1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

212 + A magyarság népszámlálási arányát csak kevéssel haladja meg a lelkészek között a magyarság képviseltetése (57'7%), mert itt, a mint említettük, rendkívül nagy (29"ö) a román anyanyelvűek száma. Alacsony még a magyarság aránya a szülésznők körében (61"*), mert itt még a németek (14*7) és a tótok (li s) arányszáma is meghaladja országos átlagukat. Minthogy a szülésznők túlnyomó része az illető község lakosságából kerül ki s a műveltségnek sem áll valami magas fokán, természetes, hogy a szülésznők nemzetiségi megoszlása jóval közelebb áll ' az összes kereső népesség nemzetiségi megoszlásához, mint az egyéb értelmiségi csoportoké, éppen ezért feltűnő, hogy a szerbek milyen alacsony aránnyal (0"9%) szerepelnek a szülésznők között. Ezt vagy azzal lehet magyarázni, hogy a szerb nők tényleg nem szívesen lépnek erre a pályára, vagy azzal, hogy a szerbek által lakott falvakban — lévén azok többnyire nagy népességűek — aránylag kevesebb bábára van szükség. A nevelőnőkön kívül még egy csoport van, a hol a külföldiek nagy száma szorítja le a magyarság arányát ; ez az ének- és zeneművészek csoportja, kik között csak 62*2% magyar anyanyelvű, ellenben 26'9 német és 9'9% »egyéb« (cseh, olasz stb.) ; a többi hazai nemzetiségek ebben a csoportban csupán To %-ot képviselnek. Mielőtt a 10, illetve 20 évi fejlődést ismertetnők, még néhány szóval megemlékezünk arról (lásd a 101-ik táblát), hogy az egyes nemzetiségele, főképen milyen értelmiségi csoportokban és ágakban tűnnek ki. A németek — mint már láttuk — legtöbben vannak a nevelők, az ének- és zeneművészek és a szülésznők között. Legmélyebbre megy le arányuk a birák és ügyészek (l'i), főiskolai tanárok (1"7) és az állami tisztviselők (1*8) között. A tótok aránya a szülésznők között 11'8%-ra megy fel, a segédlelkészek között már csak 4*5, a lelkészek között 3*4, egyebütt a 2"0%-ot. sem éri el. A románok 1— a mint már láttuk — légtöbben vannak a lelkészek között (29*5%), máshol arányuk a 10 % alatt marad, legjobban megközelítik mégis ezt az elemi iskolai tanítók között (9-6), azután a jegyzőkön kívül a többi községi tisztviselők között (9"3). Az ügyvédi karban már csak 5-5% a románok aránya, bár kétségtelen, hogy itt erősen emelkedőben van (1890-ben 4*3, 1900-ban 4*8%). Viszont az 1 %-ot sem éri el arányuk a kisdedóvók és nevelők, az ének- és zeneművészek és a színészek között. A ruthének és horvátok aránya az értelmiség egyes csoportjaiban annyira elenyésző, hogy szóra sem érdemes, ellenben a szerbeknél már elég nagy kilengéseket látunk az arányszámok között. A községi tisztviselők és díjnokok között ugyanis a szerbek aránya fölmegy 4*6 %-ra és az ügyvédi írnokok között is eléri a 3-o %-ot, ellenben például az állatorvosok között egyáltalán nincsen szerb, az ének- és zeneművészek között csupán 0"i%, a szakiskolák tanárai között 0'2%, a polgári iskolák, főiskolák tanárai és a bírák, ügyészek között szintén csak 0"3%. Még nagyobb végletek mutatkoznak az »egyéb« anyanyelvűeknél, a minek azonban nincs jelentősége, minthogy itt az egyes értelmiségi csoportoknál más-más nemzetiségek szerepelnek. A mi most már a magyarság arányszámait illeti, rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a magyarság évtizedről-évtizedre mind nagyobb részét teszi az értelmiségi osztálynak. Ha az összes értelmiséget vesszük, a magyarság aránya az utolsó évtizedben 77'5 %-ról 81'6-re növekedett ; magában a tulajdonképeni értelmiségben valamivel kisebb volt az arányszám javulása 77"i %-ról 80'9-re. Igen nagy ugrás mutatkozik a bányászati tisztviselőiméi (65'9-ről 78'4-re) és a katonatiszti karban (48'2-ről 59'0-re), ez utóbbi bizonyára összefüggésben van részint a honvédtisztikar erőteljes fejlesztésével, részint a magyar tiszteknek az országgyűlésen sokszor sürgetett hazahozatalával. A tulajdonképeni értelmiség egyes csoportjait tekintve legfeltűnőbb javulást látunk az egyházi szolgálatban és a tanügynél, a mi igen jellemző és fontos, mert a falusi nép vezető értelmiségének, a papoknak és tanítóknak magyarosodását mutatja. Különösen a tanítók között foglalt rohamosan tért a magyarság, 20 év alatt ugyanis 62'6 %-ról 81'9-re emelkedett; erre különben később, a hol a térfoglalást törvényhatóságonkint fogjuk ismertetni, még visszatérünk. Igen erőteljes volt még a magyarság arányának növekvése a tudományos és egyéb közérdekű társulatoknál és az »egyéb« szabad foglalkozásoknál. Ez utóbbiak között, különösen a magánmérnökök és vegyészek gyors magyarosodása rúgtatta fel az arányszámot. A gazdasági értelmiségből és a tulajdonképeni értelmiség fontosabb csoportjaiból a magyar anyanyelvűek arányát a 103. táblán törvényhatóságonkint is kimutatjuk a két utolsó népszámlálás alapján. A következő táblákon pedig a falusi vezető értelmiségnek, jegyzőknek, lelkészeknek és tanítóknak anyanyelv szerint való megoszlását a három utolsó népszámlálás szerint adjuk. A 103. számú táblából könnyebb áttekinthetőség kedvéért a következő lapon levő táblázatban bemutatjuk az országrészek adatait. Az első, a mi e táblán meglepő, hogy a magyarság aránya az értelmiség egyes csoportjaiban még azokban az országrészekben is magas, a hol a magyarság a lakosságnak csak kisebb részét teszi. így a Duna bal partján valamennyi felsorolt csoportban megvan a magyarság abszolút többsége, a Tisza-Maros szögén és Erdélyben pedig csupán az egyházi szolgálat az, a melyben a magyarság nem éri el az abszolút többséget. Érdekes még, hogy a gazdasági ágak értelmiségében nem a két legmagyarabb országrész, a Duna-Tisza köze és a Duna jobbpartja mutatja a magyarság legmagasabb arányát, hanem a Tisza bal partja, a hol pedig a magyarság aránya már jóval alacsonyabb, mint az előbb említett két országrészben. Horvát-Szlavonországok természetesen más lapra tartoznak, ott a magyar értelmiség a horvát hivatalos és gazdasági nyelv mellett nem foglalhat olyan tért, mint Magyarország egyes részeiben.