1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)
I. Általános jelentés - C) Általános népleírás
n* hány színmagyar törvényhatóságban (Csongrád, Hódmezővásárhely, Heves, Jász-N.-Szolnok, Kecskemét, Hajdú, Szabolcs, Szatmárnémeti, Udvarhely), maradt el az izraeliták magyarságának százaléka az összes népességé mögött. Legfeltűnőbb Csík vármegye zsidóságának a magyarosodásban való elmaradottsága. Bár az utolsó évtizedben ott kétségtelenül nagy javulás mutatkozik (47'2%-ról 67'0-re), a magyarság arányszáma mégis jóval alacsonyabb a vármegyei átlagnál (86'4%). Megnyugtató viszont, hogy egyes nemzetiségi vármegyékben, ahol a zsidóság a magyarság tömegétől úgyszólván elzárva, idegen nemzetiségek között él, milyen nagy arányban vallja magát magyar anyanyelvűnek. Különösen egyes délvidéki és erdélyi vármegyében javítja ezzel a zsidó felekezet a magyarság arányát. Hogy csak néhány példát kapjunk ki, Arad vármegyében a lakosságnak 22'2%-a magyar, az izraelitáknak ellenben 92'8%-a, Krassó-Szörényben e két arányszám egymás mellé állítva : 7'3— 58'1, Temesben ll-9 — 67'2, Alsó-Fehérben 17'6 — 89'0. Fogarasban 6'8 — 78'8, Hunyadban 15'5 — 80*3. 10. A népesség nyelvismerete. Az 1910. évi népszámlálás az előző népszámlálásoktól eltérőleg a teljes nyelvismeret feldolgozására is kiterjedt, vagyis az anyanyelven kívül beszélt egyéb nyelvek közül nemcsak az első helyen megnevezett nyelv vétetett számba, hanem valamennyi beszélt nyelv. Á népesség nyelvtudásáia kétségtelenül csak ez a feldolgozási módszer vet teljes világot, 1910. évi adataink tehát az elsők, a melyek ebbe a fontos demográfiái jelenségbe tökéletes betekintést engednek. De épen minthogy az adatok feldolgozási módja ezúttal más volt, mint az előző népszámlálásoknál, az adatokat nem is lehet minden irányban összehasonlítani az előző adatokkal, az összehasonlítás csupán a csak magyarul beszélőkre és a magyarul tudókra terjedhet, mint a mely adatok az előző népszámlálásoknál is pontosan mutattattak ki. A csak magyarul tudók aránya (1. a '34. sz. táblát a 140. lapon) a magyar anyanyelvűek között az anyaországban 79'4%, az egész Magyarbirodalomban pedig 79'0% volt, mind a kettő teljesen ugyanaz a szám, mint az előző 1900. évi népszámlálásnál. Míg tehát az előző évtizedekben azt tapasztaltuk, hogy a magyar anyanyelvűek között részint az idegenajkúak beolvadása, részint a nemzetiségek keveredése következtében fokozatosan kevesbedtek a csak magyarul beszélők, a most lefolyt évtizedben, úgy látszik, e folyamat már megakadt, a mi arra vall, hogy a magyar nyelv terjedése folytán az mindinkább közvetítő nyelvvé válik, a mi szükségtelenné teszi más nyelv tudását, másrészt az idegen nyelvűek beolvadása, különösen a városokban oly rohamos, hogy második nemzedékük jórészt már nem is beszél szülei nyelvén. Ha a vármegyei és városi törvényhatóságokat külön veszszük, láthatjuk a különbséget a törvényhatóságok e két kategóriája között. A városokban a csak magyarul tudók százaléka a magyar anyanyelvűek között 61'5-ről 64'ö-re emelkedett, ellenben a vármegyékben még némi esés mutatkozik, 82'2-ről 81'9-re. Az országrészek közül, csak a két felvidékiben látunk csökkenést az erős beolvadás következtében, a többiben mindenütt növekedett a csak magyarul tudók százaléka a magyarok közt. Az ország 102 törvényhatósága közül csupán 21-ben nem nőtt a csak magyarul tudók aránya, de ezekben a törvényhatóságokban is általában igen csekély visszaesést látunk. A legnagyobbak : Árva 22'2-ről 17-4-re, Bars 60^-ről 56'2-re, Moson 65'0-ről 62'3-re, Pest 84'i-ről 81'5-re, Bereg 81'8-ről 76'7-re, Besztercze-Naszód 28'3-ről 25'2-re és Bjelovar-Krizevci 32'Q-ről 28'3-re. E vármegyéknél két különböző ok játszhatott közre az arányszám csökkentésénél. Árva, Besztercze-Naszód és Bjelovar-Krizevci vármegyékben a más nyelvterületeken élő magyarság mindjobban elsajátítja a környezet nyelvét, a többi vármegyékben pedig ellenkezőleg a magyarságba beolvadó nemzetiségek hozzák magukkal mind nagyobb számban az idegen nyelv ismeretét. Ezzel szemben némely, — különösen városi — törvényhatóságban igen erősen növekedett a magyarok közt a csak anyanyelvükön beszélők aránya az utolsó 10 évben, pl. Pécsett 51'5%-ről 59'0-re, Győrött 71'3-ről 75'3-re, Pozsonyban 29'0-ről 35'9-re, Baján 60'0-ről 66'7-re, Zomborban 34'4-ről 41*3-re, Budapesten 49'3-ről 54'9-re, Kassán 34'4-ről 43'8-re, Aradon 51'0-ről 59'2-re, Temesvárott 22'5-ről 33'4-re, Verseczen 27'6-ről 34'3-re s Fiúméban 29'7-ről 39'2-re. Egészen kivételes Zemun város helyzete, ahol ez az arányszám 19'7-ről 63'9-re szökött, amit színmagyar katonaság odahelyezése okozott. Egyes olyan vármegyékben, amelyekbe erős ipari bevándorlás folyik magyar vidékekről, mint pl. Turóczban é3 Hunyadban (ez utóbbiban 36'0-ről 48'4-re) szintén jóval egynyelvűbb lett a magyarság. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy az összes népességben hány százalékot képviselnek a csak magyarul tudók (1. ugyancsak a 34. táblán a 140. lapon), azt találjuk, hogy e százalék kapcsolatban a magyarság térfoglalásával és a magyar anyanyelvűek egynyelvűségének megerősödésével, évtizedrőlévtizedre növekszik. 1880-ban az anyaország polgári népességének még csak 38'4%-a volt olyan, amely a magyaron kívül más nyelven nem beszélt, 1910-ben már a népességnek 43'3%-a volt csak magyarul tudó. Az egész birodalômra vonatkozólag a megfelelő arányszámok : 33'9—38'0. A folyamat minden évtizedben fokozatosan erősödik, amennyiben a birodalomban az arányszám növekedése így alakult : 1880-tól 1890-ig 0-8, 1890-től 1900-ig 1'2 és 1900-tól 1910-ig 2*1. E mellett a városokban sokkal gyorsabb a folyamat, mint a vármegyékben, az utolsó évtizedben pl. a vármegyékben a csak magyarul tudók aránya 35'1%-ról 36'8-re növekedett, a. városi törvényhatóságokban ellenben 42'5%-ról 47'8-re. Látjuk tehát, hogy annak daczára, hogy a városi magyarság közül jóval több beszél más nyelven is, a magyar nyelv kizárólagossága mégis sokkal nagyobb a városokban, mint a vidéken Gyorsan magyarosodó városaink-