száma jobban szaporodik, mint a többi nemzetiségé, hanem az által is, hogy a nem magyar ajkúak közül mindig többen és többen tanulnak meg magyarul. Magyarország rjyi területén a nem magyar ajkúaknak 1910-ben 60'4°/o-a tudott anyanyelvén kívül magyarul is, 1920-ban már 69-i°/o-aMég fontosabb az, hogy míg a magyarul tudó nem magyarok száma 7'8°/o-kal növekedett, a magyarul nem tudóké igen jelentékenyen, 26'6°/o-kal megfogyott. Igaz, hogy ebben a csökkenésben része van annak is, hogy a 6 éven aluliak száma szintén nagyon megcsökkent, már pedig a magyarul nem tudóknak jelentékeny része ebből a korcsoportból került ki. Ha a gyermekeket leszámítjuk, el lehet mondani, hogy Magyarország mai területén nagyon kevés azoknak az embereknek száma, akik magyarul nem tudnak. Hiszen még az összes lakosságból is, a gyermekeket is ideszámítva, 96-s a magyarul tudó, szemben az 1910. évi 95'4-del. Ha végig megyünk a törvényhatóságok során (lásd a 8. számú táblát a 32*. lapon), azt látjuk, hogy legtöbb törvényhatóságban 90 0/»-ot is meghaladja a magyarul tudók aránya. Még ahol legkevesebb a magyarul tudó, Moson vármegyében, ott is eléri a 78°/o-ot, 80 és 90 között van pedig a megyék közül Baranyában (80-2), Tolnában (88'3), Esztergomban (89'6), Bács-Bodrogban (83'9) és Aradban (81'3). A törvényhatósági jogú városok közül az egyetlen Sopron az, ahol a magyarul tudók aránya nem éri el a 90°/O-ot (80'8°/O). Minthogy az arányszámok majdnem a legtöbb helyen 90°/o fölött vannak, a magyar nyelv ismerete tekintetében nem lehetnek olyan különbségek a vármegyék és a tj. városok között, mint amilyenek voltak a régi Magyarországon, ahol a városoknak lakossága sokkal magyarabb volt, mint a vármegyéké, s ahol a városokban természetesen a magyar nyelv ismerete is sokkal nagyobb mértékben volt elterjedve, mint a vidéken. A különbség azonban most is megvan a vármegyei és a városi törvényhatóságok között. Az előbbibekben a népességnek 96-4, az utóbbiakban pedig 98'2°/o-a beszél magyarul. A haladás is nagyobb e tekintetben 1910 óta a városokban, mint a megyékben, amit azonban jórészt az idéz elő, hogy maga a magyarság is jobban foglalt tért a városi, mint a vidéki népességben. A nem magyar ajkúak közül is többen tudnak magyarul a városokban. Ezekben ugyanis a százalék 78'8, a vármegyékben 67'2. A ne m magyar a nyany elvűek közül legkevesebben tudnak magyarul Sopron vármegyében'(39-4°/o), azután Mosonban (51"s) és Vasban (53-i), tehát a három nyugatmagyarországi megyében. Moson és Sopron megyében emellett 1910 óta nagyon csekély volt a magyar nyelv ismeretének terjedése. A magyarul tudásnak a korral kombinált adatai fogják majd megmutatni, hogy mik az okai e jelenségnek, azt azonban már most is sejthetjük, hogy a háború alatt az iskolai viszonyok megromlása, a háború után közvetlenül pedig a magyar nyelv rovására az iskolaügyben tett nagy kedvezések okozták főkép ezt az eredményt. Egyes városokban, mint Székesfehérvárott, Győrött, Miskolcon, Debrecenben rendkívül nagy változás mutatkozik a magyar nyelv tekintetében, ezekben ugyanis feltűnően megfogyatkozott a magyarul nem tudók száma. Itt a fő ok az, hogy ezekben a városokban 1910-ben még nagy számú idegen katonaság állomásozott, míg most a magyarul nem tudók között majdnem kizárólag csak polgári lakosok szerepelnek. Budapesten is részben hasonló ok idézte elő azt, hogy a magyarul nem tudók száma 36.196-ról 17.602-re csökkent, másrészt az is, hogy — amint azt már említettük — az elszakított területekről való sok nem magyar ajkú munkás tért vissza szülőföldjére.
