1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

ezekre a korcsoportokra különböző viszonyok hatnak sokszor ellentétes irányban. Fentebb a nemzetközi összehasonlításnál már érintettük azt, hogy a népesség kormegoszlásában milyen változások álltak be az utolsó tíz év alatt. Nagyobb korcsoportokat véve, ezek a változások igazán nem jelentékenyek, ha azonban kisebb, pl. 5 éves korcsoportokat veszünk, vagy ha nem a korcsoportok arányát, hanem az egyes korcsoportokhoz tartozó népesség szaporodását vizsgáljuk,úgy a mint azt a 19. sz. tábla mutatja (1. a 87. lapon), valóban meglepő különbségeket látunk az egyes korcsoportok számainak alakulásában. Az utolsó tíz év alatt a népesség 8*5 %-kal gyarapodott, a szaporodásnak ez a százaléka azonban korcsoportonkint rendkívül nagy szélsőségekből van összetéve. Nem szólva a 60 éven felüli korcsoportokról, a hol a feltűnő szaporodást az átlagos életkor folytonos nagyobbodása idézi elő, az alacsonyabb öt éves korcsoportok szaporodási százalékai -f-18*7 és —2'7 között váltakoznak. Ez utóbbi arányszám a 35—39 évesek csoportjánál mutatkozik s ugyancsak fogyott a legközelebbi korcsoport, a 40—44 évesek csoportja is (2'4%). Már tíz év előtt rámutattunk e jelenség okára. Akkor e két korcsoport tíz évvel fiatalabb volt s akkor is fogyást mutatott az előző népszámlálás megfelelő korcsoportjához képest. Az 1866—1875. évek szülötteiből kerül ki e két ötéves korcsoport, a mely a hetvenes évek kolerajárványától legtöbbet szenvedett. Míg ezeknek az éveknek szülöttei ki nem kerülnek népességünkből, népességünk kormegoszlásában — mindig megfelelően magasabb és magasabb korosztályokban — bizonyos hézag fog mutatkozni. A szóbanforgó korcsoportokat ezúttal még egy más körülmény is nagy mértékben fogyasztotta : a kivándorlás. Különösen a férfiaknál látszik meg ennek a hatása ; volt ugyanis : 1900-ban 1910-ben 35-39 éves férli 603.290 569.391 40—44 » » 584.490 556.345 Összesen 35-44 éves férfi 1,187.780 1,125.736 Fogyás. 62.044 A 35—44 éves férfiak száma tehát nem kevesebb mint 62.000-rel fogyott meg 10 év alatt. Az ellenkező jelenség mutatkozik a 25—29 évesek csoportjában, a melyek létszáma viszont 18*7 %-kal lett nagyobb. Itt ugyanis a hetvenes évek elejének megfogyatkozott szülötteit a nyolczvanas évek elejének bő sarjadéka váltotta fel. Tíz évvel előbb e korcsoport 15—19 éves volt s akkor sokkal nagyobb, 28'0%-os szaporodást ért el. Hogy most a szaporodás jóval kisebb, azt ismét a kivándorlásnak tulajdoníthatjuk, mely ebből a korcsoportból vitt el legtöbbet. Kitűnik ez a következő összeállításból : 1890-ben volt 15—19 éves. 1900-ban » 25—29 » . 1900-ban » 15—19 » . 1910-ben » 25-29 » , 1,511.977 1.315.241 1,938, 1,573 I fogyás .969 1 .322 I 196.736 3(55.647 Az 1890-ben 15—19 évesek korcsoportja, tehát 10 év múlva mint 10 évvel idősebb korcsoport csak 197.000-rel számlált kevesebbet, a következő évtizedben ellenben a 15—19 évesek, addig míg a 25—29 évbe jutottak, majdnem kétszer annyi veszteséget (366.000) szenvedtek, holott e tíz év alatt a halálozási viszonyok is javultak. De népességünk korviszonyainak ez a sajátságos alakulása magyarázza is egyrészt azt az óriási kivándorlási mozgalmat, a mely a mult évtized közepén kapott lábra. Ekkor került ugyanis produktiv korba, illetőleg ekkor került ki a katonáskodásból a 80-as évek elejének bő Sarjadéka, a mely aztán az itthoni munkaalkalmakban elhelyezkedni nem tudván, fölöslegével a kivándorlást táplálta. Fentebb már említettük, hogy a 60 éven felüli ötéves korcsoportokban milyen jelentékeny a növekvés 1900 óta. A 60—64 éveseknél ugyancsak 7-ő% szaporodás mutatkozik, — a mit annak lehet tulajdonítani, hogy a kerek évek bemondása mindig ritkábbá válván, az ebbe a csoportba tartozó 60 év már nem szerepel olyan kírivó nagy számmal — a 65—69 évesek csoportjától kezdve azonban a szaporodás 14—36% között váltakozik. Az összes 60 éven felüliek száma 10 év alatt 1,460.712-ről 1,708.250-re növekedett, tehát közel 248.000-rel. Az átlagos élettartam hosszabbodását élénken jelzik ezek a számok. Az előbbi évtizedekben még nagyobb arányú növekvését lehet észlelni a 60 éven felülieknek. Volt 60 éven felüli : 1880-ban 994.881 1890-ben 1,190.529 1900-ban 1,460.712 1910-ben 1,708.250 Az utolsó évtizedben e szerint az öregkorúak szaporodása abszolút számban kisebb volt, mint 1890 és 1900 között, figyelembe kell venni azonban, hogy az általános szaporodás is kisebbedett. Ha a 80 évnél öregebbeket külön tekintjük, 1880 óta még feltűnőbb szaporodást konstatálhatunk. A 80 éven felüliek száma volt ugyanis : 1880-ban 47.739 1890-ben 61.941 1900-ban t 91.681 1910-ben 107.952 Ma tehát jóval több mint kétszer annyi a 80 évnél idősebb ember, mint 30 évvel ezelőtt, holott a népesség ez idő alatt csak 33*5%-kal növekedett. A produktiv korosztályok aránya kisebbre zsugorodik e folyamat által, melyet ugyan másrészt a gyermekek fogyása némileg kiegyenlít, de végeredményben nagyobb nyereség az, ha a népességből minél többen érnek el magas kort, mert ezzel az emberek produktiv é etkorban eltöltött átlagos ideje is növekszik. 7. A népesség családi állapota. A születések száma s ezzel a népszaporodás is jórészt a házasságban élő népesség számától függvén, a népszámlálások mindig súlyt helyeztek a népesség családi állapot szerint 4**