1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
167* Az értelmiségi kereső népesség e szerint az utolsó 10 év alatt 87.551 lélekkel, vagyis nem kevesebb, mint 35'o %-kal növekedett. Az anyaországban a növekvés valamivel nagyobb volt : 35*5 %, a társországokban pedig 29'8 %-ot tett. Ha az egyes értelmiségi csoportokat tekintjük, legnagyobb fejlődést az ipar-forgalom szolgálatában álló értelmiségnél látunk, a melynek létszáma 68*1 %-kal növekedett 1900 óta. A tulajdonképeni értelmiségnél és a véderő szolgálatában álló értelmiségnél a növekvés arányszámai meglehetősen egyformák, habár már jóval kisebbek, ellenben meglepő, hogy az őstermelő értelmiségnek, úgy a gazdasági, mint különösen az erdészeti tisztviselőknek még abszolút száma is megfogyott. A gazdasági tisztviselőknél ez a jelenség a közép- és nagybirtokok elaprózódásával, felparczellázásával magyarázható, az erdészeti tisztviselők számának nagy fogyását pedig az utolsó évtizedben fokozottabb mértékben végrehajtott erdőirtások, erdőkitermelések okozhatták. A tulajdonképeni értelmiség egyes ágai között is nagy különbségeket látunk a fejlődés aránya tekintetében. A törvényhozás csoportjáról nem szólva, az egyházi szolgálathoz tartozó értelmiség mindössze 60 fővel, 0'3 %-kal növekedett, ellenben a tudományos és egyéb közérdekű társulatok értelmisége majdnem megháromszorozódott az utolsó 10 év alatt. Az iparforgalmi értelmiség szaporodásában már nincsenek ily nagy szélsőségek, mert itt még a minimumot mutató bányászati tisztviselők növekvési aránya is meghaladja az országos átlagot, legmagasabbra emelkedik azonban az ipari tisztviselők szaporodási aránya (89*3 %). A társországokban az egyes értelmiségi csoportok fejlődési viszonyai meglehetősen hasonlók az anyaországnál mutatkozó viszonyokhoz. A különbség főkép az, hogy ott a különben is igen csekély számú iparforgalmi értelmiség nagyobb arányban szaporodott, mint az anyaországban, a tulajdonképeni értelmiség azonban kisebb mértékben, s viszont az östermelési szolgálatban álló értelmiség fogyása sein volt olyan nagyméretű, mint Magyarországon. Ha a szaporodás abszolút számait tekintjük, mindenesetre érdekes, hogy az iparforgalmi értelmiségre, mely az egész értelmiségnek csak harmadrészét tette, a szaporodásnak jóval több mint fele jutott, s a majdnem kétszer nagyobb számú tulajdonképeni értelmiség jóval kisebb szaporodási számmal volt kénytelen beérni. Ha ez az irányzat továbbra is megmarad, az értelmiségi osztályban előbb-utóbb az iparforgalmi értelmiség fog túlsúlyra jutni. Minthogy ez az értelmiség a művelt polgári középosztály gerincze, nagyon fontos az, hogy milyen összetétele van ennek az értelmiségnek faji és felekezeti tekintetben, azért erre a kérdésre egy későbbi fejezetben még ki fogunk térni. A 314. lapon lévő 101. számú táblán a tulajdonképeni értelmiségnek nemcsak egyes csoportjai, hanem a kisebb értelmiségi ágak keresőinek száma is közölve van a két utolsó népszámlálás szerint. A tábla csak az anyaország adatait tartalmazza. Nem kivánjuk az adatokat itt újra leközölni, a szaporodás arányszámának jelzésével csak röviden mutatunk rá a felötlő jelenségekre. A közigazgatási szolgálathoz tartozó értelmiség körében a vármegyei tisztviselőknél elég jelentékeny csökkenés mutat-, kőzik (—8*2 %). Ellenben igen nagy növekvés látszik az állami tisztviselőknél 8.641-ről 13.063-ra, vagyis 51*2 %, s a városi tisztviselőknél 5.483-ról 7.201-re, vagyis 31'3 %. Megmagyarázza e jelenséget az, hogy ujabban mind több és több közigazgatási funkezió megy át a helyi hatóságok kezéből az állam kezelésébe, viszont a városok rendkívül nagy fejlődése és bonyolultabb viszonyai szükségessé teszik a városi tisztviselők folytonos szaporítását. Az igazságszolgáltatásnál a szaporodás legnagyobb része az ügyvédekre és ügyvédsegédekre, s ezzel kapcsolatban az ügyvédi írnokokra esik. Az ügyvédek száma ugyanis 4.507-ről 6.743-ra, vagyis 49*6%-kal, az ügyvédsegédeké 1.846-ról 4.364-re, vagyis 136'4 %-kal növekedett 10 év alatt. Az ügyvédeknek ez az abnormis szaporodása, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy e szaporodás — mint később látni fogjuk — majdnem kizárólag egy felekezetre esett, épen nem mondható egészséges jelenségnek. A tanügy csoportjánál igen nagy fejlődés mutatkozik a felső nép- és polgári iskolák tanárainál 1.418-ról 2.770-re (95"4 %), azután a felsőbb leányiskoláknál (46'5 %), a szakiskoláknál (49*9 %) és a főiskoláknál (43'7 %). Abszolút számban természetesen a szaporodás legnagyobb része az elemi iskolai tanítókra jut, kiknek száma egymagában 6.194-gyel, vagyis 23'6 %-kal növekedett. Elég jelentékeny volt egyébként a középiskolai tanárok számának növekvése is, 2.749-ről 3.859-re (40'4 %). A nevelők és korrepetitorok eléggé népes (5.445) csoportja azonban megfogyott 1900 óta. A közegészségügy csoportjában, sajnos, nem az a csoport szaporodott legjobban, a melyiknek növekvése legkívánatosabb lenne t. i. az orvosoké, hanem legjobban szaporodtak a szülésznők (a már említett ok folytán) 41'4 %-kal, azután a gyógyszerészsegédek (1.274-ről 2.283-ra) 79'2 %-kal, és az állatorvosok (898-ról 1.285-re) 43" i %-kal. Az irodalom és művészet csoportjában több mint megkétszereződött az ének- és zeneművészek és a festő- és szobrászművészek száma. A hírlapírók és színészek száma azonban nem sokkal jobban növekedett, mint az értelmiség átlagáé. Az egyéb értelmiségben a magánmérnökök és vegyészek tűnnek ki, kiknek száma 858-ról 1.409-re, vagyis 64*2 %-kal növekedett meg 1900 óta. Társadalmi, de szocziális szempontból is igen fontos annak ismerete, hogy a nők milyen szerepet töltenek be az értelmiségi foglalkozásoknál. A következő összeállítás ad erről képet :
