1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

110* Ehhez képest a ruházati iparban is a szabóipar, varrás és mosás-vasalás csoportokban találhatók legnagyobb számmal. Az élelmezési és élvezeti czikkek gyártása cz. iparcsoportban a dohánygyártás szerepel a legtöbb női munkással (16.989). A férfiakhoz viszonyítva legtöbb nő foglalkozott a fonó- és szövőiparban, 72'0, és a vendéglős-iparban, 67-4%. A papiros-iparban is több mint félannyi nő foglalkozott, mint férfi. Alig van a nőknek szerepük a gépgyártásnál, a fa- és csontiparban, a vas- és fémiparban s különösen az építőiparban, a hol 100 kereső férfira csak 1*4 kereső nő esik. A tulajdonképeni iparon kívül nagyszámú nő foglalkozik még a házi és népiparban (12.720). A kereskedelemben foglalkozó nők jó része, kb. egyharmada, nem a tulajdonképeni kereskedelemben talál elhelyezést, hanem mint piaczi árus, házaló és csere kereskedő keresi kenyerét. A tulajdonképeni kereskedelemben a szatócsok és vegyeskereskedők csoportja legnépesebb, előbbiben 7.703, utóbbiban 4.542 nő foglalkozik. Végül a közlekedéshez tartozó foglalkozások közül igen nagy túlnyomósággal a posta emelke.dik ki 7.901 női keresővel, a közlekedésben foglalkozó kereső nőknek tehát közel 80%-a tartozik ide. Egyébként a 71. fez. táblán (1. a 234. lapon) az iparforgalomnak mindazon alcsoportjait összeállítottuk, amelyekben a kereső nők száma 1910-ben legalább 200 volt. A megfelelő adatok 1890-ről és 1900-ról is közölve vannak s ezek alapján érdekesen lehet megfigyelni a nőknek az egyes iparágakban való térfoglalását vagy visszaszorulását. Ezekre az adatokra később még visszatérünk, itt csak azt emeljük ki, hogy melyek azok az iparágak, amelyekben túlnyomó nagy többségben nők foglalkoznak. Ilyenek (csak az anyaországi adatokat véve) a varrás 99'i, a mosás-vasalás 96'i, női divatárúkészítés 91*8, dohánygyártás 88*5, hímzett és csipkeárúk gyártása 88" o, selyemipar 82*9 % női keresővel. A közszolgálat és szabad foglalkozások körében 58.999 nő volt kereső. Ezek közül kiemelkednek a tanítónők (10.367) és a szülésznők (13.724). Mindkét csoport nagyon megszaporodott 1900 óta, az utóbbi valószínűleg inkább a tökéletesebb felvétel folytán. Általában a nők a gazdasági értelmiség körében is rendkívül nagy szaporodást értek el. Az 53. sz. táblán már kimutattuk, hogy a tisztviselőkhöz sorozható kereső nők száma tíz év alatt 34.057-ről 60.177-re nőtt, tehát jóval nagyobb arányban, mint a férfi tisztviselőké. Magában az iparforgalomban alkalmazott női tisztviselők száma több mint kétszeresre (9.264-ről 22.964-re) szaporodott 1900 óta. A kereső nőknek kor, családi állapot, honosság szerint való megoszlására egy későbbi fejezetben térünk ki, itt még néhány szóval megemlékezünk arról, hogy a kereső nők hogyan tagozódnak foglalkozási viszony, illetőleg társadalomi osztályok szerint. Fentebb láttuk, hogy az összes kereső népességből, ha a segítő családtagokat az önállókhoz veszszük, 52-i% esik az önállókra, 3-5% a tisztviselőkre és 44'4% az egyéb segédszemélyzetre. Külön véve a kereső férfiakat és nőket, ezek az arányszámok következőkép alakulnak : Kereső férfiak absz. sz. Kereső nők absz. sz. % ioo keresd férfira esett .kereBÔ nö Önállók 3,448.403 51-s 1,225.336 54-6 36 Tisztviselők 249.093 3-7 60.177 2-7 24 Egyéb segédszem. 3,021.809 45'o 957.104 42-7 32 Összesen... 6,714.305 100-o 2,242.617 lOO'o 33 Az arányszámok csak kevéssé térnek el egymástól, de mégis azt mutatják, hogy a kereső nők között a polgárság jobban, a munkásosztály pedig kevésbbé van képviselve, mint a kereső férfiak között. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy az önállók közé számított segítő családtagok a nők között aránylag sokkal nagyobb számmal vannak (az önállóknak több mint fele, míg a férfiaknál az önállóknak csak 30%-a); továbbá, hogy az önálló nőknek is legnagyobb része csak kis exisztenczia (varrónők, mosónők, háziiparosok, kofák, nyugdíjasok stb.), elmondhatjuk, hogy a női keresők közt nagyobb hányadot képvisel a munkás-elem, mint a kereső férfiak között. 4. őstermelés. A Magyarbirodalom népességének, mint láttuk, nagy többsége, majdnem kétharmadrésze (64*5%) az őstermeléshez tartozik. Az arányszám némileg kisebb (62-5%), ha csupán a keresőket veszszük, a minek az a magyarázata, hogy az őstermelők között a segítő családtagok nagy száma folytán több a kereső, mint a többi foglalkozásoknál. Az őstermelő népesség földrajzi eloszlása már ismertetve volt a népszámlálási mű II. kötetében, azonkívül e kötet végén grafikai térkép (XIII. sz.) is szemlélhetővé teszi az őstermelők törvényhatóságok szerint való arányait. Itt most már az őstermelő népesség további részletezésére térünk át a rendszeres névjegyzék beosztása alapján. Álljon itt erre nézve a következő összeállítás : östermelési alcsoport Az oldalt megnevezett östermelési alcsoporthoz tartozók összes száma östermelési alcsoport Magyarország Horvát-Szlavonor sz ágok Magyarbirodalom östermelési alcsoport 1900 1910 1900 1910 1900 1910 A) Mezőgazdaság és kertészet. 1. Földmívelés 2. Tehenészet, juhászat stb 3. Zöldség- és konyhakertészet 4. Mű- és kereskedelmi kertészet, faiskolák ... A) összesen,,,. 11,009.396 11.653 31.854 10.481 11,181.463 13.648 33.061 14.117 1,969.089 194 499 71 2,050.823 453 1.285 569 12,978.485 11.847 32.353 10.552 13,232.286 14.101 34.346 14.686 A) Mezőgazdaság és kertészet. 1. Földmívelés 2. Tehenészet, juhászat stb 3. Zöldség- és konyhakertészet 4. Mű- és kereskedelmi kertészet, faiskolák ... A) összesen,,,. 11,063.384 11,242.289 1,969.853 2,053.130 13,033.231 13,295.419