1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

149* annyiban politikai jelentőséggel is birnak, hogy dokumentálják azt az igazságot, hogy a gazdasági élet által létrehozott néptömörülések szükségképen előtérbe állítanak egy közvetítő nyelvet s e közvetítő nyelv válik idővel mindenki által ismertté és lassankint kizárólagossá. A nagyipari munkásságnál, a mely nagy tömegekben dolgozik együtt, még nagyobb jelentősége van a közvetítő nyelvnek, mint a kisiparnál, vagy más foglalkozási csoportoknál. Látjuk, hogy míg az összes népességben a magyarul tudók arányszáma 64'7 %, s ez az arányszám 1900 óta csak 5'i-del növekedett, addig a nagyipari munkásságnak már 78-9 %-a tud magyarul és a javulás 10 év alatt nem kevesebb mint 12-2 %. I

parcsoportonkint természetesen elég nagy különbségek mutatkoznak, de még sem oly nagyok, mint a magyar anyanyelvűek arányainál. Legkedvezőbb arányszámot itt is a sokszorosító- és műipar mutatja, a mely után a ruházati ipar, majd a gépgyártás következik. E három iparcsoportban, melyekhez még a vendéglősipar is csatlakozik, a munkásoknak több mint 90 %-a tud magyarul. A legkisebb arányszámot viszont (57'4) a papirosiparban látjuk, mint a hol a magyar munkások legkisebb aránya is mutatkozott. A másik két iparcsoportban, a hol a magyarság aránya a munkások közt — mint láttuk — az abszolút többséget sem éri cl, t. i. fa- és csontiparban és a fonó- és szövőiparban, az államnyelvet beszélők aránya már jóval meghaladja a 60 %-ot. A felsorolt iparágak között egész sora van azoknak, a melyekben a magyarul tudó munkások több mint 90 %-ot tesznek. A két szélsőséget egyrészt a nyomdaipar, másrészt a papirosanyaggyártás képviseli, az előbbi 96-9, az utóbbi 39-0 % magyarul tudóval. Az abszolút többséget nem éri még el a magyarul tudók aránya a gyapjúiparnál, tehát itt ismét ugyanazok az iparágak szerepelnek, a melyek a magyar anyanyelvűek aránya tekintetében is a maximumot és minimumot képviselik. Igen érdekesek a 10 évi fejlődést mutató adatok. Az iparcsoportok és a 79-ik számú táblán felsorolt iparágak között csupán egyetlenegy iparág akad, a vendéglősipar (mint alcsoport), a melyben a magyarul tudók aránya egy csekélységgel visszaesett (89'0 %-ról 89'i-re). E miatt a vendéglős-stb. ipari főcsoportban is — mint a fentebbi összeállításból látszik — kismértékű a javulás. Ugyancsak jelentéktelen javulás van a papirosiparban, a hol pedig a magyarság aránya — mint láttuk — visszaesett. A többi iparcsoportban különösen ott, a hol 1900-ban még nagyon alacsony az arányszám, a fejlődés rendkivül nagy s egyes iparcsoportokban 18—19-re rúg. Az egyes iparágak között azonban a len-, kender- stb. ipar vezet, a melynek munkásai között 1900-ban még csak 40'C % tudott magyarul, 1910-ben pedig már 61-8 %, a javulás tehát 10 év alatt több mint 21%. Habár Horvát-Szlavonországokban egészen más szerepe van a magyar nyelvnek, mint Magyarországon, lévén a társországokban úgy az állami, mint a társadalmi és gazdasági életnek főnyelve a horvátszerb nyelv, mégis annál a szoros gazdasági viszonynál fogva, a melyben a Dráván inneni és túli terület egymással áll, a magyar munkásoknak és a magyar nyelv ismeretének sokkal nagyobb szerepe van Horvát-Szlavonországok gyáriparában, mint a milyet egyéb adataink alapján feltételezhetnénk. HorvátSzlavonországokban ugyanis a népességnek csak 4*1 %-a magyar anyanyelvű és 6'5 %-a magyarul tudó, addig a gyáripari munkásságban 9'3 % magyar és 18'0 % tud magyarul. Egyes iparcsoportokban ez a százalék természetesen még jóval magasabb. így a gépgyártásnál 28*5 % magyar és 48-0 % magyarul tudó. A vendéglős-, szállodásiparban e két arányszám 19'9, illetőleg 358, a kő-, föld- stb. iparban 18-2, illetőleg 31'1, s az átlagot meghaladja még a fonó- és szövőiparban és a vegyészeti iparban. A 10 évi fejlődés is aránylag elég kedvező, nagyobb visszaesés csak a vegyészeti iparban és különösen az építőiparban mutatkozik, a hol a magyarság aránya 21*5 %-ról 2'3-re, a magyarul tudóké pedig 27'2-ről 7-i-re esett vissza. Ez a feltűnő csökkenés a drávaszabályozási munkálatok már említett megszűnésével függ össze, a melynél jórészt magyar kubikos munkások voltak alkalmazva. Eddigelé a gyári vállalatok összes segédszemélyzetének adatait ismertettük, nem érdektelen azonban a segédszemélyzetnek tisztniselők, művezetők és egyéb segédszemélyzet szerint való részletezése sem. A szóbanforgó 79. tábla ezeket az adatokat is teljes részletességgel közli, sőt még a tisztviselőket is megosztja igazgatási (felügyeleti és kereskedelmi) és műszaki tisztviselőkre. A könynyebb áttekinthetőség kedvéért kiveszszük e táblából az anyaországra vonatkozólag a következő adatokat : Ipari főcsoport Magyar anyanyelvű Magyarul tudó Ipari főcsoport a tisztviselők a művezetők az egyéb segédszemélyzet a tisztviselők a művezetők az egyéb segédszemélyzet Ipari főcsoport közül «/o I. Vas- és fémipar 80-» 55-Í 58-4 95-4 79-s 76-j II. Gépgyártás, közlekedési eszközök gyártása 80-4 72-4 77-s 94-j 90's 92 III. Kő-, föld-, agyag- stb. ípar 77-n 51-1 49's 92-3 72-B 71-1 IV. Fa- és csontipar 75-1 53-7 46-í 92-« 80'B 62-a V. Bőr-, sörte-, szőr- stb. ipar 78-6 67-1 G0 "a 94-6 77'a 77'« VI. Fonó- és szövőipar 67'n 33's 45-e 86-e 54-4 GG-o VII. Ruházati ipar 85-:« 66-5 75-c 90-8 84's 92'» VIII. Papirosipar 72-1 28-3 37-a 88-1 56-s 55-4 IX. Élelmezési és élvezeti czikkek gyártása 77'a 67-« 58-) 94-3 87-1 77-1 X. Vegyészeti ipar 80'a 61-s 56s 92-6 83'a 75-J