1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

154* kedvezőbb, a mi azért feltűnő, mert az anyaországban a nagyipar sokkal erősebben van képviselve, már pedig a tanulatlan munkások, napszámosok legnagyobb része a gyáriparra esik. g) A tulajdonképeni ipar körébe tartozó helynélküli férfisegédek. Népszámlálásunk ezúttal is kérdezte az alkalmazottaknál az alkalmazás időtartamát, illetőleg az alkalmazás nélkül lévőknél a munkanélküliség időtartamát. Az így nyert adatokból azonban csak a legfontosabb foglalkozási csoportnak, az ipari segédszemélyzetnek adatai dolgoztattak fel. Az idevonatkozó adatok törvényhatóságonkint és egyes jelentékenyebb és kifejezetten mesterségszerű iparágak szerint a 81. és 82. számú táblán találhatók (1. a 259. lapon). Országrészenkint a szóbanforgó adatokat összehasonlítva az 1900. éviekkel a következő kimutatás szemlélteti : A munkanélküli férfisegédek Országrész száma az összes férfisegédszemélyzet •/o-ában 1900 1910 1900 1910 Duna jobb partja 15.003 15.635 17-1 14i Duna bal partja 5.638 6.917 8-A 7-í Duna-Tisza köze 33.571 25.530 18-7 9-S Tisza jobb partja 3.915 4.035 7-1 6-8 Tisza bal partja 5.123 5.903 11-7 9-5 Tisza-Maros szöge 6.011 5.871 11-5 8-7 Királyhágóntúl 5.195 5.294 10-7 7-s Fiume város és kerülete ... 301 360 9-Í 6-8 Magyarország 74-757 69.545 13-9 9-4 H orvát-Szlav onor szágok 5.265 3.717 lït 6-1 Magyarbirodalom 80.022 73.262 13-7 9-a Ebb'l / várm

e£y

é

k \ tj. városok 45.578 48.923 11-6 S-i Ebb'l / várm

e£y

é

k \ tj. városok 34.444 24.339 18- 0 9-s Az összes férfi segédszemélyzetnek e szerint a népszámlálás idejében 9-2%-a volt munka nélkül. Meglehetős nagy szám ez, különösen ha az abszolút számot tekintjük. Viszont azonban, ha figyelembe vesszük azt, hogy a népszámlálás a karácsonyi és újévi ünnepek idejére esik, a mely alkalmat az iparos munkások egy része fel szokta használni arra, hogy munkaadót cseréljen s így a népszámlálás idején momentán hely nélkül van, másrészt pedig azt, hogy a később közlendő adatok szerint a helynélküliség időtartama a kimutatott munkanélküliek számának csak aránylag kisebb részénél terjed túl a három hónapon, a munkanélküliség arányát nem lehet túlmagasnak tartanunk. E melle.;t az is kétségtelenül kiderül az adatokból, hogy 1900-hoz képest a munkanélküliség lényegesen enyhült. Nemcsak abszolút számban talált kevesebb munkanélkülit az 1910. évi népszámlálás, mint a 10 évvel előbbi, hanem a segédszemélyzet számához viszonyítva is jelentékenyen csökkent a munkanélküliek száma. A viszonyoknak ez a javulása valamennyi országrészben jelentkezik, legnagyobb mértékben mégis a Duna—Tisza-közén és Horvát-Szia vonországokban, a hol felényire csökkent az arányszám. A társországokban általában jóval kevesebb volt aránylag a munkanélküli iparos, mint az anyaországban, a hol csak a Tisza jobb partja mutat a horvátszlavonországihoz hasonló kedvező arányszámot. Erősen kimagaslik viszont a Duna jobb partjának arányszáma, a mit elsősorban az itt nagy számmal található kőmüvessegédek okoznak, a kik között, mint látni fogjuk, legtöbb a munkanélküli. Az egyes vármegyék közül ugyancsak azok válnak ki magas arányszámokkal, a melyekben a kőművesek nagy száma található ; így Tolna vármegyében az ipari munkásoknak 25*3 %-a, Sopron vármegyében 22-9, Vasban 17-3 %-a volt hely nélkül. Mindezeket felülmúlja azonban Csongrád vármegye, a hol a munkanélküliség aránya 29'9%, itt a nagyszámú munkanélküli kubikos munkások rúgtatták fel az arányszámot. A városok közül Baján (26"i) és Hódmezővásárhelyen (19*8) mutatkozott legnagyobbnak az ipari munkanélküliség. Érdekes viszont, hogy a munkanélküliség legkisebb arányaival többnyire azokban a vármegyékben találkozunk, a melyekben legnagyobb és legszámosabb gyári vállalataink vannak, így Zólyom megyében csak 3*4%, Turóczban 2-9, Borsodban csak 2'4% volt a munkanélküliség aránya. A városok és vidék között alig van különbség a munkanélküliség aránya tekintetében, feltűnő azonban, hogy a városokban sokkal nagyobb mértékben csökkent a munkanélküliség, mint a vidéken. Különösen a fővárosban mutatkozik ez nagy mértékben, a hol a munkanélküliek száma 1900-ban még 20.919 volt, 1910-ben már csak 11.555, úgy, hogy az arányszám 2T2-ről 8'6-ra esett. Tudjuk, hogy az 1900. évi nagy munkanélküliséget a fővárosban az akkori építkezési válság okozta elsősorban, mig az 1910. évi népszámlálás idején ebben a tekintetben normális viszonyok voltak. Általában véve a legtöbb törvényhatóságnál erősen csökkentek az arányszámok, a miről azonban nem lehet és nem szabad a viszonyok állandó javulására következtetni, mert a népszámlálás csak egy adott időpontban adja a helyzet képét s a népszámlálás épen olyan időpontra eshetik, a mikor a munkanélküliséget esetleg valamely rendkívüli körülmény lényegesen befolyásolja. A munkanélküliség hullámzását csak sűrűbb és az év különböző időszakaiban történő felvételekkel lehetne pontosan megállapítani. A mi a munka nélkül volt iparossegédeknek iparágak szerint váló megoszlását illeti, az erre vonatkozó adatok a 82. táblán találhatók, még pedig az iparossegédeknek nem szisztematikus iparágak szerint, hanem bizonyos mesterségszerű foglalkozások szerint való csoportosításával. Élesen kiválnak e táblázatból a kőművessegédek adatai, kiknek nem kevesebb mint 34*8 %-a volt munka nélkül a népszámlálás idején. Ennél az iparágnál azonban a munkanélküliség jórészt a zord téli időjárás következménye, a mely megakadályozza az építkezési munkák folytatását, nem mutat tehát feltétlenül kedvezőtlen ipari konjunktúrára. Abszolút számban is legnagyobb ez az iparág a munkanélküliek között, majdnem egyharmada az összesnek, úgy, hogy azokban a vár-