1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

Ill* Az oldalt megnevezett őstermelési alcsoporthoz tartozók összes száma Őstermelési alcsoport Magyarország Horvát-Szlavonországok Magyarbirodalom 1900 1910 1900 1910 1900 1910 B) Erdészet és vadászat, szénégetés. • 6. Erdészet és vadászat 113.819 145.854 8.027 9.623 121.846 155.477 0. Szénégetés 9.746 3.578 807 942 10.553 4.520 B) összesen 123.565 149.432 8.834 10.565 132.399 159.997 C) Méhészet, selyem- és haltenyésztés. 7. Méhészet 523 483 30 29 553 512 8. Selyemtenyésztés 55 23 17 72 72 95 Ó. Haltenyésztés 206 178 — 129 206 307 C) összesen 784 684 47 230 831 914 D) Halászat. 10. Belvízi halászat 5.983 6.696 1.535 1.574 7.518 8.270 10a). Tengeri és tengerparti halászat 91 21 1.007 1.032 1.098 1.053 D) összesen 6.074 6.717 2.542 2.606 8.616 9.323 őstermelés összesen 11,193.807 11,399.122 1,981.276 2,066.531 13,175.083 13,465.653 A földmíveléshez tartozók óriási tömege mellett a többi őstermelési foglalkozás egészen eltörpül. Leg­nagyobb számmal mégis az erdészet szerepel, a mely 155.477 embernek ad kenyeret, azután a konyha­kertészet, a műkertészet és az állattenyésztés. Egészen jelentéktelen csoportok a méhészet, selyem- és hal­tenyésztés. Tudjuk azonban, hogy ezeket a foglal­kozásokat inkább mellékesen űzik, itt pedig csak a főfoglalkozáskép kimutatott foglalkozások szere­p?lnek, e számok tehát nem mutatják az említett foglalkozásokban résztvevők összes számát. Leg­utolsó népszámlálásunk csak az iparforgalmi mellék­foglalkozásokat mutatta ki s így ezúttal nincs mó­dunkban megállapítani, hogy mellékesen hányan fog­lalkoztak baromfitenyésztéssel, kertészettel, méhé­szettel stb., némi tájékozásul szolgálhat azonban, hogy 1900-ban mellékfoglalkozáskép űzték az alábbi foglalkozásokat : Megnevezés Magyar­országon Horvát­Szlavon­orszâgok­ban Magyar­biroda­lomban 2. Tehenészet ' 2.255 2.723 4.978 3. Zöldség- és konyhakertészet ... 3.828 74 3.902 4. Mű- és kereskedelmi kertészet, faiskolák 819 2 821 5. Erdészet és vadászat 31.104 538 31.612 6. Szénégetés 1.308 6 1.314 7. Méhészet 1.312 151 1.463 8. Selyemtenyésztés 1.186 19 1.205 9. Haltenyésztés 24 — 24 10. Belvizi halászat 1.501 209 1.710 10a/ Tengeri és tengerparti halá­szat 2 47 49 2—10a) összesen 43.339 3.769 47.108 A méhészetet és különösen selyemtenyésztést már 1900-ban többen vallották be mellékfoglal­kozásnak, mint főfoglalkozásnak. De még ezek az adatok sem közelítik meg a méhészettel és selyem­tenyésztéssel tényleg foglalkozók számát ; kitűnik ez abból, hogy a selyemtenyésztési felügyelőség évről­évre kiadott jelentései szerint nálunk 80—100.000 csa­lád foglalkozik selyemtenyésztéssel. Az őstermelésnek ezek a kisebb ágazatai Horvát­Szlavonországokban még aránylag is kisebb mérték­ben fordulnak elő, a mi azzal magyarázható, hogy ott a viszonyok még kezdetlegesebbek lévén, az ős­termelés egyes ágai általában nem különülnek úgy el a földműveléstől, hogy külön főfoglalkozásnak len­nének tekinthetők. Feltűnő kivételt képez termé' szetesen a tengerparti halászat, mely úgyszólván csak a társországokban fordul elő, minthogy az anya­országnak csak Fiume révén van kis tengerpartja s az se alkalmas a halászat nagyobbmérvű űzésére. 1900. óta erősen megnövekedett az erdészet cso­portja, a mely különösen a királyhágóntúli vármegyék­ben az erdők fokozottabb kitermelésével függ össze. Ez idézte elő ugyanezeken a vidékeken — mint látni fogjuk — a faipar rendkívüli fellendülését. Elég egész­séges fejlődést mutat még a mű- és kereskedelmi ker­tészet, valamint a tehenészet, juhászat, baromfi­tenyésztés is, bár ez utóbbinál a keresők száma meg­fogyott, a mi azonban szintén a segítő családtagok némileg más módon való felvétele folytán törtónt, s e fogyás is túlnyomólag Budapestre esik, a hol a kül­telkek fokozatos beépítésével e foglalkozás kiszorul a város területéről. A népszámlálás III. kötetében (a 642. lapon levő 4. sz. táblán) törvényhatóságonkint is kimutatjuk az őstermelés alcsoportjaiba tartozó keresők számát mind a két népszámlálás szerint. E táblázatból kiragadunk néhány szembeötlő jelenséget. Az állattenyésztés mint főfoglalkozás csak két országrészben, a Duna—Tisza közén és a Királyhágóntúl fordul elő jelentékenyebb számokkal. Az előbbiben Budapest és a főváros környékén Pest vármegye, azután Bács-Bodrog vár­megye mutatják a legnagyobb számokat, valószínű­leg az intenzív tehenészet és baromfitenyésztés foly-

Next

/
Thumbnails
Contents