1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - B) Lakóházak és lakásviszonyok

41)* a cselédszobákat is figyelembe kell venni, mint a melyek szintén lakási czélra szolgálnak. Országos átlagban, amint már fentebb említettük, 3-i lélek esik minden szobára s ez az arányszám az anyaországban és a társországokban teljesen egyenlő. Elég nagy különbség mutatkozik azonban a vármegyék és városok arányszámai között. Már a lakásokra is több egyén esik a vármegyékben (4-5), mint a városokban (4'2), s minthogy a vidéki lakások kisebbek, mint a városiak, a vidéken a szobák lakottsági'foka aránylag jóval nagyobb, mint a városokban, amott 3-2 ember jut egy szobára, a városokban csak 2'4. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a városokban jobbak a lakásviszonyok, csak azt jelenti, hogy a városokban a túlzsúfolt proletárlakásokat ellensúlyozzák a sokszobás kényelmes lakások, amelyek a laksűrűség átlagát leszorítják. A városi lakásviszonyokat csak úgy lehetne pontosan megfigyelni, ha az adatokat kerületek vagy városrészek szerint részleteznők, amire itt nincsen tér.

1) A városok közül legkisebb laksűrűsége van Fiúménak, továbbá Varazdin, Osijek és Zagreb horvátszlavonországi városoknak, ahol csak 2-0 lakó jut ') L. Budapest székesfővárosra vonatkozólag a székesfővárosi statisztikai hivatal közleményeit. egy-egy szobára ; Kecskemét mutatja az ellenkező végletet 3-0 lakóval. A vármegyék közül a maximumot Trencsén, Zólyom és Lika-Krbava képviselik, valamennyiben 4-en felül jut lakó szobánkint; a négyhez közel áll még Bereg és Ung, Kolozs és .SzolnokDoboka, tehát két-két szomszédos vármegye arányszáma. Legkevésbbé lakottak viszont a szobák a Dunán túl és az Alföld déli részein, tehát a jobbmódú és kulturailag előbbre haladott vidékeken, különösen Tolna, Baranya, Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Srijem vármegyékben, továbbá Erdély szászoklakta vármegyéiben Brassóban, Szebenben, ahol mindenütt csak 2-6—2-8 a szobák lakottsága. 1900 óta a laksűrűség 3-3-ról 3-i-re javult, amit a szobák számának nagy emelkedése idézett elő. A javulás minden országrészben mutatkozik, különösen Horvát-Szlavonországokban, ahol 3-9-ről 3-i-re esett az arányszám. A városi törvényhatóságokban azonban a szobák laksűrűsége változatlanul 2-4 maradt, vagyis a városokban a szobák száma nem szaporodott jobban, mint a népesség. Minthogy ez az arányszám nagy szélsőségeket takar, nem lehet megállapítani, hogy javultak-e a városokban a lakásviszonyok. Magában Budapesten némileg (2-4-ről 2-3-re) csökkent a laksűrűség, habár egy-egy lakásban többen laknak (4-6) mint 10 év előtt (4-4).