1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

C) Általános népleírás. 1. Polgári és katonai népesség ; népszaporodás. Az 1910. évi népszámlálás a magyar szent korona egész területén 20,886.487 lelket talált. Ebből a számból 20,744.744 esik a polgári lakosságra, 141.743 pedig az ország területén állomásozó katonaságra. 1900-ban a polgári népesség 19,122.340 lelket tett, a katonaság pedig 132.219 főre rúgott. A katonaság száma tehát mérsékeltebben növekedett, mint a polgári népesség, aminek — mint később látni fogjuk, — az a magyarázata, hogy 1910-ben a magyarországi katonaságból jóval több állomásozott Boszniában és Ausztriában, mint az 1900. évi népszámlálás alkalmával. Az 1910. évi népszámlálás eredményei már minden irányban a katonaság beszámításával dolgoztattak fel, azért a következőkben — hacsak az ellenkezőjét meg nem említjük, — mindenütt az összes népesség adatait vesszük s rendesen azt is hasonlítjuk össze az előző népszámlálás adataival, csupán ott térünk vissza a polgári népesség adataira, ahol az előző népszámlálásoknál a katonaság megfelelő adatai hiányoznak, vagy a kivánt részletességgel nem állnak rendelkezésre. Ha a népesség számát nagyobb időszakra visszamenőleg törvényhatóságonkint akarjuk vizsgálni, mindjárt vissza kell térnünk a polgári népességre. A 3. sz. táblán (1. a 6. lapon) az alkotmányos időszakban végrehajtott első népszámlálás (1869) óta közöljük a polgári népesség adatait. Minthogy az egyes népszámlálások közötti időszakok fejlődését már a mult népszámlálási közleményünkben részletesen ismertettük, itt csak az 1869 óta elmúlt egész 41 éves időszak fejlődésére vetünk rövid visszapillantást. E 41 év alatt a magyar állam polgári népessége 5,324.493 lélekkel gyarapodott, ami az 1869. évi népesség 34-5%-ának felel meg. Az anyaországban a népszaporodás kisebb volt (33-6%), mint a társországokban (41-á), annak daczára, hogy az utolsó 20 évben már az anyaország gyarapodása volt kedvezőbb, mint a társországoké. A mult század 70-es és még inkább 80-as éveiben Horvát-Szlavonországok népszaporodása — különösen épen a Magyarországból folyó bevándo;lás révén, — annyira kedvező volt, hogy a társországoknak ezt az előnyét az azóta az anyaország előnyére megváltozott szaporodási viszonyok eddig még nem tudták ellensúlyozni. Az egyes országrészek közül az ország központ ját képező és a fővárost magában foglaló Duna-Tisza köze mutatja fel a legkedvezőbb szaporodást (74-7%) e 41 év alatt. E nagy gyarapodást azonban nemcsak Budapest felszívó ereje idézte elő, mert Budapest nélkül is a Duna-Tisza köze dicsekedhetik a legnagyobb népszaporodással, amely még így is meghaladja az 50%-ot (53-7). A Duna-Tisza köze után a másik túlnyomóan alföldi országrésznek, a Tisza bal partjának népessége növekedett a legerőteljesebben ; leggyengébben szaporodott ellenben a kivándorlástól legrégibb idő óta sújtott Tisza jobb partjának népessége, amely csak 18-o%-nyi szaporodást ért el. Az egyes törvényhatóságok közül természetesen a városok népessége hasonlíthatatlanul erősebben szaporodott, mint a vármegyéké. Az összes törvényhatósági jogú városokat összefoglalva, a szaporodás 109-o%, míg a vármegyékben csak 28-9%. A társországok fővárosa, Zagreb, még Budapestet is felülmúlja erőteljes népnövekvési arányával, amennyiben e 41 év alatt népessége 266-2%-kal szaporodott, míg Budapesté 219 u %-kal. Ha azonban Budapesthez a szomszédos községeket is hozzászámítjuk, amelyek épen a főváros szomszédsága révén nőttek nagyra s amelyek már Budapest elővárosaiul tekinthetők, úgy Budapest fejlődési aránya mindenesetre meghaladja Zagrebét. E két város után Fiume következik, a Magyarbirodalom egyetlen nagyobb kikötővárosa, amely ez időszak alatt 171-2%-nyi fejlődést ért el. Olyan város még, amelynek népességé 1869 óta 100-nál nagyobb %-kal növekedett, vagyis legalább megkétszereződött, csak négy akad, még pedig Miskolcz (128-4), Kolozsvár (119's), Nagyvárad (112-7) és Pécs (100-5). Törvényhatósági jogú városaink között is akadnak azonban alig fejlődő^ majdnem stagnáló népességű városok. Ilyen elsősorban Selmeczbánya, mely 41 év alatt 8-1 %-kal gyarapodott, ez is az előbbi évtizedek eredménye, mert az utolsó 10 év alatt Selmeczbánya népessége még csökkent is. Nagyon gyengén fejlődnek még Baja (14-0%), Pancsova (19-o) és Varazdin (14*4). A vármegyék közül az ország »első vármegyéje« Pest-Pilis-Solt-Kiskun, a népszaporodás tekintetében is első helyen áll : népessége 1869 óta majdnem megkétszereződött (92-2%). Ezt az arányt más megye meg sem közelíti ; a második legjobban szaporodó vármegye, Máramaros népnövekvése már csak 61-9%. Bevándorlások folytán erősen növekedett még két