1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

83* közülök kevesebben és rövidebb ideig járnak iskolába, már elmarad a fiúké mögött. A lányoknál ezt az elmaradottságot az élet nem tudja pótolni, a fiúknál azonban a nagyobb nyelvismeretet az élet, különösen a katonai szolgálat még növeli, annyira, bogy a 20—29 évesek között több a magyarul tudó, mint a fiatalabb 15—19 évesek között. Ha ezeket az arányszámokat a 10 év előttiekkel összehasonlítjuk, minden korcsoportban úgy a férfiaknál, mint a nőknél, jelentős javulást tapasztalunk. Hogy az iskola újabban mennyivel jobban terjeszti a magyar nyelv ismeretét, mint régebben, bizonyítja az, hogy a mindennapi és az ismétlő tanköteles korban, továbbá az iskolából csak imént kikerült 15—19 évesek korcsoportjánál legjelentékenyebb az arányszám javulása. Igen érdekes eredményekre jutunk, ha azt vizsgáljuk, hogy ugyanazon évek szülöttei milyen arányban tudnak magyarul a két népszámlálás időpontjában. Azok, a kik 1900-ban 20—29 évesek voltak, 1910ben már teljes egészükben a 30—39 évesek korcsoportjába tartoztak, magyarul tudásuk arányának tehát, amennyiben a viszonyok nem változtak, 10 év multán is ugyanolyannak kellene maradnia. Ezzel szemben a következő változásokat látjuk : Születési évek 1871-1880 1861—1870 1851-1860 1841-1850 1831-1840 Magyarul tudott férfiak közül a nők közül az összes népességből százalék 1900 1910 1900| 1910 1900 1910 28-» 35'» I 19-j 20-7 23'a 27-ii 26-8 29-c 15-0 16'c 20-8 22-s 24-3 25-0 13-6 14*3 18-8 19-6 21-a 20-K 11-6 12'c 16-7 16-3 20i 18'» 10-8 ÍO'U 15's 14-8 Az arányszám változása .a rt « ki + 7-e + + 0-6 0-7 - 1-2 + I"« + I"» + 0-8 + O'i -(- 0-1 -I- 4-0 + 1-5 + 0-8 - Ói - o-» Az utolsó három rovatban lévő számok mutat ják, hogy az élet a felnőtt korban mennyire terjeszti az idegenajkúak között a magyar nyelv ismeretét. Legfogékonyabb a fiatal generáczió, s a magasabb korcsoportok felé fokozatosan csökken a magyarul időközben megtanultak száma. A férfiak és nők között is igen nagy különbségek vannak e tekintetben, különösen feltűnő ez a 20—29 éveseknél ; az ilyen korú férfiaknak 10 év alatt további 7'0%-a tanul meg magyarul, míg az ugyanolyan korú nőknek csak 1*8%-a. Ez a nagy különbség túlnyomólag a férfiak katonai szolgálatával magyarázható, amely igen sok idegen ajkú férfit tesz magyarul tudóvá. Adataink szerint az anyaországban talált nem magyarajkú katonaságnak 1900-ban 35i, 1910-ben pedig 45'4%-a tudott magyarul; j^val magasabb arányszámok ezek, mint a megfelelő korú összes férfiak magyarul tudási arányszámai, pedig az idegen ajkú katonák között aránylag sek a külföldi honos is. Figyelemre méltó, hogy a férfi' k 50 éven túl már nem tanulnak meg magyarul, sőt azok közül is elfelejtik némelyek a magy r nyelvet, a kik azelőtt tudtak magyarul beszélni. Egyébként ebben a változásban része lehet a magyarul t udó és nem tudó nemzetiségek különböző halálozási és kivándorlási viszonyainak is. A magyar nyelv tudására vonatkozó adataink kiegészítéséül közöljük még azokat az adatokat, a melyek azt mutatják, hogy a különböző felekezetű nem magyar ajkúak milyen mértékben sajátítják el a magyar nyelvet (1. a 42. táblát a 156. lapon). Az anyaországról ezek az adatok az 1900. évi népszámlálási eredményeivel összehasonlítva a következők : Hitfelekezet Száz, oldalt megnevezett felekezetű, nem magyar ajkú egyén közül magyarul tudott 1900-ban 1910-ben Az arányszám javulása Római katholikus 21-8 29'b 7-8 Görög katholikus 11*4 15'» 4-5 Református 38'B , 46'7 8*9 Ag. hitv. evangélikus... 25'4 32*3 6» Görög keleti 7*8 11*6 t-i Unitárius 52*6 44*8 - 7-7 Izraelita 37*« 45*7 8-1 Egyéb 18*8 27*8 8-6 Általában 16-0 22-6 5-6 Legtöbben tudnak magyarul e szerint a nem magyar ajkú reformátusok, izraeliták és unitáriusok közül, legkevesebben természetesen a két görög egyház hivei közül. Az unitáriusok kivételével, ahol azonban ennek a csekély szám folytán (csak 1027 nem magyarajkú unitárius van !) nincs jelentősége, minden felekezetnél javulást látunk 1900 óta. Legkedvezőbb az arányszám növekedése az »egvéb« alatt összefoglalt kisebb felekezeteknél, kiknek legnagyobb része, mint láttuk, baptista és nazarénus ; kétségtelen tehát, hogy a baptista és nazarénus felekezet a magyar nyelv terjesztése terén jelentős szolgálatot tesz azzal, hogy a vegyes nyelvű gyülekezetekben többnyire a magyar nyelvet* alkalmazza. Viszont az egyházi életben a magyar nyelvtől leginkább elzárkózó két görög felekezet körében legkevésbbé terjed a magyar nyelv ismerete. Hogy a zsidóknál a magyar nyelv tudása a nem magyar ajkúak körében aránylag elég jól terjed, annak nem az egyházi szervezet és hitélet magyarnyelvűsége az előidézője, amely — sajnos — a zsidóknál a magyar nyelvhasználat tekintetében nagyon sok kívánni valót hagy fönn, hanem az a körülmény, hogy a zsidók nagyobb nyelvkészségüknél, műveltségi és foglalkozási viszonyaiknál fogva könnyen tanulnak nyelveket s van is alkalmuk a nyelvek elsajátítására. Érdekes, hogy Horvát-Szl vonországokban az izraeliták magasan kiemelkednek a többi felekeze.ű nem magyar ajkúak közül a magyar nyelv ismerete tekintetében, a mennyiben közülök 31*3% tud magyarul, míg pl. a nem magyar reformátusok közül már csak 15-9%. Ez arra vall, hogy a zsidók nagy része Magyarországból vándorolt be. A társországokban természetesen a javulás is aránytalanul csekélyebb mértékű, mint az anyaországban, sőt az ág. h. evangélikusoknál még csökkent is az arányszám (9'6-ről 9'i-re), különösen az ilyen felekezetű tótoknál (5'0-ről 6**